[Passzív] Az öröm órája
Képességhasználatkor Gragas felhajt egy italt, amely visszaadja a maximális életerejének 6%-át. A hatás 8 másodpercenként egyszer aktiválható.
[Q] Pezsgőshordó
Gragas a kijelölt helyre gurítja a hordóját, amely külön aktiválásra, vagy 4 másodpercen belül magától is felrobban. A robbanástól sújtott ellenfelek mozgási sebessége csökken.
[W] Szürkebarát
Gragas egy másodpercig nyakalja a főzetet a hordójából. Ezután részeg őrjöngésbe kezd, amitől a következő alaptámadása varázssebzést okoz az összes közeli ellenfélnek, az általa elszenvedett sebzés mértéke pedig csökken.
[E] Kicsi a rakás!
Gragas a kijelölt pont felé támad, és nekirohan az első ellenfélnek, akivel szembetalálkozik. Ilyenkor megsebzi a közelben tartózkodó összes ellenséges egységet, és elkábítja őket.
[R] Robbanékony hordó
Gragas a megcélzott helyre löki a hordóját, megsebezve és hátralökve a robbanás hatósugarában tartózkodó ellenfeleket.
Az egyetlen dolog, ami Gragas számára még a harcnál is fontosabb, az ivás. Az erős sör iránti olthatatlan szomjúságától vezérelve egyre hathatósabb és különlegesebb hozzávalók után kutat, hogy szeszfőző kazánjában lepárolhassa azokat. Ez a lobbanékony és kiszámíthatatlan, garázda tivornyázó egyaránt szereti a hordókat csapra és mások fejét a pultba verni. Furcsa főzeteinek és hirtelen természetének köszönhetően Gragasszal italozni igazán kockázatos kaland.
Gragas örök szerelemmel viseltetik a jó italok iránt, de igen erős szervezete miatt eleddig még nem sikerült elérnie a tökéletes részegség isteni állapotát. Egyik éjszaka, amikor már az összes hordót kiürítette, és még mindig szomjazott, Gragast a szokásos bárszék helyett egy gondolat kólintotta fejbe: miért is ne főzhetne ő maga valami italt, amitől végre egyszer igazán berúghatna? Ekkor fogadta meg, hogy megfőzi a tökéletes sört.
Gragast küldetése végül Freljord földjére hajtotta, ahol a receptjéhez szükséges legtisztább sarkvidéki víz megszerzésének ígérete az addig feltérképezetlen jégmezőkre vezette. Miközben épp egy könyörtelen hóviharban bolyongott, Gragas egy hatalmas, tátongó mélységre bukkant. És ott végre megtalálta, amit keresett: egy hibátlan jégszilánkot, amihez foghatót még életében nem látott. Ez a soha el nem olvadó szilánk nem csak hogy hihetetlen ízvilágot kölcsönzött a sörének, de volt még egy igen hasznos mellékhatása is – az italt pont a megfelelő fogyasztási hőmérsékleten tartotta.
Az új főzettől eltelve Gragas ismét a civilizáció felé vette útját, mert igencsak vágyott rá, hogy munkája erjesztett gyümölcsét másokkal is megoszthassa. És a sors úgy akarta, hogy az első csoportosulás, amelyen Gragas zavaros tekintete megakadt, hamarosan új irányba terelte Freljord életét. Gragas két törzs egyre inkább elfajuló tárgyalásába botlott, ahol épp az Ashe-sel kötendő szövetség részleteit vitatták meg. Bár Ashe örömmel vette, hogy egy kicsit oldódik a feszült hangulat, a többi harcos felhorkant a betolakodó láttán, és sértegetni kezdték a részeges léhűtőt. Természetéhez hűen Gragas diplomatikusan lefejelte a kötekedőket, és ezáltal rövid úton egy olyan szilaj bunyót szabadított el, amilyenhez foghatót csak a freljordi mondákban találni.
Amikor aztán a hatalmas verekedésben kiütött harcosok magukhoz tértek, Ashe azt javasolta, hogy a harc helyett baráti italozással folytassák a napot. A kedélyeket hamar lehűtötte a habzó nedű, és a két törzset, akik nem is olyan régen a háború küszöbén álltak, barátságban fűzte össze a Gragas főzete iránt táplált közös rajongás. Bár a viszály elhárult, és Gragast mindenki hősként üdvözölte, ő még mindig nem valósította meg álmát, hogy elérje a részegség üdvözült állapotát. Tehát újra útra kelt, hogy a tundrát bejárva megtalálja Runaterra tökéletes sörének hozzávalóit.
Gragas örök szerelemmel viseltetik a jó italok iránt, de igen erős szervezete miatt eleddig még nem sikerült elérnie a tökéletes részegség isteni állapotát. Egyik éjszaka, amikor már az összes hordót kiürítette, és még mindig szomjazott, Gragast a szokásos bárszék helyett egy gondolat kólintotta fejbe: miért is ne főzhetne ő maga valami italt, amitől végre egyszer igazán berúghatna? Ekkor fogadta meg, hogy megfőzi a tökéletes sört.
Gragast küldetése végül Freljord földjére hajtotta, ahol a receptjéhez szükséges legtisztább sarkvidéki víz megszerzésének ígérete az addig feltérképezetlen jégmezőkre vezette. Miközben épp egy könyörtelen hóviharban bolyongott, Gragas egy hatalmas, tátongó mélységre bukkant. És ott végre megtalálta, amit keresett: egy hibátlan jégszilánkot, amihez foghatót még életében nem látott. Ez a soha el nem olvadó szilánk nem csak hogy hihetetlen ízvilágot kölcsönzött a sörének, de volt még egy igen hasznos mellékhatása is – az italt pont a megfelelő fogyasztási hőmérsékleten tartotta.
Az új főzettől eltelve Gragas ismét a civilizáció felé vette útját, mert igencsak vágyott rá, hogy munkája erjesztett gyümölcsét másokkal is megoszthassa. És a sors úgy akarta, hogy az első csoportosulás, amelyen Gragas zavaros tekintete megakadt, hamarosan új irányba terelte Freljord életét. Gragas két törzs egyre inkább elfajuló tárgyalásába botlott, ahol épp az Ashe-sel kötendő szövetség részleteit vitatták meg. Bár Ashe örömmel vette, hogy egy kicsit oldódik a feszült hangulat, a többi harcos felhorkant a betolakodó láttán, és sértegetni kezdték a részeges léhűtőt. Természetéhez hűen Gragas diplomatikusan lefejelte a kötekedőket, és ezáltal rövid úton egy olyan szilaj bunyót szabadított el, amilyenhez foghatót csak a freljordi mondákban találni.
Amikor aztán a hatalmas verekedésben kiütött harcosok magukhoz tértek, Ashe azt javasolta, hogy a harc helyett baráti italozással folytassák a napot. A kedélyeket hamar lehűtötte a habzó nedű, és a két törzset, akik nem is olyan régen a háború küszöbén álltak, barátságban fűzte össze a Gragas főzete iránt táplált közös rajongás. Bár a viszály elhárult, és Gragast mindenki hősként üdvözölte, ő még mindig nem valósította meg álmát, hogy elérje a részegség üdvözült állapotát. Tehát újra útra kelt, hogy a tundrát bejárva megtalálja Runaterra tökéletes sörének hozzávalóit.