Taric

Hősködés
[Passzív] Hősködés
A varázslatok elsütése felerősíti Taric következő 2 alaptámadását, amelyek bónusz varázssebzést okoznak, a varázslatok töltési ideje csökken, a támadások pedig gyors egymásutánban sújtanak le a célpontra.

A csillagfény érintése
[Q] A csillagfény érintése
Gyógyítja a közeli szövetséges hősöket, a felhasznált töltetek számától függő mértékben. A Hősködéssel felerősített támadások egy töltetet biztosítanak a Csillagfény érintéséhez.

Erőd
[W] Erőd
Passzívan növeli Taric és az Erőd hatása alatt álló, a közelben tartózkodó, szövetséges hős páncélját.

Aktív használatkor pajzsot von egy szövetséges köré, aki az Erőd hatását is élvezheti, amíg Taric közelében marad. Taric varázslatait az Erőd hatása alatt álló hős is elsüti.

Káprázat
[E] Káprázat
Taric előkészít egy csillagfénysugarat, amely rövid késleltetés után varázssebzést okoz, és elkábítja az ellenfeleket.

Kozmikus ragyogás
[R] Kozmikus ragyogás
Némi késleltetés után kozmikus energia járja át a közeli szövetséges hősöket, akik rövid időre sebezhetetlenné válnak.

Taric az Oltalmazó megtestesülése, aki hatalmas erő birtokában az élet, a szeretet és a szépség őre Runaterra-szerte. Taricot kötelességmulasztás miatt nyilvánosan megszégyenítették és száműzték Demaciából. Azért mászta meg a Targon-hegyet, hogy feloldozást nyerjen, ehelyett a csillagok között egy új, magasabb rendű feladatot kapott. Valoran Pajzsát Targon ősi hatalma járja át, és fáradhatatlanul küzd az Üresség alattomos rontása ellen.

Taricnak Demacia a rendíthetetlen vitéz szerepet szánta, a korona és az ország elkötelezett, önzetlen őreként. Bár mindig is védelmezőnek tartotta magát, védelme tárgyát sohasem válogatta meg: eszmények, műalkotások, egy idegen élete... Az ő szemében mind egyformán értékes volt. Mindben megtalálta a szépséget.

Taric kortársait a harcászati ismeretek tanulmányozása kötötte le, neki azonban ösztönös tehetsége volt ezekben. Az ifjú harcost sokkal inkább vonzották az életnek értelmet adó, illékony csodák, mint a zászlókért vagy koronákért vívott esztelen csaták.

Ez a gondolkodásmód a felségárulással volt határos, különösen egy olyan magas rangú katona esetében, mint Taric. Ennek ellenére a szerelem, a szépség és az élet egyszerű igazságainak szentelte életét, hogy megértse őket és hős védelmezőjükké váljon. Taricot mindenki csodálta. Megnyerő modora és közvetlensége minden akadályt elhárított az útjából, és ha jelleme olykor mégsem bizonyult elegendőnek, ügyesen forgatott pörölye és kardja átsegítette a nehézségeken.

A megvilágosodást kergetve Taric egyre többször maradt távol a kiképzésekről, hogy az erdőben egy-egy ritka állat nyomára bukkanjon, a felvonulási gyakorlatok helyett fogadókban hallgatta a dalnokok andalító, tiszta dallamait, az ezredeligazítások idején pedig messzire kilovagolt, hogy megfigyelje, ahogy az éj ezüstös leple lassan beborítja a vidéket. Taric tudta, hogy saját útját ugyanolyan elkötelezettséggel és elszántsággal járja, mint bármelyik katonatársa, ám felettesei erről másként vélekedtek.

Taric hanyagsága, parancstagadása és a hazafias kötelességekkel szembeni érdektelensége szinte mindenkit ellene fordított – a családtagjait, a királyt, és még régi barátját, Garent is. A nép elragadó szélhámosként tekintett Taricra, Garen azonban felismerte benne Demacia egyik legnagyobb eljövendő hősét. Garent dühítette, hogy Taric hátat fordít a végzetének és az országának.

Végül már barátja pártfogása sem bizonyult elegendőnek, és Taric katonai karrierje zátonyra futott. Az egymást követő lefokozások miatt Taric egyre távolabb került Demacia központjától, míg végül egy csapat zöldfülű katona vezetésével és egy érdektelen, romos erőd védelmével bízták meg, valahol a határ menti pusztaságban. Hosszú hetekig strázsáltak az esőben és a sárban, de semmi említésre méltót nem tapasztaltak, ezért Taric úgy döntött, takarodót fúj embereinek, ő maga pedig útnak indul, hogy megcsodálja a közeli templom gigászi épületét.

Már az ébredő nap sugarai világították meg a templom indákkal benőtt falait, amikor Taric végre visszaindult az embereihez. A táborban szörnyű mészárlás képe fogadta. Embereit álmukban ölték le, és sebeikből világosan látszott, hogy ürességszülöttek végeztek velük.

Taric cserben hagyta embereit, hazáját, és ami még fontosabb volt számára, az élet védelmére tett esküjét.

Taric megszégyenülten tért vissza Demaciába, ahol megfosztották rangjától. Garen a „Kőkorona” próbájára ítélte: a becsületét vesztett katonának meg kellett másznia a Targon-hegyet, ami felért egy halálos ítélettel, hiszen alig volt halandó, aki túlélte az utat.

A Kőkorona általában csak kibúvó volt a katonák számára, hogy elmeneküljenek Demaciából, és máshol kezdjenek új életet, Taric azonban valóban feloldozást akart nyerni, ezért nekivágott a hegynek.

Az út számtalanszor sodorta a fizikai és lelki kimerülés szélére, ám Taric a fájdalmat leküzdve tört előre végzetes hibája emlékképei, a halott katonák szellemei és a hegy nehéz megpróbáltatásai közepette.

A csúcs közelében Taric előtt egymással ellentétes valóságok végeláthatatlan sora jelent meg, szörnyűbbnél szörnyűbb jövőket jósolva. Taric belepillanthatott azok sorsába, akiket senki sem oltalmazott a legnagyobb veszélyek idején. Látta, ahogy az Alabástrom Könyvtárat tűz emészti, és a forró lángok közé vetette magát, hogy megmentse Tung versesköteteit. Dühödten üvöltött, ahogy a Jégőrzők az utolsó álomszarvast is a mélybe taszították egy bércről, majd kétségbeesetten az állat után ugrott, hogy megmentse. Noxus éjfekete kapui előtt Taric térdre zuhant, amikor meglátta Garen elrettentésként leláncolt testét. Taric és barátja között ott állt Noxus egész hadserege hadrendben. Taric mégis felemelte pajzsát, és habozás nélkül a tömegnek rontott. Levágta Garent a kapuról, és barátja nehéz testét a vállán cipelve útnak indult Demacia felé, ahol csak a biztos kivégzés várt rá. Útközben Taric felpillantott, és Noxus véráztatta mezői helyett a Targon-hegy feletti végtelen, csillagos égboltot látta.

Taric teljesítette a próbát, és megszabadult a kényszerképzetek rabságából. Feljutott a hegy csúcsára, de nem volt egyedül.

Egy emberi formát öltött, az éjnél is sötétebb alak állt előtte. Arcvonásait csillagok formálták, és Taric furcsa mód ismerősnek találta a látványt.

Az alak ezernyi suttogás hangján szólalt meg, amely úgy vágott Taric elméjébe, mint a hegyen tomboló szélvihar. Bár szavakat nem hallott, pontosan értette a lény üzenetét.

Oltalmazónak nevezte magát.

Lenyűgözte őt Taric kitartása és akaratereje, így méltónak ítélte a bukott demaciait arra, hogy magába fogadja földöntúli erejét. Az Oltalmazó olyan igazságokat osztott meg vele, amelyeket Taric egész életében ismert, és addigi élete döntéseiről beszélt, amelyek végül elvezették őt a hegy csúcsára.

Az Oltalmazó elhalkuló suttogása végül figyelmeztetőn szólt Tarichoz: Ő lesz Valoran pajzsa, de az Ürességből született őrült, acsarkodó lények tengerével kell szembeszállnia, akik mindent el akarnak emészteni.

Taric újjászületett és elképesztő hatalmat kapott. Bátran vállalta a látszólag kilátástalan feladatot, és most minden erejét esküjének szenteli: hogy az egész világ rendíthetetlen őre legyen.

Belépés