Lulu

Pix, a tündértárs
[Passzív] Pix, a tündértárs
Pix Lulu segítője, egy vad tündér. Pix mágikus energiát lő azokra a célpontokra, akiket Lulu megtámad.

Ragyogó sugár
[Q] Ragyogó sugár
Pix és Lulu is kilő egy-egy mágikus energianyilat, ami nagyon lelassítja az eltalált ellenséges egységeket. Egy ellenfelet csak egy nyíl sebezhet meg.

Szeszély
[W] Szeszély
Szövetségesen alkalmazva bónusz támadási sebességet és mozgási sebességet biztosít rövid ideig. Az ellenfelet viszont imádni való állatkává változtatja, aki így se támadni, se varázsolni nem tud.

Segíts, Pix!
[E] Segíts, Pix!
Egy szövetségesre alkalmazva arra utasítja Pixet, hogy ugorjon az adott szövetségeshez, és védje meg őt. Ezután Pix követni fogja a hőst, és segíti őt a támadásban. Ellenfél esetében arra utasítja Pixet, hogy ugorjon az adott ellenségre, és sebezze meg. Pix ezután követi a célpontot, amely látható marad Lulu számára.

A vadon szava
[R] A vadon szava
Lulu megnöveszt egy szövetségest, aki ezáltal a levegőbe löki a közelében lévő ellenfeleket, életereje pedig jelentősen megnő. A következő néhány másodpercre a szövetségest egy aura veszi körül, amely lelassítja a közelben tartózkodó ellenfeleket.

Lulu az a yordle, akire talán a leginkább igaz, hogy a saját szabályai szerint játszik. Bandlevárosban töltött ifjúsága során főleg magányos erdei sétákkal és álmodozással ütötte el az idejét. Nem kerülte ő az embereket, de Bandleváros pezsgő élete egyszerűen nem tudott versenyezni képzeletének színpompás világával. Ő ott is csodákat látott, ahol más semmit sem. Így talált rá Pixre, egy erdei tündérre, aki úgy tett, mintha beszorult volna egy madáretetőbe. Pix felfigyelt Lulu képzelőerejére, és magával csábította őt a saját világába. A Lugasba vitte, a tündérek elvarázsolt otthonába, amely egy erdei tisztáson rejtőzött. Ott a külvilág merev szabályai, a dolgok mérete és színe éppoly kiszámíthatatlanul változott, mint például a szélirány. Lulu otthon érezte magát a Lugasban, és lenyűgözte ez a titkos világ, így hát ott maradt Pix mellett.

Hamarosan elvesztette az időérzékét. Élete a Lugasban kényelmes és természetes volt. Pixszel rengeteg tündérjátékot játszottak: a legtöbb, mint megtudta, „tegyünk úgy, mintha” szerepjáték volt… és Lulu mindegyikben nagyon jónak bizonyult. Ő maga is meglepődött, amikor egyszer csak eszébe jutott az élet, amit maga mögött hagyott Bandlevárosban. A Lugasból nézve a kinti világ távolinak és valószerűtlennek tűnt. Lulu úgy döntött, ellátogat korábbi otthonába, és megosztja a városiakkal a temérdek szépséget, amit látott, de ő és Pix már egy másik világot találtak odakint. Az idő, mint utóbb kiderült, szintén másképp működött a Lugasban, és évszázadok teltek el, amíg távol volt. Lulu megpróbált beilleszkedni a kinti világ lakói közé, de próbálkozásai többsége elég balul sült el. Amikor bújócskát játszott a gyerekekkel, némelyiküket átmenetileg virággá vagy kisállattá változtatta, hogy érdekesebbé tegye a játékot, de a szülők nem igazán értékelték ezeket az ötleteit. Amikor a yordle nép megkérte őt, hogy távozzon, egy életteli, varázslatos helyre indult, ahol a szokatlan tehetségeket nemcsak elfogadták, de tárt karokkal várták.

Belépés