Xayah

Éles vágás
[Passzív] Éles vágás
A képesség használata után Xayah következő néhány alaptámadása az összes útjába eső ellenfelet megsebzi, és tollakat hagy hátra, amelyeket Xayah magához hívhat.

Páros penge
[Q] Páros penge
Xayah két tőrt hajít el. Ezek megsebzik az ellenfeleket, és tollakat hagynak hátra, amelyeket később magához hívhat.

Halálos tollazat
[W] Halálos tollazat
Xayah pengevihart hoz létre, amely megnöveli az alaptámadásai sebességét és sebzését, illetve megnöveli a mozgási sebességét, ha eltalál egy hőst.

Pengehívó
[E] Pengehívó
Xayah magához hívja a földön heverő összes tollat, megsebezve és mozgásképtelenné téve az ellenfeleket.

Tollvihar
[R] Tollvihar
Xayah a levegőbe ugrik, és megcélozhatatlanná válik. Eközben számos tőrt hajít el, valamint tollakat ejt a földre, amelyeket később magához hívhat.

A precíz és halálos Xayah egy vastaya forradalmár, aki személyes hadjáratot folytat népe megmentéséért. Fürgeségével, ravaszságával és borotvaéles tollpengéivel mindenkit eltesz láb alól, aki az útjába áll. Xayah társa és szerelme, Rakan oldalán harcol, hogy megvédje egyre fogyatkozó törzsét, és visszaállítsa fajuk régi dicsőségét.

Xayah gyermekként imádta hallgatni édesapja ősi, vastaya hősökről szóló népdalait. Az andalító dallamok egy rég elfeledett kort idéztek meg, amikor a lelkek birodalma még szabadon táncolhatott a fizikai világban. Az emberek azonban generációról generációra egyre beljebb tolakodtak a Lhotlan törzs földjére, és saját céljaik érdekében megtépázták Ionia zabolátlan, nyers szellemét. Xayah nem volt hajlandó ölbe tett kézzel nézni, ahogy a népe elenyészik, ezért a vastayák törvénye ellenére tárgyalást kezdeményezett az emberekkel.

Kimerészkedett az elszigetelt törzsi területeken túli falvakba, és rá kellett ébrednie, hogy vajmi keveset tud a kinti világról. Egy csapatnyi nincstelen falusi állta körbe, és páran megpróbálták trófea gyanánt kitépni egy-két tollát. Mások, szokatlan megjelenésétől megrémülve ráhívták az őröket, így arra kényszerült, hogy megvédje magát. Támadói hamar megtanulták, hogy nem érdemes az útjába állni, ahogy halálos tollaival felnyársalta őket.

Kiábrándultan indult haza, ám mire megérkezett, a törzs, édesapjával együtt nyomtalanul eltűnt. Az egyik ősi vastaya templomot ártó árnymágia mocskolta be, amely megzavarta a lelkek birodalmával való kapcsolatát. Hogy elűzze a rontást, Xayah kénytelen volt lerombolni a templomot. A környező vidék szinte azonnal megtelt mágiával. Lenyűgöző látvány volt, de a törzsnek továbbra sem lelte nyomát.

Éveket töltött a legerősebben őrzött erődítmények elfoglalásával, holttestek tömegét hagyva a nyomában, így hamarosan csak „az Ibolyaszín holló” néven emlegették. Egyedül élt, és mindig csak a következő feladatra koncentrált, a vastayák szabadságához vezető következő lépés kiötlésére.

Ám egy szép napon megismerkedett egy másik vastayával, aki örökre megváltoztatta az életét. Épp Vlonqo eldugott hegyi városkájába érkezett, hogy egy ellopott vastaya ereklyét szerezzen vissza, amikor izgatott emberek lármás tömegére lett figyelmes. Előttük, a színpadon egy páváskodó, káprázatos színekbe öltözött előadó állt, aki ősi vastaya dalokat énekelt az elbűvölt közönségnek. Amikor befejezte a Xayah szemében nyilvánvalóan olcsó trükkökből álló műsorát, a tömeg üdvrivalgásban tört ki, és a nevét skandálták: „Ra-kan, Ra-kan!”. A vastaya színpadiasan meghajolt. Xayah azonnal ripacsként könyvelte el magában.

Erőt vett magán, hátat fordított a mutatványosnak, és elvégezte a küldetést. Kislisszant a városból, ami a pojáca figyelemelterelésének köszönhetően gyerekjáték volt – ezt be kellett vallania.

Bár azt mondta magának, hogy látni sem akarja többé ezt a „Rakant”, nem tudta kiverni a fejéből. Különös és érthetetlen érzések fogták el. Olyan könnyedség hatotta át a férfi szellemét, amelyet egyre vonzóbbnak és vonzóbbnak talált.

Xayah elhagyta a várost, de a szokatlan gondolatok olyannyira lefoglalták, hogy egy zsoldoscsapatnak a pillanatnyi figyelmetlenségét kihasználva sikerült rajtaütnie. Persze készült a harcra, így megörült, hogy ismét bevetheti gyilkos tollait. Egy jó kis csetepaté a haszontalan gondolatok és a szükségtelen érzelmek legjobb ellenszere.

Ekkor következett Rakan látványos belépője.

Xayah makacsul bizonygatta, hogy nincs szüksége az öntelt vastaya segítségére. Rakan pedig azt, hogy őt ez cseppet sem érdekli, és nem hajlandó kimaradni a mulatságból. Harc közben Rakan szokatlan, ám meglepő módon rettenthetetlen és hatékony szövetségesnek bizonyult. Megállás nélkül pörgött és forgott a támadók körül, akik nem tudták levenni róla a szemüket, ezzel bőven elengedő időt nyerve Xayah-nak, hogy halálos pontossággal csaphasson le áldozataira.

A nő heves tiltakozása ellenére Rakan ezután is követte őt. Idővel megkedvelte a férfi társaságát, és bár kezdetben irtózott attól, hogy bevallja ezt magának, egyre kevésbé látta szörnyűnek és magányosnak a világot. Elválaszthatatlan társakká váltak, és a vastayák ügye iránt táplált szenvedélye lassan a színpadias harci táncosra is átragadt. Megtanult alkalmazkodni Rakan szabad szellemű módszereihez, és kihasználni a káoszt, amit tökéletesen időzített figyelemelterelésként képes előidézni. Együtt harcolnak azért, hogy felszabadítsák Ionia kiapadhatatlan mágiafolyamát, és újra beköszöntsön a vastayák fénykora.

Belépés