Kalista

Harci póz
[Passzív] Harci póz
Ha Kalista mozgási parancsot kap, miután belekezdett egy alaptámadásba, vagy amikor felkészül a Felnyársalásra, egy rövid ugrást hajt végre a kijelölt irányba a támadás indításakor.

Felnyársalás
[Q] Felnyársalás
Egy gyorsan hasító lándzsát dob el, amely áthalad azokon az ellenfeleken, akiket megöl.

Őrző
[W] Őrző
Passzív hatásként megnő a sebzése a Véresküt tett szövetséges közelében, és bónusz sebzést okoz, ha ugyanazt a célpontot támadják.

Az aktiválásával útjára indítasz egy szellemet, amely felderítésre indul, és felfedi az elé táruló területet.

Tépett seb
[E] Tépett seb
A támadások hatására lándzsák fúródnak a célpontba. A képesség aktiválásával ki lehet tépni ezeket, ami lelassítja az áldozatot, és fokozatosan egyre nagyobb sebzést okoz neki.

Túlvilági hívás
[R] Túlvilági hívás
Kalista maga mellé teleportálja a Véresküt tett szövetségesét, aki képessé válik arra, hogy egy kijelölt helyre siessen, hátralökve az ellenséges hősöket.

Kalista a harag és a megtorlás szelleme, egy halhatatlan, bosszúálló lidérc, egy páncélba burkolózó rémálom, akit az Árny-szigetekről lehet megidézni, hogy levadássza a csalókat és az árulókat. Az elárultak gyakran kiáltanak bosszúért, de Kalista csak azok hívására válaszol, akiknek ügyét arra méltónak tartja. Jaj annak, aki Kalista célpontjává válik, mert a zord vadásszal kötött egyezségnek csak a bűnös halála vethet véget, amit a lándzsái végén táncoló jeges tűz hoz el.

Életében Kalista büszke tábornok volt, egy olyan király unokahúga, akinek birodalmára ma már senki sem emlékszik. Szigorú erkölcsi kódex szerint élt, és másoktól is ezt várta el. A király és a királynő iránt rendületlen hűséget követelt. A királynak sok ellensége volt, és amikor az egyik leigázott tartomány uralkodói orgyilkost fogadtak ellene, csak Kalista gyorsasága tudta elhárítani a gyilkos csapást. A király megmentésével azonban halálra ítélte a királynőt. Az orgyilkos méreggel bevont pengéje megkarcolta a királynő karját. A legnagyobb tudású papokat, sebészeket és varázslókat hívták az udvarba, de senki sem tudta kiűzni a mérget a királynő testéből. A király varázsereje is csak lassítani tudta a gyilkos folyamatot. A bánattól sújtott uralkodó Kalistát bízta meg, hogy találjon gyógyírt a bajra. Mielőtt útra kelt, Kalista Hecarimot és a Vas Rendjét bízta meg a király őrzésével. A férfi vonakodva fogadta el a feladatot. Sértve érezve magát, amiért nem csatlakozhatott Kalistához.

Kalista beutazta a világot, tudósokat, remetéket és vajákosokat keresett fel, de nem járt sikerrel. Végül tudomást szerzett egy legendás helyről, az Áldott-szigetekről, amelyet mágia rejt el a halandók tekintete elől, és ahol az örök élet titkát őrzik. Utolsó esélyként hajóra szállt, hogy eljusson oda. A sziget lakói tudtak küldetéséről, és mivel tiszták voltak a szándékai, a partokhoz vezették őt. Kalista könyörögve kérte, hogy gyógyítsák meg a királynőt. A rend mestere azt mondta Kalistának, hogy hozza a királynőt a szigetre, és ők megtisztítják a szervezetét. Amikor Kalista hajóra szállt, megtanították neki a varázsigét, amely szétoszlatja a szigetet védő bűbájt, de figyelmeztették, hogy senkivel ne ossza meg ezt a tudást. Kalista visszatért a hazájába, de elkésett: a királynő már meghalt.

A királyt őrületbe kergette a gyász, és bezárkózott egy toronyba a királynő oszlásnak indult tetemével. Nagybátyja értesült Kalista visszatértéről, és tudni akarta, mit tudott meg. Kalista nehéz szívvel bár (hiszen soha korábban nem törte meg a királynak tett esküjét), de megtagadta a választ, mivel szavát adta a szigetlakóknak, és mert tudta, hogy egy halottat már nem lehet feltámasztani. A király árulónak nevezte őt, és börtönbe vetette, amíg nem hajlandó beszélni. Kalistát végül Hecarim győzte meg, hogy mondja el a királynak, mit talált. Arra kérte, hogy segítsen a nagybátyjának békére lelni, akár úgy, hogy visszakapja szeretett feleségét, akár azzal, hogy az Áldott-szigeteken temetheti el őt. Ezután ők ketten megzabolázhatnák a király őrületét, és visszakísérhetnék őt a birodalmába. Bár Kalista érezte, hogy Hecarim nem teljesen őszinte, vonakodva mégis igent mondott.

Így a király útra kelt az Áldott-szigetekre birodalma leggyorsabb hajóival. Kalista a varázsigével szétoszlatta a szigetet védő fátylat, és a király felkiáltott, ahogy meglátta a csillogó partot. Az uralkodó egyenesen a sziget közepén álló fehér város felé vette az irányt, ahol az őrzők mestere fogadta. A király arra utasította őt, hogy hozza vissza a feleségét a halálból, mire azt a választ kapta, hogy a halál kijátszása sérti a természet rendjét. A király ettől dühbe gurult, és utasította Kalistát, hogy ölje meg az őrzőt.

Kalista megtagadta a parancsot, és emlékeztette a királyt, milyen kiváló ember volt korábban, de az nem hallgatott rá, és újra az őrző megölésére utasította. Kalista kérte Hecarimot, hogy álljon mellé, ő pedig meglátta az esélyt, hogy beteljesítse régi vágyát, és átvegye Kalista helyét a király kegyeltjeként. Kalista felé lépett, mintha csatlakozni akarna hozzá, de ehelyett a legocsmányabb árulásként hátba szúrta őt a lándzsájával. A Vas Rendje is melléállt, és ők is Kalistába merítették a lándzsáikat. Gyilkos közelharc kezdődött, amikor a Kalistához hű katonák összecsaptak Hecarim lovagjaival. Hiába voltak bátor és jó harcosok az előbbiek, a túlerővel szemben nem győzhettek, és mind egy szálig levágták őket. Ahogy a haldokló Kalista végignézte katonái elestét, bosszút esküdött azok ellen, akik elárulták őt.

Amikor legközelebb kinyitotta a szemét, természetellenes mágia izzott benne. Az Áldott-szigetek az élet és a szépség torz paródiájává silányult, és a sötét vidéken jajveszékelő szellemek kóvályogtak, örökké tartó élőholt létre ítélve. Nem tudta, hogy mi történt, és bár próbálta megőrizni árulása emlékét, az gyorsan szertefoszlott, és semmi sem maradt utána, csak a mindent elemésztő bosszúszomj.

Ezt az örök szomjúságot csak az árulók vére csillapíthatja.

Belépés