Hecarim

Hadiösvény
[Passzív] Hadiösvény
Hecarim a bónusz mozgási sebességének bizonyos százalékos értékével megegyező mértékű sebzést nyer.

Tombolás
[Q] Tombolás
Hecarim végighasít a közelben tartózkodó ellenfelein, és fizikai sebzést okoz.

A rettegés szelleme
[W] A rettegés szelleme
Hecarim egy rövid ideig varázssebzést okoz a közelben tartózkodó ellenfeleknek, és az ellenfelek által elszenvedett sebzés egy bizonyos százalékának megfelelő életerőt nyer vissza.

Elsöprő roham
[E] Elsöprő roham
Hecarim mozgási sebessége fokozatosan nő, és egy rövid ideig áthaladhat az egységeken. A következő támadása hátralöki a célpontot, és bónusz fizikai sebzést okoz, amelynek mértéke attól függ, hogy Hecarim mekkora utat tett meg a képesség aktiválása óta.

Árnysereg
[R] Árnysereg
Hecarim szellemlovasokat idéz meg, akik egy vonalban rohamoznak előre vele együtt, varázssebzést okozva az ellenfeleknek. Hecarim a roham befejeztekor lökéshullámot kelt, amitől a közelben tartózkodó ellenfelek fejvesztett menekülésre kényszerülnek.

Hecarim egy páncélos óriás, aki az Árny-szigetekről indul meg szellemlovasai élén, hogy az élőkre vadásszon. Ember és állat szörnyűséges keveréke ő, akit egy átok arra kényszerít, hogy örökké mozgásban legyen. Szenvedélye a gyilkolás, és élvezettel tapossa el a lelkeket páncélba bújtatott patájával.

Hecarim egy rég elfeledett birodalomban született, és egy legendás lovagi társaság fegyverhordozója lett. A Vas Rendje egy összetartó testvériség volt, amely a királyság védelmére esküdött fel. A rend az elképzelhető legkeményebb kiképzésnek vetette alá, és a szigorú gyakorlatok hatására kiváló harcos vált belőle.

A felcseperedő Hecarim a harc és a hadicselek minden formáját könnyedén elsajátította. Lovas küzdelemben hamar felülmúlta az összes többi fegyverhordozót, így a Vas Rendjének lovagparancsnoka is felfigyelt rá, aki felismerte az ifjúban a tehetséget, és a saját lehetséges utódját. Ahogy teltek az évek, pompás paripája hátán Hecarim győzelmet győzelemre halmozott, de a lovagparancsnok meglátta a növekvő gonoszságot hadnagya lelkében. Hecarimot csak a gyilkolás és a minden áron való győzelem érdekelte, és a lovagparancsnok elhatározta, hogy a fiatal lovag soha nem válhat a rend vezetőjévé. Közölte is vele négyszemközt, hogy nem ő lesz az utódja. A hadnagy dühös volt, de magába fojtotta a mérgét, és visszatért mindennapi teendőihez.

Amikor a rend legközelebb harcba indult, a lovagparancsnok hamar az ellenség gyűrűjében találta magát, elszigetelődve társaitól. Csak Hecarim tudott volna a segítségére sietni, de bosszútól hajtva inkább elfordult tőle, és hagyta meghalni. A csatát túlélő lovagok mit sem tudtak erről, és ott, a vérben úszó csatamezőn ereszkedtek térdre előtte, és esküdtek hűséget neki.

Hecarim a fővárosba lovagolt, ahol Kalista, a király tábornoka fogadta. Kalista felismerte kivételes tehetségét, és amikor a király feleségét megvágta egy orgyilkos mérgezett pengéje, a tábornok a Vas Rendjét bízta meg az uralkodó védelmével, amíg ő maga az ellenméreg felkutatására indult. Hecarim eleget tett a parancsnak, de magában füstölgött, amiért ilyen méltatlan feladatot osztottak rá.

A gondjaira bízott király eszét lassan teljesen elvette a gyász. Az üldözési mániától szenvedő uralkodó haragra gyúlt azok iránt, akikről feltételezte, hogy el akarják választani haldokló feleségétől, és megbízta a Vas Rendjét, hogy fojtsa el a felkelést, ami megbomlott elméje szerint a királyságot fenyegette. Hecarim véres leszámolások sorával némította el az elégedetlenkedőket, és hamar hírnevet szerzett a király akaratának kegyetlen végrehajtójaként. A Vas Rendje falvakat gyújtott fel, és százakat hányt kardélre. A királyságon a sötétség lett úrrá, és amikor a királynő meghalt, Hecarim különféle hazugságokkal hitegette a királyt, győzködte, hogy rájött, miféle összeesküvés állt a merénylet mögött, mert ettől remélt jóváhagyást a külföldi hadjáratokra, amelyekkel tovább akarta öregbíteni félelmetes hírnevét.

Mielőtt azonban útnak indulhatott volna, Kalista visszatért küldetéséből. Megtalálta a királynőt kínzó méreg ellenszerét a legendás Áldott-szigeteken, de túl későn érkezett ahhoz, hogy megmentse őt. Kalista elszörnyedve látta, hogy mivé vált a királyság, és nem volt hajlandó megosztani a királlyal a gyógyírt, ezért börtönbe vetették. Hecarim ebben újabb lehetőséget látott, hogy növelje befolyását, így meglátogatta Kalistát a tömlöcben. Meggyőzte a tábornokot, hogy fedje fel a titkát, és megígérte, hogy visszatartja a királyt az elhamarkodott lépésektől. Kalista vonakodva beleegyezett a dologba, és átvezette a királyi flottát az Áldott-szigeteket rejtő bűbájokon.

Hecarim a mágiával átitatott sziget közepébe kísérte a megtört királyt, ahol találkoztak a sziget őrzőivel, és a segítségüket kérték. Az őrzők kifejezték együttérzésüket, de elmagyarázták a királynak, hogy a királynőn már ők sem tudnak segíteni. A királyt felbőszítette a válasz, és arra utasította Kalistát, hogy kezdje egyesével kivégezni az őrzőket, amíg az egyikük nem teljesíti a követelését. Kalista megtagadta a parancsot, és a király és a sziget lakói közé állt.

Hecarim felismerte a pillanat fontosságát, de olyan döntést hozott, amely örök kárhozatra ítélte őt. Ahelyett, hogy Kalistát támogatta volna, hátba szúrta őt a lándzsájával, és arra utasította a Vas Rendjének tagjait, hogy gyilkolják le az Áldott-szigetek lakóit. Addig öldösték az őrzőket, amíg egy lámpást szorongató nyomorult meg nem adta, amire a király vágyott: a felesége feltámasztásának titkát.

De a visszahozott királynő egy rothadó szörnyűség volt, akinek testén férgek lakmároztak, és szívhez szólóan könyörgött, hogy öljék meg újra. A királyt elborzasztotta, amit szeretett hitvesével tett, és megidézett egy varázslatot, hogy véget vessen az életüknek, és örökre összekösse a lelküket. A varázslat sikeres volt, de a szigeten tárolt rengeteg varázstárgy a sokszorosára növelte az erejét.

A királyt fekete ködből formált hurrikán ölelte körül, amely végigsöpört a szigeten, és mindent elpusztított, amit csak ért. Hecarim cserben hagyta királyát, és a Vas Rendjét a hajókhoz vezényelte. A visszaúton a fekete köd által megölt és feltámasztott lidércek sokaságán vágták keresztül magukat. A lovagok sorra elestek a harcban, végül csak Hecarim maradt életben. Az elszabadult mágia átjárta a testét, és összeolvasztotta őt a hátasával. Olyan szörnnyé változott, amely híven tükrözte lelke sötétségét.

A szörny, akit később a Háború Árnyékaként ismert meg a világ, üvöltött, ahogy iszonyú fájdalmak közepette felvette új alakját. Attól a naptól kezdve a düh és a gyűlölet hajtotta minden cselekedetét. A tomboló mágikus vihar felerősítette korábbi életének bűneit, és egy végtelen gonoszságú, hatalmas erejű szörnyet teremtett.

Hecarim most az Árny-szigetekhez van láncolva, folyamatosan járőrözik a rémálomba illő partvonalon, és megöl minden betolakodót, korábbi kötelességeinek kaján paródiájaként. Amikor a Fekete Köd az Árny-szigeteken túlra terjeszkedik, ő és a Vas Rendjének szellemlovagjai is útnak indulnak, és lemészárolják az élőket a régi dicsőség emlékére.

Belépés