Mordekaiser

Vasember
[Passzív] Vasember
A képességek által okozott sebzés egy bizonyos százalékából egy átmeneti pajzs jön létre, ami elnyeli a kapott sebzést.

Tüskés buzogány
[Q] Tüskés buzogány
Mordekaiser következő három támadása egyre nagyobb bónusz sebzést okoz.

Bánataratók
[W] Bánataratók
Mágneses fémmel von be egy szövetségest. Az egységek mozgási sebessége megnő, amikor egymás felé haladnak. Ha egymás közelébe érnek, a fém haragosan kavarogni kezd, és másodpercenként sebzést okoz az ellenfeleknek.

A pusztítás ökle
[E] A pusztítás ökle
Mordekaiser sebzi azokat az ellenfeleket, akik előtte állnak a tölcsér alakú hatóterületen. Mordekaiser pajzsa minden eltalált egység után energiát szív magába.

Mennyország tourist
[R] Mennyország tourist
Mordekaiser megátkoz egy ellenséges hőst vagy a Sárkányt, és azonnal, majd másodpercenként ellopja az életerejének egy részét. Ha a célpont meghal a varázslat hatóideje alatt, a lelke követi Mordekaisert, és szellemként szolgálja.

A baljóslatú élőhalott, Mordekaiser az Árny-szigeteket kísértő legfélelmetesebb és legtöbb gyűlölettel átitatott lelkek egyike. Több száz éve létezik, és a végső haláltól nekromantikus mágia és saját gonosz akaratának ereje védi. Aki fegyvert ragad Mordekaiser ellen, rettenetes sorsot kockáztat: a lidérc áldozatainak lelkét további pusztításra használja fel.

Mordekaiser egykor maga is halandó volt, király és hadvezér, aki Kelet-Valorant uralta jóval Demacia vagy Noxus felemelkedése előtt. Nehéz fémpáncélban vetette magát a harcba, és óriási mészárlást rendezve aprította ellenfeleit Alkonyat névre hallgató varázsbuzogányával.

Jobban gyűlölték, mint amennyire féltek tőle, ezért végül ellenfelei összefogtak, hogy véget vessenek sötét uralmának. Egy egész napos, véres csata után Mordekaisert egy hullahegyen állva, ellenfeleitől körbevéve érte a vég. Ahogy nyilaktól, kardoktól és lándzsáktól sebesülten haldokolt, kacagni kezdett, és megígérte gyilkosainak, hogy visszajön értük.

Testét óriási éljenzés közepette vetették máglyára. Bár a lángok megolvasztani nem, csak megfeketíteni tudták a páncélt, Mordekaiser testéből csak elszenesedett csontok maradtak.

A tüzek napokig égtek, és amikor kialudtak, a győztesek felkerekedtek, és otthagyták a csatateret. Ekkor egy csapat varázsló jelent meg, és addig keresgéltek a hamvak között, amíg össze nem gyűjtötték Mordekaiser páncélját és csontjait. Titokban magukkal vitték mindet, és egy holdvilágtalan éjszakán elhelyezték a csontokat egy rúnákkal teli kőlapon, majd egy elmondhatatlanul gonosz nekromantikus rituálét hajtottak végre. Ahogy a sötét varázslat működésbe lépett, egy árnyfigura jelent meg a kőlapon. A gyilkos lidérc talpra állt, és maga mögött hagyta a csontokat.

A lidérc a puszta sötétségből állt, a szeme viszont gonosz fénnyel lángolt. A tűztől megfeketedett páncél engedelmesen az árnyéklény köré rendeződött, mintha az mágnesből lenne, a varázslók pedig térdre borultak feltámadt mesterük előtt. A szolgálataikért cserébe nagy hatalmat ígért nekik, de nem is sejtették, miképp fogja teljesíteni az ígéretét.

Új nekromantikus hatalmával élve Mordekaiser élőholt léttel ajándékozta meg őket, örökre csapdába ejtve őket élet és halál mezsgyéjén. Félholtakká, élholt mágusokká váltak, akiknek örökre szolgálniuk kellett urukat.

A következő évtizedben Mordekaiser sorra megölt mindenkit, aki részt vállalt elpusztításában. Örök szolgaságba kényszerítette őket, kiszakítva lelküket a testükből, rájuk kényszerítve halhatatlan akaratát.

Mordekaiser maga lett a Vaslidérc, és rémálomba illő uralma évszázadokig tartott. Látszólag többször is sikerült megölni őt, de a lelkéhez kötött félholtak minden alkalommal feltámasztották.

Mordekaiser csontjai fontos elemei voltak ennek a szörnyű varázslatnak, és az idő múltával egyre féltékenyebben őrizte őket. Egy masszív erődöt építtetett birodalma közepén, amely a Halhatatlan Bástya néven vált ismertté. Ennek a hatalmas erődnek a mélyén rejtette el földi maradványait.

A Halhatatlan Bástyát végül megostromolta egy több törzsből álló szövetség. Az ostrom során egy ismeretlen tolvaj bejutott az épületbe, kijátszotta az összes védelmi rendszert, és ellopta Mordekaiser koponyáját. A feltámasztásához teljesnek kellett lennie a csontváznak, de a félholtak annyira féltek uruk haragjától, hogy titokban tartották a lopás tényét.

A Halhatatlan Bástya falain Mordekaiser sokakkal végzett, de a vereséget így sem kerülhette el. Az erődöt lerohanták, a puszta túlerő legyűrte őt. Buzogányát kitépték a kezéből, és láncokkal verték béklyóba. Zengő nevetése messzire hallatszott az éjszakában. Joggal hitte, hogy újjá fog születni, ahogy korábban mindig is. Az őt gúzsba kötő láncok sárkánygyíkokra voltak kötve, és a felhangzó parancsszóra a hatalmas pikkelyes szörnyek szétszakították a testét.

Mordekaiser koponyáját az Áldott-szigetekre vitték, amit köd és illúziók védtek a külvilágtól. A szigetvilág urai ismerték Mordekaiser természetét és a gyenge pontját is. Azért lopták el a koponyáját, hogy megszabadítsák a gonoszságától a világot, majd azt egy erős zárakkal és még erősebb mágikus rúnákkal védett terembe zárták, mélyen a föld alatt. Mordekaiser szolgái szétszóródtak a világban, hogy megtalálják mesterük koponyáját, de nem jártak sikerrel. Úgy tűnt, hogy Mordekaiser rémuralmának végleg vége.

Az évekből évtizedek lettek, az évtizedekből évszázadok, aztán bekövetkezett az Áldott-szigeteket átformáló katasztrófa. Egy gyásztól őrületbe kergetett király rettenetes varázslatot bocsátott a szigetekre, ezzel örökre az élőholtak földjévé téve azokat: így születtek meg az Árny-szigetek. A hatalmas mágikus robbanás a Mordekaiser koponyáját rejtő föld alatti termet is megrongálta.

Mint lepkét a fény, úgy vonzotta magához Mordekaiser koponyája a félholtakat, akik azonnal az Árny-szigetekre siettek. Magukkal vitték mesterük csontjait is, és majd miután kiásták koponyáját a földből, végre ismét feltámaszthatták.

Mordekaiser létrehozta saját birodalmát az Árny-szigeteken, és egyre nagyobb élőhalott seregnek parancsol. Az újonnan született élőholtakat gyengének tartja és lenézi, mert míg ő önként vállalta ezt az utat, a többiekre csupán elveszett lelkekként tekint. Ennek ellenére kész felhasználni őket: ők alkotják hadserege gerincét.

A gyengébb szellemekkel ellentétben Mordekaiser nincs hozzáláncolva a Fekete Ködhöz, de képes hatalmat meríteni abból. Egyelőre azonban az Árny-szigeteken gyűjti az erejét.

Miközben hatalma megszilárdításával és csontjai védelmével foglalkozik, Mordekaiser tekintetét a tengeren túlra, Valoranra veti. Szemet vetett azokra a birodalmakra és civilizációkra, amelyek a bukása óta jöttek létre. Különösen a Halhatatlan Bástya érdekli. A hatalmas erődöt egy jöttment új birodalmacska, Noxus tette meg fővárosául.

Hamarosan ismét eljön a sötétség uralma.

Belépés