Kled

Skaarl, a gyáva gyík
[Passzív] Skaarl, a gyáva gyík
Kled hűséges hátasa, Skaarl nyergében vonul harcba, aki elszenvedi helyette a sérüléseket. Amikor Skaarl életereje elfogy, Kled leszáll a nyeregből.

Amíg gyalogosan van, Kled képességei módosulnak, és a hősöknek kevesebb sebzést okoz. Kled az ellenfelekkel vívott harccal tudja visszatölteni Skaarl bátorságát. A maximális bátorság elérésekor Kled ismét nyeregbe pattan, és megkapja Skaarl életerejének egy részét.

Medvecsapda kötélen
[Q] Medvecsapda kötélen
Kled elhajít egy medvecsapdát, amellyel megsebez és horogra akaszt egy ellenséges hőst. Ha a kötelék nem szakad meg, Kled rövid idő elteltével maga felé rántja áldozatát, és további fizikai sebzést okoz neki.

Ha a hátasa elmenekült, a képesség helyét a Zsebstukker veszi át. Ez a puskalövéses távolsági támadás hátralöki Kledet, és bátorságot tölt vissza.

Kegyetlenségi hajlam
[W] Kegyetlenségi hajlam
Kled támadási sebessége négy támadás idejére jelentősen megnő. A negyedik támadás nagyobb sebzést okoz.

Lovagi torna
[E] Lovagi torna
Kled rohamot indít, amivel fizikai sebzést okoz, és rövid időre megnő a mozgási sebessége. Kled ismét aktiválhatja a képességet, hogy újra keresztülrontson az eredeti célponton, amivel ugyanannyi sebzést okoz.

Előreeeeeeee!!!
[R] Előreeeeeeee!!!
Kled és Skaarl a kijelölt helyre rohamoznak, pajzsra tesznek szert, a mögöttük létrejövő nyomvonal pedig megnöveli az őket követő hősök mozgási sebességét. Skaarl felökleli az első eltalált ellenséges hőst.

A népmesei hősről, Kledről szóló történetek egészen Noxus alapításáig vezethetők vissza, de talán annál is régebbiek. Különösen népszerű a közkatonák körében, amit a tisztek egyre aggasztóbbnak találnak, mivel egész hadtestek esküsznek rá hogy harcoltak Kled oldalán.

Hihetetlen történetek, mint „A nagy huszár győzelme”, „A főtábornok-marsallhadnagy visszatérése” és „A hegyi admirális” szólnak arról, hogy a noxusi légiók valaha indított összes hadjáratában részt vett, az idők során minden létező katonai rendfokozatot megszerzett már, és soha nem hátrált meg egy csata elől sem. A túlzó és ellentmondó részletek folyton változnak, de a lényeg sohasem: Kled megbízhatatlan gyíkja, Skaarl hátán lovagol a csatába, hogy megvédje, ami az övé... és elvegye azt, ami még nem az.

A zsémbes lovag valójában teljesen máshonnan származik: Bandlevárosból. Yordle létére a büszke noxii törzsekkel telepedett le a Rúnaháborúk után, és azóta sem bánta meg a döntését.

Kledet legkorábban az első drugne-i csatáról írt történelmi feljegyzések említik meg. A kietlen vidék poros hegyei között Zavaan tábornok légiója egy barbár horda elől menekült. Két korábbi csatában alulmaradtak, így kezdett megbomlani a fegyelem. Kénytelenek voltak hátrahagyni az ellátmányukat, a legközelebbi helyőrség pedig egyheti járásra volt. A makulátlan páncélban feszítő Zavaant katonái jólléte helyett az foglalkoztatta, hogy milyen politikai következményekre számíthat hazatérve, ezért körkörös védelmet rendelt el, amíg átgondolja a helyzetet.

Ahogy a nap felkelt, Kled magányos alakja tűnt fel a domb tetején, egy sivatagi drakalopsz hátán lovagolva. A harcos fegyvere rozsdás volt, a páncélja viseltes, a ruhája rongyos, de egyetlen megmaradt szeméből engesztelhetetlen düh sugárzott.

Üvöltve felszólította a barbár hordát, hogy tűnjenek el a földjéről, vagy elpusztítja őket. Válaszra sem várva megsarkantyúzta hátasát, és kiabálva rohamra indult. A tábornokuk tettein felháborodott éhes és elkeseredett noxusi katonák dühét lángra lobbantotta a yordle őrült merészsége. Kled után eredtek, aki áttörte az ellenfél frontvonalát.

Ezzel kezdetét vette az északi sztyeppéken valaha vívott legvéresebb közelharc. Az ellentámadás kezdeti lendületét megtörte a barbárok magaslatról indított nyílzápora, de Kled rendíthetetlenül harcolt azután is, hogy a drakalopsz ledobta a hátáról és elmenekült. Úgy tűnt, hogy mindig a csata sűrűjében van, és sorra vágta le az ellenfeleit, kirúgta a fogukat vagy akár arcon is harapta őket. Egyre gyűltek a hullák Kled körül, akinek ruháit teljesen átitatta a vér. Egyre hangosabb kihívásokat és válogatottabb sértéseket harsogott. Látható volt, hogy kivételes harcos, aki inkább meghal, mintsem hogy meghátráljon.

Nemcsak a gyávaság, hanem a bátorság is ragadós lehet. Máskor talán feladták volna a harcot a noxusiak, hogy életüket mentve meneküljenek, de Kled példáját követve kitartottak.

Még a drakalopsz is visszatért, megrohamozva a barbárok hátvédjét, vicsorogva, karmolva törve utat gazdája felé. Kled ismét hátasa nyergében ülve gyilkos szélvészként söpört végig a barbárokon, akik ezt látván menekülőre fogták.

A hatalmas noxusi veszteségek miatt Drugne nem nevezhető valódi győzelemnek, de sikerült addig kitartaniuk, amíg a Halhatatlan Bástya erősítést küldött a légió megsegítésére. A háborúskodás egy további évtizeden át tartott, amíg a barbár törzsfők letették a fegyvert. Haderejük hozzáadódott Noxuséhoz, és az elkövetkező évszázadokban a birodalom Drugne földjéről indította a Dalamor és az észak elleni hadjáratait.

Sem Zavaan tábornok teste, sem az elegáns páncélja nem kerültek elő.

Az azóta eltelt időben a birodalom számos légiója találkozott hasonló módon Kleddel. Azt beszélik, hogy mindig a noxusiak nyomában jár, hogy hadizsákmányt és földeket szerezzen. A légiók nyomában mindig megjelennek a humoros táblák, amelyek azt hirdetik a meghódított területeken, hogy ez „Kled földje”.

Belépés