Orianna

Óraművi leszámolás
[Passzív] Óraművi leszámolás
Orianna automatikus támadása varázssebzést is okoz. Minél többször támadja ugyanazt a célpontot, a sebzés annál nagyobb lesz.

Parancs: támadás
[Q] Parancs: támadás
Orianna parancsára a Labda egy megadott cél felé repül, és varázssebzést okoz az útjába kerülő célpontoknak (a sorban következő ellenfeleket kevésbé sebzi). A Labda ezután a célterületen marad.

Parancs: disszonancia
[W] Parancs: disszonancia
Orianna parancsára a Labda kibocsát egy energialöketet, amely varázssebzést okoz maga körül. Ez olyan energiamezőt hagy maga mögött, amely a szövetségeseket gyorsítja, az ellenfeleket pedig lassítja.

Parancs: védelmezés
[E] Parancs: védelmezés
Orianna parancsára a Labda egy szövetséges hős mellé szegődik, akinek védelmet nyújt, miközben varázssebzést okoz az útjába akadó ellenfeleknek. A Labda emellett megnöveli a páncélját és a varázsellenállását annak a hősnek, akit kísér.

Parancs: vonzáshullám
[R] Parancs: vonzáshullám
Orianna megparancsolja a Labdájának, hogy engedjen útjára egy varázssebzést okozó vonzáshullámot, amely rövid késleltetés után a Labdához vonzza a közelben tartózkodó ellenfeleket.

Piltover tarkabarka kirakatai között bújt meg a híres mester, Corin Reveck műhelye is. A neves művégtagkészítő által megálmodott, bonyolult rézszerkezetek lélegzetelállítóan szép protézisekben öltöttek testet, amelyek a működés szempontjából gyakran az eredeti testrészt is felülmúlták. Corin lánya, Orianna tanoncként dolgozott apjánál. Barátságos, érdeklődő természete révén boltvezetőként őstehetségnek bizonyult, idővel pedig belőle is ügyes mester lett.

Orianna kalandvágyó természetű volt, de apja, aki aggódott a biztonságáért, sosem engedte, hogy messzire elkószáljon. Ehelyett inkább színházba járt vele, ahol a kecsesen forgó és szökellő táncosok mozdulatai távoli tájak történeteit mesélték el. Orianna arról álmodozott, hogy egyszer eljuthat ezekre a különös, csodás helyekre, és az előadás után rohant haza, hogy megépíthesse a saját géptáncosait.

A Zaun alsóvárosában történt katasztrófa híre a műhelybe is eljutott. Egy robbanásban megsérült vegyi vezeték miatt mérges gázfelhő került a levegőbe. Orianna ragaszkodott hozzá, hogy segíteniük kell az áldozatoknak, de ezt Corin megtiltotta. Zaun túl veszélyes hely volt.

Így hát Orianna felszerelkezett, ahogy tudott, és éjszaka kiszökött, hogy a hexdraulikus felvonóval leereszkedjen a mélységbe.

A pusztítás elképesztő méreteket öltött. Az utcákat beborította a törmelék, a zauniak pedig jobbára csak olajos rongyokat tettek az arcuk elé, úgy sétáltak a mérgező párában. Orianna minden éjszaka légzőkészülékeket javított és az implantátumok szűrőit cserélte. Még a saját maszkját is odaadta egy gyermeknek, aki már alig kapott levegőt.

Apja borzasztóan dühös volt rá, Orianna azonban visszatérése után nem sokkal halálosan megbetegedett. A tüdeje annyira tönkrement, hogy semmi remény nem volt a gyógyulásra. Corin ezt nem tudta elfogadni, ezért addigi munkássága legnagyratörőbb tervét eszelte ki: belevágott a tökéletesen működő mesterséges tüdő létrehozásába.

Heteken át éjt nappallá téve dolgozott kétségbeesett küldetésén, amíg végül a szerkezet elkészült, ő pedig saját kezűleg végrehajtotta az operációt. Hogy Orianna többé ne csavaroghasson el, a tüdő egy speciális kulccsal működött, amelyet Corin a széfjébe zárva tartott.

Orianna újra munkába állt, de a méreg egyre jobban szétterjedt a testében. Apa és lánya lázasan dolgoztak az újabb és újabb implantátumok és protézisek kifejlesztésén, hogy az egymás után leálló szerveket pótolhassák. Orianna halandó teste lassan teljesen mesterségessé alakult, végül már csak az egészséges szíve maradt a régi. Ez a hosszú – és igen költséges – folyamat felemésztette Corin vagyonát, így kénytelen volt Zaunba átköltöztetni műhelyét, de megmentette lánya életét. És egy ideig boldogok voltak.

Orianna azonban kezdett elszakadni egykori önmagától. A régi emlékek egyre inkább idegen történeteknek tűntek. Még az alkotóereje is kezdett elhalványulni, és géptáncosnői, amelyeket egykor oly nagy műgonddal készített, már inkább ügyesen összeállított robotok voltak, mintsem műalkotások.

Bár Orianna úgy érezte, megállt az idő, az apja esetében ez biztosan nem volt így.

A sokéves görnyedezés eredményeképpen Corint heves mellkasi görcsök gyötörték, így már nem tudott dolgozni, ezért Oriannának kellett gondoskodnia róla. A lány nagy jártasságra tett szert a figurakészítés terén, bár már csak halványan derengett előtte, hogy eredetileg milyen élmények ihlették az alkotásra. A miniatűr táncosok jó pénzt hoztak a konyhára, de ezzel együtt sem engedhette meg magának azt az egyetlen dolgot, amiről úgy hitte, megmentheti az apját. Ezért egy helyi vegyszerbáróhoz fordult.

Orianna nem kérdezte meg, hogyan jutott hozzá a férfi a hextech kristályhoz. Egyszerűen csak kifizette neki, amit kért. Mielőtt azonban felhasználhatta volna a kristályt, a vegyszerbáró visszatért, és ismét pénzt követelt. Azután harmadszorra is felkereste. Amikor elfogyott a pénze, Orianna tudta, hogy a következő látogatás csúnya véget fog érni. Ránézett a kristályszerkezetre, amely még mindig nem készült el, így túl durva és erős volt az emberi test számára. Felismerte az egyetlen lehetséges megoldást: neki már nem volt szüksége emberi szívére, Corinnak pedig olyan szívre volt szüksége, amelyet soha, senki nem vehet el tőle.

Orianna heteket töltött az előkészületekkel, és épített egy mechanikus gömböt, amelyet azután beépített a saját szerkezetébe és felkészített a kristály befogadására. Apjával altatót itatott, majd hozzáfogott a műtéthez.

Corin kapta meg az utolsó darabot abból az Oriannából, akit ismert és szeretett. Orianna egész éjszaka hallgatta apja egyenletes szívverését és a közelükben heverő, csodásan megmunkált labdában élő hextech csendes zümmögését. Csak ekkor ébredt rá, hogy most veszítette el emberi mivoltának utolsó darabkáját – de nem érzett sem félelmet, sem megbánást, egyszerűen elfogadta a tényt. Valami teljesen újjá vált, ő lett az óraművek hölgye, és meg kellett találnia a helyét a világ hatalmas gépezetének alkatrészeként.

Pirkadatkor magához vette a tüdejét működtető kulcsot, és labdája egyetlen lökéshullámával a hátára illesztette azt. Ezután elment.

Corin arra ébredt, hogy több száz apró figurával van tele a műhely. Megesküdött, hogy egyet közülük soha nem fog eladni: az aranyszínű táncost, amely felhúzás nélkül, állandóan piruettezett.

Belépés