Luxanna – bár jobban szereti, ha Luxnak hívják – a demaciai Ezüsttóvárán nevelkedett idősebb testvérével, Garennel együtt. A köztiszteletnek örvendő Koronaőr család leszármazottjaiként születtek, amely hosszú generációk óta szolgált Demacia királyainak védelmezőjeként. Még azelőtt, hogy Lux megszületett volna, nagyapjuk megmentette a király életét a Viharszirtnél vívott csatában, nagynénjüket, Tiannát pedig kinevezték a Rettenthetetlen Előőrs elit alakulatának parancsnokává.
Garen buzgón vetette bele magát a család által ráhagyott szerepbe – szinte még gyerek volt, amikor csatlakozott a hadsereghez. Luxnak bátyja távollétében segítenie kellett volna a család birtokainak kezelésében, ám már egészen fiatal korában sem volt ínyére ez a feladat. Arra vágyott, hogy fedezhesse a világot, és lássa, mi minden vár még rá Demacia falain kívül. Szinte bálványozta Garent, de közben lázadozott ellene, amiért bátyja azt akarta, hogy tegye félre saját törekvéseit.
Számos mester igyekezett felkészíteni őt a Koronaőr család tagjaként rá váró kötelezettségek ellátására, ám Lux minduntalan megkérdőjelezte a tanaikat, és inkább új szemléletmódok felderítésével foglalatoskodott, és olyan tudásra szomjazott, amelyek messze meghaladták tanárai felkészültségét – ezzel pedig igencsak próbára tette a türelmüket. Mindezek ellenére sugárzó életöröme és mámorító optimizmusa miatt a legtöbben képtelenek voltak haragudni Luxra.
Fogalmuk sem volt róla, hogy vészesen közelít a változás kora. A mágia egyszer már a teljes pusztulás szélére sodorta Runaterrát, ezért Demaciában már a birodalom alapításától kezdve tiltott volt a mágikus erők használata. Számos mendemonda szólt a mágia csábító hatalmáról, amely a legtisztább szíveket is képes beszennyezni. És valóban, Lux és Garen nagybátyjával egy vándormágus végzett néhány évvel korábban.
A nagy hegységen túlról félelmetes pletykák érkeztek, melyek szerint a mágia ismét feltámadóban van ebben a világban…
Egy végzetes éjjel a hazafelé vezető úton Luxra és lovára egy vérszomjas kardfogúfarkas-falka támadt rá. Egy félelemmel és kétségbeeséssel átitatott pillanatban a fiatal lány egy mágikus fénycsóvát engedett szabadjára lényének legmélyéről, amely megsemmisítette a farkasokat, a lányt azonban az eset nyomán rettegés fogta el. A demaciai legendák rémalakja, a mágia épp annyira Lux része volt, mint Koronaőr családi származása.
A félelem és a kétség szüntelenül emésztette. Ő is gonosszá válhat? Egy szörnyszülött lenne, aki börtönt, de legalábbis száműzetést érdemel? Ha a birtokában lévő erő természete kitudódna, a legjobb esetben is örökre szégyent hozna a Koronaőr névre.
Mivel Garen keveset tartózkodott otthonában, Ezüsttóvárán, Lux magára maradt a családi ház hatalmas termeiben. Idő közben egyre jobban kiismerte a benne lakozó mágiát, és ritkábban voltak álmatlan éjszakái, amelyeken ökölbe szorított kézzel küzdött, hogy elnyomja belső fényét. Titokban kísérletezni kezdett: a napsugarakkal játszott az udvaron, szilárd formába öntötte őket, sőt aprócska, ragyogó alakzatokat formált a tenyerében. Megfogadta, hogy amennyire csak tudja, titokban tartja képességét.
Tizenhat éves korában Lux a szüleivel, Pieterrel és Augathával együtt Demacia pompás városában található hivatalos rezidenciájukra utazott, hogy részt vegyenek Garen beavatásán, aki akkor csatlakozott a Rettenthetetlen Előőrs soraihoz.
A város egyenesen lenyűgözte Luxot. A királyság nemes eszméinek élő megtestesülése volt, amelyet minden városlakó féltőn védelmez. Itt szerzett tudomást az Illuminátorokról, egy jótékony feladatokat ellátó vallásos rendről, amelynek tagjai a betegek és a szegények megsegítésén dolgoztak. Családja udvari elfoglaltságai mellett közeli kapcsolatba került a rend egyik lovagjával, Kahinával, aki a lány harcművészeti képességeinek fejlesztése érdekében rengeteget gyakorolt vele a Koronaőr-kastély kertjeiben.
Minél több időt töltött a fővárosban, annál több mindent tudott meg a nagyvilág dolgairól, annak sokszínűségével és történelmével együtt. Mára tisztában van vele, hogy az életet nem csak úgy lehet elképzelni, ahogy azt Demaciában szokás, és bár tiszta szívből szerette hazáját, arra vágyott, bárcsak igazságosabb, és egy kicsit talán befogadóbb lenne a hozzá hasonló mágusokkal szemben.