Ekko

Z-rezonancia
[Passzív] Z-rezonancia
Ekko Zéró meghajtója időenergiával tölti fel a varázslatait és a támadásait. A harmadik találat bónusz sebzést okoz, és ha egy hős a célpont, Ekko mozgási sebessége megnő.

Időbandita
[Q] Időbandita
Ekko elhajít egy időgránátot, amely egy ellenséges hőst eltalálva időtorzító mezővé alakul, a területen belül rekedt áldozatok pedig sebzést szenvednek el és lelassulnak. Kisvártatva a gránát visszatér Ekkóhoz, miközben megsebzi azt, aki az útjába kerül.

Párhuzamos valóság
[W] Párhuzamos valóság
Ekko meghasítja az idő szövedékét, és néhány másodperc múltán létrehoz egy anomáliát, amely lassítja a benne rekedt ellenfeleket. Ha Ekko belép az anomáliába, egy pajzs alakul ki körülötte, az anomália pedig felrobban. Ennek következtében az ellenfelek rövid időre egy időcsapdába kerülnek és elkábulnak.

Fázisugrás
[E] Fázisugrás
A Z-meghajtó töltése közben Ekko félreugrik. Következő támadása az időt eltorzítva a célponthoz teleportálja őt, és bónusz sebzést okoz.

Időtörés
[R] Időtörés
Ekko megtöri az idő vonalát, így megcélozhatatlanná válik, és visszaugrik az időben egy számára kedvezőbb pillanathoz. Visszatér a pár másodperccel korábbi tartózkodási helyére, és az adott időtartamban kapott sebzés egy bizonyos százalékával gyógyul. Az érkezési helye közelében tartózkodó ellenfelek jelentős sebzést szenvednek el.

Ekko, a Zaun sötét sikátoraiban nevelkedett csodagyerek az idő manipulálásával minden helyzetet a maga javára képes fordítani. Saját találmánya, a Zéró meghajtó segíti, hogy a lehetséges valóságok útvesztőjét bebarangolva megalkossa a tökéletes pillanatot. Bár lubickol ebben a szabadságban, ha a barátait fenyegeti veszély, bármit megtesz azért, hogy megvédje őket. A külső szemlélő azt láthatja, hogy Ekkónak a legképtelenebb feladat is mindig egyből sikerül.

Ekko zseninek született, már azelőtt egyszerű gépeket készített, hogy megtanult volna mászni. A szüleit, Innát és Wyeth-et lenyűgözte fiuk ragyogó elméje, és megfogadták, hogy szép jövőt biztosítanak neki. Az ő szemükben Zaun, szennyezett levegőjével és bűnözői rétegével nem volt megfelelő hely egy hozzá hasonló csodagyereknek. Éjt nappallá téve dolgoztak veszélyes körülmények között a gyárban, hogy jó lehetőségeket teremtsenek fiuknak Piltoverben.

De Ekko másképp látta a dolgokat.

Végignézte, ahogy a szüleit megtörik az évek, amint hétről hétre a megélhetésért küzdenek, miközben az általuk készített árukat hatalmas haszonnal adták el a gazdag piltoverieknek. Ők ebből a haszonból persze semmit sem láttak, mindent bezsebeltek a Gyárerdő mohó munkavezetői és a minden hájjal megkent felvásárlók. A piltoveriek átruccantak a sétányra, ahol olcsón mulathattak, vagy lenéztek a Magasföldszintre, ahol laza erkölcsű klubokban kényeztették magukat. Nem, Ekko nem értett egyet a szüleivel, nem tudta elképzelni, hogy a Fejlődés privilégiumokkal teli városában éljen.

Máshogy látta viszont Zaunt. A szülei csak a fullasztó szmogot és a mindent behálózó bűnözői alvilágot látták, Ekko viszont mindezek mögött felfedezett egy lüktető és lehetőségekkel teli, dinamikus várost. Az innováció melegágya volt, távoli kultúrák és a jövő formálásának vágyában egyesülő bevándorlók olvasztótégelye. De még ezek a bevándorlók sem értek fel a tősgyökeres zauniakhoz. Nem a gépesített banditákhoz vagy a legalja söpredékhez, akiknek gonosz tetteivel volt tele minden piltoveri lap, hanem a csatornaturkászokhoz, a vegyszermunkásokhoz és az üvegházakat gondozó kertészekhez. Ők és még sokan mások voltak a város szíve és lelke. Találékonyak voltak, szívósak és szorgalmasak. Virágzó kultúrát hoztak létre a katasztrófák talaján, és gyarapodtak ott, ahol mások elpusztultak volna. Ez a zauni lelkület megbabonázta Ekkót, és ez ösztönözte arra, hogy a gépeit kizárólag mások által haszontalannak vélt szemétből építse meg, majd saját magán próbálja ki.

Nem volt egyedül ezzel a szemléletével. Ekko cserfes árvákkal és tudásra szomjazó szökevényekkel barátkozott, és bárkivel, akinek a kalandvágya olyan ragályos volt, akár a szürke himlő. Mindegyiküknek volt valamilyen egyedi tehetsége: mászás vagy faragás, festés vagy tervezés. Számos zauni inasnak szegődött el ahelyett, hogy a formális oktatásban vett volna részt. Zaun önjelölt elveszett gyermekei a kanyargó utcákat tekintették tanítómesterüknek, és vidáman tengették ifjonti napjaikat. Gyakran futottak versenyt a Peremi piacon. Azon is versengtek, ki mászik fel hamarabb a Csatornából induló veszélyes útvonalakon a Magasföldszinten keresztül a Sétányig. Vadak voltak és szabadok, nem hallgattak senkire, csak a saját szeszélyeikre.

Úgy döntöttek, hogy nem csonkítják meg a testüket, így határolódtak el a bűnbandáktól és a többi vegyszerbanditától. Az ő szemükben az implantátumok beültetése pénzkidobás volt és elítélendő bűn. Ahogyan az is, hogy olyantól lopjanak, akinek nem volt semmije, vagy legalábbis kevesebb, mint nekik. Ezért váltak gyakori célpontjukká a gazdag piltoveriek és a gépesített banditák. Titkos rejtekhelyeiket lopott árukkal és a falra festett képekkel díszítették. Zaun elveszett gyermekei legyőzhetetlennek érezték magukat.

Ahogy Ekko cseperedett, a találmányai egyre fantasztikusabbak és bonyolultabbak lettek. Már különféle ritka alkatrészekre is szüksége volt, amelyeket a roncstelepről kellett „megmenteni”. Szerencsére meglehetősen rugalmasan fogta fel a birtokháborítás fogalmát. A gépesített banditák és az ijesztően agresszív biztonsági őrök hamarosan már állandóan nyomoztak Ekko és törvényen kívüli brigádja után, és gyakran jól meg is kergették a kamaszokat. Mindig mulattatta, milyen elszántan őrizték a piltoveri laboratóriumok és a vegyszerbárók gyárai a hulladékot. Nem mintha bármire is használták volna ezeket a kidobott alkatrészeket. Ekko viszont némi találékonysággal nagyon is jól fel tudta használni a szemetüket.

Egy éjjel, amikor egy nemrég elpusztított labor maradványai között kutatott, bámulatos dologra bukkant: egy mágikus energiával tündöklő, kékeszöld drágakőszilánkra. Gyorsan átkutatta a helyszínt, és talált még néhány darabot a ragyogó drágakőből. A szilánkok dúdoltak, mintha egy elfelejtett dallamot próbáltak volna elénekelni, és ahogy a darabok egymás közelébe kerültek, a dal egyre hangosabb lett. Alaposan átfésülte a helyet, hogy megtalálja a többi szilánkot, bár némelyik mélyen, több tonnányi hulladék alatt rejtőzött, így jól be kellett ásnia magát a bűzös szeméthalomba. Minden zauni gyerek hallott már meséket a hextech kristályokról. Energiát biztosítottak fegyverek és hősök számára. Képesek voltak energiát létrehozni. A hextech kristályok erejével meg lehetett változtatni a világot. Most egy darabokra tört kristályt tartott a kezében.

Mielőtt megünnepelhette volna különleges felfedezését, banditák bukkantak fel körülötte. Valami fontosat kerestek a romok alatt. Ekko pontosan tudta, hogy a kezében lévő kristálydarabokat akarják. Kicsin múlt, hogy nem vették észre.

Amikor közelebbről is megvizsgálta a darabokat, észrevette, hogy halvány energiasugarak jelentek meg, amikor a szilánkok közelebb kerültek egymáshoz. A széleik sisteregni kezdtek, és lüktető energiahullámokat bocsátottak a levegőbe. Amikor széthúzta a darabokat, a mágnesességhez hasonló energiát érzett közöttük. Mintha a kristály szilánkjai emlékeztek volna, hogy egykor egy teljes kristályt alkottak. Még ennél is különösebbnek talált egy igen furcsa benyomást. Befészkelte az elméjébe magát az érzés, mintha emlékezne egy pillanatra, de másképp, mint ahogyan történt.

A keze nem tudta követni az elméjében megjelenő képeket a kristályról. Az egyik nem éppen tudományos kísérlete során a drágakő ragyogó porforgataggá robbant szét, és időtorzulások örvényeit hívta elő. Ekko a szemét kinyitva szilánkokra tört valóságokat – és bennük saját magának is számos „verzióját” pillantotta meg, és csontig hatoló rémülettel nézett önmagára a széttöredezett idő viharában.

Végre tényleg felfedezett valami nagyon fontosat.

Pontosan összehangolt munkára volt szükség, de végül Ekko és a paradoxai befoldozták a valóság végtelen szövetén ejtett lyukat.

Ekko később egy eszközbe szerelve megzabolázta a meghasadt kristály időt uraló energiáit, így képes volt kisebb időrészletek manipulálására – legalábbis elméletben. Mielőtt tesztelhette volna legújabb gépezetét, a barátai rábeszélték, hogy mássza meg velük az Öreg Haspókot, hogy megünnepeljék a névnapját. Ekko a vállára vette az eszközt, és magával vitte.

Kimentek a Zaun óvárosának közepén magasodó öreg óratoronyhoz, és mászni kezdtek, időnként meg-megállva, hogy nem éppen illendő módon kifigurázzák az előkelő piltoverieket. Már majdnem felértek, amikor egy kapaszkodó kilazult, és az egyik fiú lezuhant a toronyról. Ekko ösztönösen, mintha már ezerszer csinálta volna, aktiválta a kristályt tároló eszközt. A világ darabokra hullott körülötte, és a felszabaduló energia hátrarántotta az idő örvénylő részecskéi között.

Az elektromos töltéstől minden szőrszál égnek állt a karján. Furcsa kábultság fogta el. Ekkor megpillantotta a barátját, amint a korhadt deszka után nyúlva ismét elköveti a végzetesnek bizonyuló hibát. RECCS! A deszka kettétört a fiú súlya alatt, de Ekko kinyúlt, és a gallérjánál fogva megragadta zuhanó barátját, majd egy közeli párkányra lendítette. Sajnos kicsit elszámolta a röppályát, így a fiút egyenesen az óramű csikorgó fogaskerekei közé lökte. Hoppá.

Számos visszatekeréssel és finomhangolással később Ekko végül megmentette a barátja életét. A többieknek úgy tűnt, mintha Ekko a félistenek reflexeivel rendelkezett volna. Egy csapásra a középpontba került. Mesélt társainak a kristályról és az idő manipulálásáról, majd megeskette őket, hogy lakatot tesznek a szájukra. Ők azonban aránytalanul felnagyították barátjuk hőstetteit, és egyre merészebb mutatványokba hajszolták egymást, tudván, hogy biztonságban lesznek. Az időhajlító eszköz – vagy ahogy Ekko nevezte, a Zéró meghajtó – minden próbálkozással (és minden kudarccal) egyre stabilabb lett. Ekko rájött, hogy a szerkezettel alkatrészeket csenhet el, megtermett vegyszerbanditákat teríthet le, és még a csajozós szövegét is tökéletesítheti, hogy mindig jó első benyomást keltsen. Az egyetlen korlátot a kimerültség jelentette, amely egy idő után úrrá lett a testén.

Az Ekko időhajlító képességeiről szóló pletykák eljutottak az ikerváros bizonyos nagy hatalmú embereinek fülébe is. Viktor, egy nagy tiszteletben álló (és rettegett) zauni tudós nagyon szeretne összehozni egy találkozót a vonakodó, ifjú zsenivel, ezért számos verőemberét komoly fejlesztésekkel erősítette meg, hogy meggyőzzék a fiút, lépjen az ő szolgálatába. A Piltover-szerte ismert feltaláló, Jayce eközben mindenképp szeretné megvizsgálni a Fiút, aki legyőzte az időt, és lemásolni a technológiát, amelyet használ. Ekko azonban túlságosan is ragaszkodik a függetlenségéhez, ezért nem kíván része lenni mások terveinek. Előfordul, hogy üldözői megcsípik Ekkót, mielőtt az keresztülhúzza a számításukat, néha zavarba ejtő módon, egy természetfeletti trükkel rámutatva a gyenge pontjaikra.

Legmerészebb álmaiban Ekko arról ábrándozik, hogy a szülővárosa felemelkedik, és leigázza a Fejlődés városát. Akkor Piltover aranyló ragyogását beárnyékolná a kizárólag bátorságból, nem pedig generációk privilégiumából született Zaun egyszerű zsenialitása és megzabolázhatatlan szenvedélye. Terve talán még nincs Ekkónak, de végtelen idő áll rendelkezésére, hogy megvalósítsa az álmát.

Végül is, ha képes megváltoztatni a múltat, miért ne változtathatná meg a jövőt?

Belépés