Tryndamere

Harci düh
[Passzív] Harci düh
Tryndamere dühpontokat kap minden általa végrehajtott támadás, kritikus csapás és gyilkos csapás után. A dühpontok passzívan növelik a kritikus csapások esélyét, valamint a Vérszomj képességgel felhasználhatók.

Vérszomj
[Q] Vérszomj
Tryndamere-t egyre jobban feltüzeli a harci hév, és minél kevesebb az életereje, annál nagyobb bónusz sebzést kap. A Vérszomj megidézése felemészti a dühpontjait, és gyógyítja őt.

Megfélemlítés
[W] Megfélemlítés
Tryndamere sértő kiáltást hallat, amely csökkenti a környező ellenfelek sebzését. A Tryndamere-nek háttal álló ellenfelek mozgási sebessége is csökken.

Pörgő csapás
[E] Pörgő csapás
Tryndamere egy ellenséges egység felé vág, és sebzést okoz az útjába eső ellenfeleknek.

Halhatatlan düh
[R] Halhatatlan düh
Tryndamere harci vágya olyan erőssé válik, hogy bármennyi sebzést is kap, képtelen meghalni.
Tryndamere féktelen haragjától és dühétől hajtva vág magának utat a tundrán, és Freljord legnagyobb harcosait párbajra hívva emeli mesteri szintre harcművészetét. A bősz barbár bosszút esküdött az idegen ellen, aki megtizedelte klánját, és jaj azoknak, akik a hőn áhított megtorlás felé vezető útjába állnak.

A Freljord zord, jéggel borított földjén a túlélésért küzdő ifjú Tryndamere és népe a vidék szűkös erőforrásaiért viaskodott más törzsekkel. Az egyik ilyen csata örökre megváltoztatta a fiú életét. Rablók ütöttek rajta Tryndamere klánján az éjszaka közepén, és bár a harcosok visszaszorították a támadók első hullámát, nem voltak felkészülve a sötét alakra, aki ekkor lépett elő. Az idegen egy kegyetlen, eleven kardot forgatott, és nem e világi varázserejével tébolyult vérszomjat ébresztett a megszállók seregében. Pillanatok alatt lerohanták Tryndamere törzsét. Tudván, hogy semmi esélye legyőzni a rejtélyes idegent, Tryndamere a biztos halálba vetette magát. A sötét alak elsöpörte és halálosan megsebesítette a fiatal barbárt.

Miközben életereje szép lassan elhagyta, Tryndamere még látta, ahogy a halál és a pusztulás elemészti otthonát. Senkinek sem kegyelmeztek – csupán a haldoklók sikolya szállt a romok felett. Nem tudta megadni magát a végnek, így hát Tryndamere szabadjára engedte a haragját. Felforrt a vére, és a düh felemésztette, száműzve a halált. Feltápászkodott, és bár alig tudta tartani a kardját, megacélozta akaratát, és felkészült a döntő összecsapásra a rejtélyes idegennel. A sötét alak azonban még csak fel sem emelte a pengéjét, csupán egy mindent értő mosolyt vetett Tryndamere felé, majd visszahúzódott az árnyékba. Ez volt az utolsó alkalom, hogy a barbár látta esküdt ellenségét.

Otthonától és szeretteitől megfosztva Tryndamere éveken át vándorolt Freljord földjén, és megfogadta, hogy a bosszú könyörtelen eszközévé edzi magát. Törzsről törzsre járt a fagyott pusztaságon, kihívta és legyőzte a legjobb harcosaikat, míg végül egy sem maradt, aki kiálljon ellene. Eközben a barbár harcmodor mesterévé vált, és megtanulta kiaknázni a dühében rejlő elsöprő erőt. Kezében a kardjával és a haragjával a szívében lankadatlan kutatja a sötét alakot, hogy bosszút álljon egykori élete pusztulásáért.

Belépés