Vladimir

Karmazsin paktum
[Passzív] Karmazsin paktum
Minden 40 bónusz életerő 1 egységnyi varázserőt ad Vladimirnak, és minden varázserőpont 1,4 bónusz életerőt ad neki (saját magával nem halmozódik).

Transzfúzió
[Q] Transzfúzió
Vladimir életerőt lop a megcélzott ellenféltől. Ha Vladimir erőforráscsíkja megtelt, a Transzfúzió jelentősen megnövelt sebzést okoz, és egy rövid ideig gyógyítja őt.

Vérmedence
[W] Vérmedence
Vladimir elmerül egy vértócsában, és 2 másodpercre megcélozhatatlanná válik. A tócsán áthaladó ellenfelek lelassulnak, és Vladimir életerőt szipolyoz el tőlük.

Vérdagály
[E] Vérdagály
Vladimir a saját életerejéből tölti fel a vértartalékát, ami szabadon engedve sebzést okoz a körülötte állóknak, de ezt blokkolhatják az ellenséges egységek.

Vérpestis
[R] Vérpestis
Vladimir heveny járvánnyal fertőz meg egy területet. Az érintett ellenfelek nagyobb sebzést szenvednek a képesség időtartama alatt. Néhány másodperc elteltével a Vérpestis varázssebzést okoz a fertőzött ellenfeleknek, és Vladimir életerőt nyer vissza minden eltalált hős után.

Vladimir ősi, tiltott mágikus praktikák mestere, és Noxus egyik legrégebbi talánya. Jelen volt a birodalom születésekor, és befolyása egészen annak gyökeréig ér... de már alig emlékszik azokra a napokra. Az elméje továbbra is egy halandóé, ezért természetellenesen hosszú élete részleteit nem az elméje, hanem a krónikái őrzik.

Vladimir többször is eltűnt szem elől, de a történészek számos ismert alakban vélik felfedezni őt. A legendák szerint egy herceg birodalmát a hírhedt darkinok fenyegették, amikor háborújuk elérte Valorant is. Mivel apja koronája volt a tét, és a szerencsétlen herceg előtt sokan álltak a trónutódok sorában, végül őt küldték el túsznak a bukott harcos isteneknek.

A halandókat állatként kezelték a darkinok zsarnoki uralma alatt. Saját felsőbbrendűségüket mágiájukkal biztosították: a testet és a vért átalakítva az élet urai lettek.

Vladimir úgy érezte, hogy sokkal többet ér a többi halandó szolgánál, ezért méltó lenne ekkora hatalomra, és fajtájából elsőként ő kapott engedélyt, hogy tanulmányozza ezt az iszonyatos mágikus tudományt. Elkötelezettségével elnyerte gazdája kegyeit, és a hadsereg tagja lehetett, hogy a vérmágia segítségével végrehajtsa a darkinok akaratát. A harcos isten örömmel látta, hogy idővel Vladimir is olyan kegyetlenül kezdett bánni alattvalóival, mint maguk a darkinok.

A kíméletlen zsarnokok bukásáról szintén csak a legendákból tudunk bármit is. Egy pontos, a holt felső-shurimai nyelven írt beszámoló gondosan el van rejtve a Halhatatlan Bástya mélyén. Eszerint Vladimir gazdáját nem zárták börtönbe a többiekhez hasonlóan, hanem a saját hadserege végzett vele. A kis számú túlélő szétszéledt, és magukkal vitték a vérmágiával kapcsolatos tudást is.

Csak maga Vladimir tudta, hogy ő mérte urára a halálos csapást. Megsérült, és az elpusztított darkin fénye megvakította, de elég energiát szívott magába, hogy meggyógyítsa testét, amelynek csak egyetlen emberöltőn át lett volna szabad élnie.

Ezt azóta számtalan alkalommal megismételte, leírhatatlanul szörnyű rítusok keretében.

Mordekaiser sötét uralmának csúcsán történetek kezdtek terjedni egy mitikus, vérszomjas lényről, amely Kelet-Valoran tengerparti hegyeiben él. Elvárta, hogy a helyi törzsek fiatalokat áldozzanak neki, és istenként imádják. Kevesen látogathatták meg a rejtekhelyén, de egy nap egy sápadt varázslónő kereste fel a barbár istent, hogy ajánlatot tegyen neki. Egyenlő felekként lakomáztak, és olyan sötét mágiát használtak, amelytől megsavanyodott a bor az asztalon, az élénkvörös rózsák pedig elfeketedtek.

Így kezdődött Vladimir és LeBlanc szövetsége, amelyet számos vita, valamint politikai és háborús játszma tarkított. Az évszázadok során sokan csatlakoztak hozzájuk: nagy hatalmú nemesek, a mágia mesterei és az alapítóknál is iszonyúbb teremtmények. A társaság vált a titkos hatalommá a noxusi trón mögött, amely több mint ezer évig bábáskodott a birodalom felett, és az ő sugallatukra indultak a legmerészebb hadjáratok.

A Fekete Rózsa többi vezetőjétől eltérően Vladimir csak néha burkolózott az árnyak sötétjébe. Az általa legérdekesebbnek ítélt időszakban személyesen is csatlakozott a noxusi nemesi udvarhoz, majd néhány évtizeddel később fokozatosan és nyomtalanul eltűnt onnan. Sem valódi korára, sem az általa elkövetett szörnyűségekre nem derült fény. Vladimir ezalatt elterjesztette a vérmágia ismeretét a noxusi hadseregben és a legrégibb arisztokrata családok leszármazottai között. A vérmágusok egyik csoportja a Karmazsin Kör, amely Vladimiron kívül magát a vérmágiát is imádja.

Az előző Legfőbb Tábornok halála és Jericho Swain hatalomra kerülése olyan jelentős politikai változásokat hozott magával, hogy Vladimir kénytelen volt ismét személyesen közbeavatkozni.

Egy jóindulatú előkelőség álcáját magára öltve nyíltan ellenszegült a Trifarix tanács uralmának… amivel kivívta a Fekete Rózsa óvatosabb tagjainak rosszallását. Ismételt feltűnése ráadásul talán túl korai volt, mivel előző élete bűnei még nem merültek a feledés homályába, és valószínű, hogy maga Swain is felismerte Vladimir valódi természetét.

Noxus új, minden eddiginél sötétebb konfliktus elé néz, amelyre készülve Vladimir mohón issza a birodalom megújult életerejét, saját dicsőséges múltjára emlékezve. Számára az élet csupán egy mulatság, egy évszázados álarcosbál, a nagysághoz vezető út kapuja. Bár a darkinok végül egymás ellen fordultak, és elvesztették a világ feletti uralmat, Vladimir tudja, hogy úgyis egyedül a legerősebb.

Belépés