Sivir fiatalon a saját bőrén tanulhatta meg a shurimai sivatag kemény leckéit. Miután a teljes családját lemészárolták a kthaonok – a Nagy Sai egyik leghírhedtebb fosztogató törzse – a fiatal lány a hozzá hasonló árvák útjára lépett, és a túlélés érdekében a helyi piacokon lopott magának ételt vagy félig eltemetett, ősi sírokban kutatott eladható csecsebecsék után. Társaival együtt szűk folyosókat és elfeledett kriptákat járt be értékeket keresve, és gyakran alakultak ki elkeseredett harcok a legígéretesebb zsákmányokért.
Sivir másokat vezetve vágott neki az ilyen utaknak, de csak ritkán tudta magának megszerezni az általa feltárt kincseket. Amikor állítólagos legjobb barátja, Mhyra is kifosztotta őt, megesküdött, hogy soha többé nem hagyja, hogy elárulják. Később csatlakozott a messze földön híres Iha Ziharo zsoldoscsapatához, a felderítőjük és általános inasuk lett.
Bár a fegyverforgatásban megmutatkozó tehetségének hála hamar Ziharo személyes hadnagyává vált, Sivir figyelmét nem kerülte el, hogy a zsarnok parancsnok mindig bezsebelte az arany nagy részét, és egyedül aratott le minden babért… akkor is, amikor Sivir okos stratégiája révén szerezték a zsákmányt. Sivir maga köré gyűjtötte a zsoldosok egy részét, és lázadást szított Ziharo ellen, hogy a helyére léphessen. Sivirnek azonban nem volt szíve megölni egykori mentorát, és inkább magára hagyta őt a sivatagban, ridegen sok szerencsét kívánva neki.
Az évek során Sivir és követői félelmetes hírnévre tettek szert. Jó pénzért bármilyen feladatot elvállaltak, ezért őket bízta meg Nashramé egyik nemese, hogy szerezzenek vissza egy elveszett családi ereklyét, a „Chalicar” nevű pengét. Sivir a nemes személyes testőrei kíséretében indult útnak, és hónapokig tartó kutatás után rá is lelt a kereszt alakú pengére az ősi shurimai birodalom egyik hősének szarkofágjában.
A penge valódi kincs volt, amely egy rég elfeledett kor ravaszságát és mágiáját hordozta magában. Sivir csodálattal nézte – soha semmilyen fegyvert nem érzett még ilyen természetesnek a kezében. Amikor a testőrök vezetője azt követelte, hogy azonnal térjenek vissza a kinccsel urához, Sivir nagy ívben elhajította a pengét, amely nem csupán a kapitányt, de a három mögötte álló férfit is lefejezte. Kiküzdötte magát a sírkamrából, és nem hagyott hátra tanúkat.
Sivir neve hamarosan a sivatagon túl is ismertté vált. Olyannyira, hogy amikor noxusi expedíciók útnak indultak a szárazföld belseje felé az északi partokról, maga Cassiopeia, Du Couteau tábornok legfiatalabb lánya fogadta fel, hogy segítsen neki kifosztani Shurima elveszett fővárosát. Ahogy egyre mélyebbre jutottak a kanyargó katakombákban, Sivir zsoldosai közül egyre többen vesztek oda az ősi csapdákban – Cassiopeia azonban nem volt hajlandó visszafordulni.
Végül egy sírkamra hatalmas kapujához érkeztek. Sivirnek megpezsdült a vére, ahogy meglátta a kaput körbevevő őrszobrokat és a hatalmas harcos isteneket ábrázoló domborműveket. Valósággal megbabonázta az állatfejű hősök látványa, akik az alvilág ocsmány szörnyei ellen küzdöttek.
Sivir figyelmetlenségét kihasználva Cassiopeia hátba szúrta őt.
Sivir összerogyott, és vére átitatta a homokot. Cassiopeia a Chalicar segítségével kinyitotta a sírkamra kapuját, ezzel tudtán kívül elszabadítva az azon lévő átkot. Miközben Sivir haldoklott, végignézte, ahogy a kőkígyó életre kel, és mérgével megégeti Cassiopeia bőrét. Mielőtt minden érzéke cserben hagyta, még hallotta a felhergelt istenek üvöltéseit, akik a sírkamrából kiszabadulva ismét szabadon járhattak a földön…
Ám a sors nem ilyen véget tartogatott Sivirnek.
Tudtán kívül egy ősi királyi vérvonal utolsó életben maradt leszármazottja volt. Arra ébredt, hogy maga Azir ápolja, a birodalom utolsó uralkodója, akit megfosztottak a Felemelkedés lehetőségétől, és a legendák részévé vált. Sivir kiömlő vére csaknem háromezer év elteltével ismét életre keltette a császár lelkét, és a rítust befejezve az istencsászár égi hatalmával ruházta fel Azirt. Ő hálából a Hajnal Oázisa gyógyító vizét használva meggyógyította Sivir halálos sebét.
A zsoldos hallott már Azirról és megjövendölt visszatéréséről, de úgy gondolta, csak az ostobák hisznek az ilyen dajkamesékben…ennek ellenére a saját szemével látta, amint valóra válik a legenda. A föld kettéhasadt, és Shurima ősi városa hatalmas porfelhőtől övezve kiemelkedett sírjából. Fölötte koronaként egy óriási aranykorong lebegett, amely a nap fényével ragyogott. Sivirt mélyen felzaklatták a történtek, és a Chalicarral a hátán elmenekült a városból.
Bár mindennél jobban vágyott arra, hogy visszatérhessen korábbi életéhez, halandó ésszel felfoghatatlan hatalmak játszmáinak részesévé vált. Vekaura városában egy újabb Felemelkedett lénnyel találkozott: Xerath, a kiszabadult mágus végleg meg akarta szakítani Azir vérvonalát, de a tudós Nasus és az ifjú sziklaszövő, Taliyah segítségével Sivir ezt is túlélte.
Eljött az idő, hogy eldöntse elfogadja a sorsát, vagy a maga útját járja Shurima vándorló homokdűnéi között.