Kled

Skaarl, a gyáva gyík
[Passzív] Skaarl, a gyáva gyík
Kled hűséges hátasa, Skaarl nyergében vonul harcba, aki elszenvedi helyette a sérüléseket. Amikor Skaarl életereje elfogy, Kled leszáll a nyeregből.

Amíg gyalogosan van, Kled képességei módosulnak, és a hősöknek kevesebb sebzést okoz. Kled az ellenfelekkel vívott harccal tudja visszatölteni Skaarl bátorságát. A maximális bátorság elérésekor Kled ismét nyeregbe pattan, és megkapja Skaarl életerejének egy részét.

Medvecsapda kötélen
[Q] Medvecsapda kötélen
Kled elhajít egy medvecsapdát, amellyel megsebez és horogra akaszt egy ellenséges hőst. Ha a kötelék nem szakad meg, Kled rövid idő elteltével maga felé rántja áldozatát, és további fizikai sebzést okoz neki.

Ha a hátasa elmenekült, a képesség helyét a Zsebstukker veszi át. Ez a puskalövéses távolsági támadás hátralöki Kledet, és bátorságot tölt vissza.

Kegyetlenségi hajlam
[W] Kegyetlenségi hajlam
Kled támadási sebessége négy támadás idejére jelentősen megnő. A negyedik támadás nagyobb sebzést okoz.

Lovagi torna
[E] Lovagi torna
Kled rohamot indít, amivel fizikai sebzést okoz, és rövid időre megnő a mozgási sebessége. Kled ismét aktiválhatja a képességet, hogy újra keresztülrontson az eredeti célponton, amivel ugyanannyi sebzést okoz.

Előreeeeeeee!!!
[R] Előreeeeeeee!!!
Kled és Skaarl a kijelölt helyre rohamoznak, pajzsra tesznek szert, a mögöttük létrejövő nyomvonal pedig megnöveli az őket követő hősök mozgási sebességét. Skaarl felökleli az első eltalált ellenséges hőst.

Kled egy félelmet nem ismerő, harapós természetű harcos, közkedvelt népmesei hős Noxusban. A nemzet dühödt harciasságának élő megtestesülése ő, akit a katonák rajongva szeretnek, a tisztek gyanakodva szemlélnek, a nemesek pedig nyíltan megvetnek. Nagyot mondó történetei, mint „A nagy huszár,” „A főtábornok marsallőrmester” vagy „A hegyi admirális” a birodalom alapítása óta keringenek a helyiek között. Sok katona szerint Kled a noxusi légiók valaha indított összes hadjáratában részt vett, az idők során minden létező katonai rendfokozatot „megszerzett,” és soha nem hátrált meg egy csata elől sem. Bár a történetek valóságtartalma sokszor megkérdőjelezhető, a legenda egy része biztosan igaz: Kled megbízhatatlan gyíkja, Skaarl hátán lovagol a csatába, hogy megvédje, ami az övé... és elvegye azt, ami még nem az.

A legelső ismert történet, amelyben Kled alakja szerepel, a birodalom hajnalára vezethető vissza, és a drugne-i csatáról szól. A kietlen vidék poros hegyei között az Első Légió egy barbár horda elől menekült. Két korábbi csatában alulmaradtak, a fegyelem kezdett megbomlani, és kénytelenek voltak hátrahagyni az ellátmányukat, a legközelebbi helyőrség pedig egyheti járásra volt.

A Légió vezetését javarészt elkényelmesedett nemesek alkották, akik makulátlan, aranyszín páncélban parádéztak Saját kinézetük és belső intrikáik jobban érdekelték őket, mint a katonáik sorsa. Ennél is nagyobb gondot jelentett azonban, hogy az orgyilkosságokban és lovagi tornákban jártas parancsnokok semmit sem értettek a harctéri taktikához. Amikor az ellenség minden oldalról körbevette a megmaradt sereget, a nemesek köralakzatba parancsolták az embereiket, és felkészültek a tárgyalásra a saját maguk kiváltásáról.

Ahogy felkelt a nap, Kled titokzatos alakja megjelent a csatatérre néző domb tetején. Skaarl, egy halhatatlan sivatagi drakalopsz hátán lovagolt. A hátas két lábon állt. Fülszerű mellső végtagjai a feje oldalából sarjadtak, és bocsánatkérőn lógtak, mint egy komornyik keze, ha tálaláskor véletlenül belenyúlt a levesbe.

A magányos lovas felállt paripája nyergére. A fegyvere rozsdás volt, a páncélja viseltes, a ruhája rongyos, de egyetlen megmaradt szeméből engesztelhetetlen düh sugárzott.

– Adok nektek egy esélyt, hogy eltakarodjatok a földemről!– kiáltotta oda Kled a barbár hordának, de meg sem várta a választ. Megsarkantyúzta hátasát, és dühödt üvöltéssel rohamra indult.

A Légió éhező, a nemesek tettein felháborodott, elkeseredett katonáinak dühét lángra lobbantotta a yordle őrült merészsége. A sorkatonák megindultak Kled és Skaarl nyomában, akik az ellenséges alakzat közepébe vetették magukat.

Ez volt a Légió legvéresebb közelharci csatája. A meglepetésszerű támadás megakadt, amikor a barbárok tartalékosai a Légió oldalszárnyára rontottak. Ahogy az esélyek a noxusiak ellen fordultak, és az ellenség minden oldalról körbevette őket, Skaarl pánikba esett, ledobta Kledet a hátáról, és eliszkolt a harctérről. A gyáva gyíkszerű lényhez hasonlóan a noxusi katonák is megroppantak. Kled azonban rendíthetetlenül küzdött tovább a csata sűrűjében, és sorra vágta le az ellenfeleit, kirúgta a fogukat vagy akár arcon is harapta őket.

Az ellenség hullái egyre gyűltek Kled körül, akinek ruháit teljesen átitatta a vér. Bár hosszú fejszéje minden egyes lendítésével vért ontott, a barbárok fáradhatatlan tömege lassan visszaszorította őt. Egyre hangosabb kihívásokat és válogatottabb sértéseket harsogott. Világos volt, hogy a yordle inkább meghal, mintsem hogy meghátráljon.

A bátorság éppolyan ragályos, mint a gyávaság, és Kled elszántságát látva a légiósok is erőt vettek magukon. Még Skaarl is abbahagyta a menekülést, és érdeklődve nézte, ahogy a Légió megvetette a lábát.

Amikor a noxusi arcvonal megtört, és a túlerő a földre vitte Kledet, a drakalopsz a tömegbe rohant, hátba támadva a barbárokat. Vicsorogva, karmolva tört előre, amíg ki nem szabadította gazdáját. Kled ismét hátasa nyergében ült, és új erőre kapva gyilkos szélvészként söpört végig a barbárokon, akik ezt látván menekülőre fogták.

Bár kevés noxusi katona maradt életben, a csatát megnyerték. Drugne törzsei vereséget szenvedtek, földjeik pedig a birodalom részévé váltak. A nemesek testét és aranypáncéljaikat sosem találták meg.

Idővel a birodalom többi légiója is hasonló élményeket szerzett Kled kapcsán, aki bizonyította, hogy az őrült bátorságot nem lehet legyőzni. Azt mondják, hogy mindig követi a légiókat, hogy hadizsákmányt és földeket szerezzen maga és Skaarl számára.

A legtöbb noxusi legalábbis megkérdőjelezi ezeket a történeteket. A légiók nyomában azonban mégis mindig megjelennek a táblák, amelyek azt hirdetik a meghódított területeken, hogy ez „Kled földje.”

Belépés