Jayce

Jayce egy briliáns felfedező, aki egész életét Piltover és a fejlődés eszméjének szentelte. Átalakulásra képes hextech kalapácsával a kézben, erejét, bátorságát és jelentős intelligenciáját bevetve védi szülővárosát. Bár a városban hősként imádják, rosszul viseli az ezzel járó figyelmet. De Jayce szíve a helyén van, és bár egyesek irigylik természetes tehetségét, mégis hálásak a fejlődés városának tett szolgálataiért.

A Piltoverben született Jayce-t úgy nevelték, hogy aszerint éljen, ami a várost naggyá teszi: Találjon fel új dolgokat. Fedezzen fel új dolgokat. Ne menjen Zaunba, ha nem muszáj. Jayce rendkívül tehetséges gépésznek bizonyult, és ő lett a legfiatalabb tanonc, akit valaha is a soraiba fogadott a Giopara klán, a Piltovert uraló házak egyik legnevesebbje. Jayce meglepődött, de elfogadta az ajánlatot, és első éveit hextech szerkezetek építésével és olyan átalakítható szerszámok tervezésével töltötte, amelyek Piltover munkásosztályát segíthették volna: egy feszítővassá alakuló csavarkulcs, ásóvá alakuló csákány, bontósugárrá alakuló kalapács (ha tudott volna egy elég erős áramforrást szerezni hozzá). Jayce minden alkotása messze felülmúlta a kortársaiét.

Szinte mindent azonnal megértett, és nem fogta fel, hogy a társainak miért kellett annyit tanulniuk a számára egyértelmű dolgokat. Ezért szinte mindenki azt hitte, hogy Jayce öntelt és lenéző, és nem hajlandó lelassítani a kollégái kedvéért. Jayce egyre türelmetlenebb lett másokkal, és egyre kevesebb időt vesztegetett az illemszabályok betartására.

Csak egyvalakivel találkozott, aki hozzá hasonlóan okos volt, és nem zavarta őt a fennhéjázása.

Az illetőt Viktornak hívták.

Egy kötelező fejlődés napi összejövetelen találkoztak, és hamar megtalálták a közös hangot, mert egyiküknek sem volt kedve ott lenni. Nem sokkal később közös munkába kezdtek. Viktor kitágította Jayce intellektuális látókörét, és megkérdőjelezte számos felvetését. Míg Jayce a sokoldalú technológia révén akarta segíteni az emberiséget, Viktor magát az emberiséget akarta kijavítani, például megszüntetni az emberi test sorvadását és a logikátlan előítéleteket. Folyamatosan vitatkoztak, de sosem személyeskedtek ilyenkor. Bár a módszereik nagyon eltérőek voltak, tudták, hogy a végcéljuk egy és ugyanaz. Ennél is fontosabb volt, hogy mindkettejüket kiközösítették a kollégáik: Viktort a szokatlan gondolkodása, Jayce-t pedig a faragatlan modora miatt.

Jayce és Viktor együtt egy mechanikus szerkezetet alkottak Piltover dokkmunkásai számára: ez megnövelte a használója erejét, de elég könnyű volt ahhoz, hogy a vízbe eső munkást ne húzza le a mélybe. Végül holtpontra jutottak a vitáik, amikor Viktor a szerkezet következő változatába egy vegyi implantátumot akart beépíteni, amely tízszeresére növeli a használó erejét, és megszünteti a fáradtságot és a félelmet, valamint képtelenné teszi a felettese parancsainak megtagadására. Míg Viktor szerint ez ragyogó módszer lenne az építési balesetek számának csökkentésére, Jayce erkölcstelennek tartotta a szabad akarat teljes semmibe vételét. Majdnem összeverekedtek az utolsó vitájukban, és Jayce jelentette Viktor találmányát az akadémia vezetésének, akik megfosztották Viktort a rangjától, és kizárták Piltover tudományos köreiből.

Viktor volt az egyetlen, akit Jayce a barátjának nevezhetett volna, így az elválásuk után ismét egyedül kezdett dolgozni. Egyre jobban elszigetelődött. Még türelmetlenebb lett másokkal szemben.

Amíg Jayce magányosan kutatott tovább, a Giopara klán felfedezői egy nyers kék kristályt találtak a shurimai sivatag mélyén. Bár Jayce jelentkezett a kristály vizsgálatára (alig burkoltan célozva arra, hogy a többi tudós nem elég okos ahhoz, hogy bármilyen érdemi eredményre jusson), a Giopara klán afféle büntetésként jobb modorú kutatókat bízott meg a feladattal. Néhány hónappal később a tudósok egyhangúan kijelentették, hogy a kristály haszontalan. Egy energiáját vesztett kődarab. A klán csalódott vezetői végül átadták a kristályt Jayce-nek, feltételezve, hogy a különleges intelligenciája ellenére sem fog más eredményre jutni.

Ám a kristály szinte beszélt Jayce-hez. Nem, több volt ennél: énekelt neki. Ösztönösen tudta, hogy a shurimai drágakő további titkokat rejteget.

Hónapokat töltött azzal, hogy minden létező tesztet elvégezzen a kristályon. Rögzítette egy mechanikus centrifugához; felhevítette és lefagyasztotta; bütykölte, megfigyelte, elméleteket alkotott, és rendszeresen csapkodta a fejét a réz pantográfjával. Jayce nem volt hozzászokva a kemény munkához. Ez az átkozott kristály volt az első dolog, amiért valódi szellemi erőfeszítést kellett tennie. Először érezte át, hogy mit érezhettek a kollégái, amikor próbáltak megoldani egy problémát, de a képességeik nem voltak elégségesek. Idegesítő volt. Igazságtalan volt.

És valószínűleg sokkal, de sokkal jobban fájt, ha egy öntelt feltaláló állt melletted, aki leszólta minden egyes lépésedet.

Jayce azt is felismerte, hogy micsoda akarat kellett ahhoz, hogy az állandó sértegetései ellenére se hagyjanak fel munkájukkal a kollégái. Mindegyikük tovább kereste azt, ami Piltover lényegét adta: a fejlődést. Fedezzen fel új dolgokat. Jayce elhatározta magát: ha ők nem adták fel, ő sem fogja.

És talán megpróbál kedvesebb lenni másokkal.

Talán.

Jayce teljesen új megközelítést választott. Nem a kristály egészén fog kísérletezni, hanem egy kisebb szilánkon hajt végre invazív beavatkozásokat. Jayce lefaragott egy kis darabot a kristályból, és folyékony fémbe merítette. Amikor elektromosságot vezetett a folyékony fémbe, a töredék fülsiketítő bariton hangot adott aki, amelytől Jayce majdnem elveszítette a hallását. A kristály hőt kezdett sugározni, és olyan éles fénnyel világított, hogy Jayce alig látott valamit. Váratlan eredmény. Talán veszélyes. De előrelépés. Jayce önkéntelenül is végig mosolygott, ahogy egész éjjel, hajnalig folytatta a munkát.

Másnap Jayce meglepetten látta, hogy régi barátja, Viktor áll ajtaja küszöbén. Viktor észlelte a kristályszilánk által kibocsátott óriási energiát, és egy ajánlatot tett neki.

A piltoveri tudományos közösségből való kirúgása után Viktor egy titkos projekten kezdett dolgozni Zaunban. Rájött, hogyan tudná teljesíteni élete fő célját: a betegség, az éhezés és a gyűlölet megszüntetését. Ha Jayce csatlakozik hozzá, akkor ők ketten többre lennének képesek, mint Piltover vagy Zaun tudósai összesen, és megmenthetnék az egész emberiséget.

Jayce hallotta már ezt a beszédet Viktortól. Akkor sem tetszett neki az irány.

Viktor közölte Jayce-szel, hogy már csak egyetlen dologra van szüksége a Dicsőséges evolúció útjára indításához: egy olyan erőforrásra, mint Jayce kristálya. Jayce azt mondta Viktornak, hogy valójában inkább egy erkölcsi iránytűre lenne szüksége. Viktor már régen ráunt Jayce gorombaságára, ezért megragadta a kristályt, és leütötte vele egykori barátját. Jayce órákkal később tért magához, és látta, hogy Viktor elvitte a shurimai kristályt, de a kisebb szilánkkal nem foglalkozott.

Jayce tudta, hogy Viktor csak úgy szánhatta el magát ilyesmire, ha már nagyon közel járt a sikerhez. Nem tudta, hogy Viktor pontosan mit értett Dicsőséges evolúció alatt, de valószínűleg nem tartotta vele tiszteletben mások szabad akaratát. Jayce egy szempillantás alatt betette a szilánkot egy hatalmas, átalakuló kalapácsba. Az eszközt bontási munkákhoz tervezte, de félre kellett tennie, mert nem volt hozzá megfelelő erőforrása. Nem tudta, hogy Viktor hova vihette a kristályt, ám a hextech kalapács rezegni kezdett, és a megfelelő irányba húzta, de nem észak, dél, kelet vagy nyugat felé, hanem lefelé, Zaun irányába.

A szilánk újra egyesülni akart a kristállyal, és egy raktárhoz vezette Jayce-t a csatornarendszer mélyén. Jayce a hatalmas épületben iszonyatos felfedezést tett. Több tucat holttest feküdt felnyitott koponyával, az agyuk pedig fémkatonákba lett áttelepítve, amelyek az immár pulzáló kristályra voltak kötve.

Ez volt Viktor Dicsőséges evolúciójának első lépése.

Jayce magabiztossága kezdett szétfoszlani, ahogy Viktorhoz közelített. Ő és Viktor gyakran vitatkoztak korábban, de ez sokkal súlyosabb helyzetnek tűnt. Jayce-ben felmerült, hogy talán meg kell ölnie egykori barátját.

Viktor nevét kiáltotta, és megrándult, ahogy a robothadsereg vigyázzba állt. Jayce megkérte őt, hogy gondolja át, mit művel, és nézze meg, milyen szörnyűséget alkotott. Ez az „evolúció” nem az a fejlődés volt, amiért fiatalkorukban dolgoztak. Még arra is hajlandó volt – Viktor legnagyobb meglepetésére –, hogy bocsánatot kérjen a lekezelő viselkedése miatt.

Viktor felsóhajtott. Csak két szóval válaszolt: – Öljétek meg.

A gépek Jayce-re támadtak, elszakítva a drótokat, amelyek a kristályhoz kötötték őket. Jayce egy újabb érzést ismert meg: a pánikot. Szorosan megmarkolta a kalapácsot, és rájött, hogy korábban még sosem használta. Amikor az első gólem közel ért hozzá, Jayce meglendítette a kalapácsot. A szilánk energiája megsokszorozta az izmai erejét, és annyira felgyorsította a kalapácsot, hogy attól tartott, kirepül a kezéből.

Lesújtott a robotra, amely apró szilánkokra hullott. A többi robot egy pillanatig sem habozott a társuk pusztulása miatt, és Jayce-re rontottak, hogy leteperjék.

Jayce felmérte a mechanikus támadók alakzatát, és kiszámította, hogyan tudja a legnagyobb kárt okozni a lehető legkevesebb támadással. De nem volt sok értelme: lerohanták, mielőtt egyet is suhinthatott volna. Ahogy Jayce a földre zuhant a záporozó csapások alatt, meglátta Viktort, aki nem diadalmasan nézett rá, hanem szomorúan. Túljárt Jayce eszén, és biztosította az emberiség jövőjét, de mindennek nagy ára volt: fel kellett áldoznia régi barátja életét. Jayce eltűnt a fém végtagok tengerében.

Jayce életében először abbahagyta a gondolkodást, és csak a harcra koncentrált.

A saját biztonságára ügyet sem vetve utolsó erejével kiszabadult Viktor robotjainak szorításából. A világító kristályhoz rohant, és a hextech kalapáccsal teljes erővel lesújtott rá.

Viktor rémülten felkiáltott, miközben a kristály szilánkokra tört, és óriási lökéshullám terítette le őket, a robothadsereg pedig élettelenül összeesett. A raktár alapjai is megremegtek, és Jayce alig tudott kimenekülni, mielőtt összeomlott az épület.

Viktor testét nem találták meg a romok között.

Piltoverbe visszatérve Jayce beszámolt a klán vezetőinek Viktor ördögi tervéről. Jayce hamarosan Zaunban és Piltoverben is híressé vált. Gyorsan reagált a krízis idején, ezért közkedvelt figura lett (legalábbis azok körében, akik még nem találkoztak vele), és a Holnap védelmezőjeként kezdték emlegetni.

Jayce-t nem igazán érdekelte a piltoveriek szeretete, de a becenév tetszett neki. Tudta, hogy Viktor még él, és bosszúra éhes. Egy nap, talán hamarosan, Piltover nagy veszélynek lesz kitéve.

Jayce pedig meg fogja védeni.