2014-09-19 14:13
2014-09-19 14:13
Mi az, ami a tajvani kultúrában különösen segíti az e-sportos tehetségek kinevelését?
A trópusi éghajlatú Tajvan földrajzilag ugyan eltörpül nyugati és északi szomszédai mellett, de a League of Legends 2. szezonjának világbajnoka, a „Szilícium-sziget” a játékok terén valódi óriás. Kultúrája és történelme kifejezetten kedvező klímát teremt a profi játékosok kineveléséhez, és a League of Legends csak egy a sok sikeres „ágazat” közül.
Digitális játszótér
A fővárosban, Tajpejben 2010-ben 2,6 millióan éltek, ez a szigetország összlakosságának több mint egytizede. A város ennek megfelelő súllyal befolyásolja a kultúra alakulását, az internetes lefedettség pedig 74%-os. Számos nyomtatottáramkör- és laptopgyártó központja található itt, szinte mindenütt elérhető a szélessávú Wi-Fi, a tajpeji főpályaudvar föld alatti részének falait pedig a legújabb mobiljátékok plakátjai borítják.
A mobilpiac kiterjedtsége miatt az utcakép nagyon hasonlít a szöulihoz vagy a tokióihoz, és ezek a hasonlóságok nem érnek itt véget. A szigeten a II. világháború óta erős a japán hatás, amely ma többek között a konyhaművészet, az építészet és a média terén érhető tetten. A tajpeji főpályaudvarnak otthont adó föld alatti komplexum másik része egy bevásárlóközpont, amelynek bejáratánál egy sushi-gyorsétteremlánc kínálja az egyéni összeállítású nigiri szusit a nap mint nap arra járó tömegnek.
Aki egy kicsit még mélyebbre merészkedik, joggal hiheti azt, hogy varázslatos módon Tokió Akihabara negyedébe keveredett. Itt a sok jáde csecsebecse és olcsó söröző után hatalmas Destiny-zászlók és a legújabb Dynasty Warriors óriásplakátjai fogadják a látogatót, a plexiüveges kirakatokban pedig híres anime- és játéksorozatok hőseiről mintázott figurák kelletik magukat. A terület közepén, a leginkább figyelemfelkeltő helyeken gigantikus kijelzőkön futnak a legújabb konzoljátékok képsorai, és játéktermi gépek tucatjainak dübörgése tölti meg a levegőt.
Tajvan összetett kultúrájában sajátos módon keverednek a keleti és a nyugati hatások, és ironikus módon pont a játékok terepén lehet ezt a legkevésbé elkerülni, ahova sokan a mindennapok elől menekülnek. Az otaku kultúra egyik fő terjesztője a videojátékos közösség. A Destiny és a Titanfall óriásposzterei a GameStop üzleteiben is ott díszelegnek, itt viszont ugyanakkora hangsúlyt kap az Idolmaster sorozat One For All játéka is, amelyet Nyugaton csak egy nagyon szűk közösség ismer.
A játéktermi játékok terén Tajvan határozottan inkább a Kelethez, mintsem a Nyugathoz hasonlít, és olyan tehetségek származnak innen, mint Bruce „Gamerbee” Hsiang. A japán zenei játékok rendkívül népszerűek itt. A számítógépes játékok közegét viszont az elmúlt években egy teljes mértékben nyugati cím határozta meg: a League of Legends.
Enni, aludni, tanulni, játszani
A Guang Hua Digital Plaza mindössze kétmegállónyira van a központi pályaudvartól. Monolitszerű épület, amelyet kisebb elektronikai boltok sora vesz körül, nem messze tőle pedig az egyik fő autópálya pillérei magasodnak. A játék szerény gépigényét tekintve elsőre furának tűnhet, hogy megannyi alaplapot és memóriaegységet hirdetnek azzal, hogy garantálja a League of Legends optimális futtatását, de ez egyben világosan jelzi azt is, hogy mennyire elkötelezett a játék rajongóbázisa a szigetországban. Tajvanban a PC az uralkodó platform.
„Általánosságban megállapítható, hogy az internetkávézókban elérhető PC-s játékok a kávézók kultúrája miatt sokkal népszerűbbek a többi platformnál” – állítja a Machi E-Sports elemzője, Reazony. „Ahhoz, hogy ezt megértsük, tisztában kell lenni azzal, hogy miért ilyen sikeresek az internetkávézók Tajvanban vagy úgy általában a keleti országokban.”
A Keletre jellemző konfuciánus oktatási elvek Tajvanban is éppolyan fontosak, mint a szomszéd országokban. Reazony szerint „szinte kötelező a gyerekeknek az iskola után külön foglalkozásokra járniuk, ma már az óvodásoknak is.” A PC erre az országra vonatkoztatva nem is feltétlenül jó megnevezés. A legtöbb családnak vagy egy „személyi” számítógépe, amelyet a nappaliban helyeznek el, így a fiatalabb játékosok tulajdonképpen folyamatos szülői felügyelet alatt állnak.
Ezért váltak olyan népszerűvé az internetkávézók, hiszen ezekben nincs közvetlen felügyelet, olcsó hozzáférést kínálnak a játékokhoz, és a barátok együtt játszhatnak, mindenféle korlátozás nélkül. Ahogy idősebbé válik egy játékos, a kissé szegényes internetkávézók helyét átveszi a saját számítógép. „Szerintem 7:3 lehet az arány” – tippel a Taipei Snipers dzsungelharcosa, Mountain. „70% játszik otthon.”
Sokak szerint a keleti internetkávézók kultúrája miatt uralja Dél-Korea a hasonló játékok versenyeit, és ez fontos tényező lehetett abban is, hogy a tajvani Sen a Starcraft 2 egyik meghatározó játékosává válhatott. A közösség több fontos szereplője szerint azonban ez kevés lesz ahhoz, hogy a régió megtarthassa vezető szerepét.
Kemény közeg
„Az meg mi?” – kérdezett vissza GodJJ értetlenül, amikor a WirForce-ról kérdezték. Egy LAN-partiról van szó, amelyen csapata korábbi támogatója és csapatkapitánya, MiSTakE is részt vett. Látványosan hiányzik a tajvani videojáték-történelem, a témáról nem születnek írások. A Snipers felső ösvényese, Zonda (tévesen) azt állította, hogy „A TPA világbajnoki címe miatt létezik egyáltalán tajvani e-sport. Ha ők nem nyernek, itt semmi ilyesmi nem indult volna be.”
„Nincsen egy OnGamers, Thinkpiece.gg, ggChronicle, Paravine vagy más, igényes weboldal, amely rendszeresen és szakszerűen írna a témáról, ezzel is segítve a rajongók oktatását és a tájékozódást” – panaszkodik Reazony. „Csak egy rakás reddit-felhasználó veszekszik egymással a fórumokon.” Hozzátette, hogy az ország jelentős sikerei ellenére kevés játékosból lett e-sport rajongó. A legtöbb játékost nem érdekli az LCS, és nem fizetnek elő az OGN-re. Emellett a Koreával szembeni kulturális ellentétek nehezítik a tisztánlátást, a Kínával kapcsolatos bármilyen párbeszéd pedig hamar indulatos politikai vitává silányodik. Ez persze nem kizárólag a League of Legends közösségére érvényes.
„A tajvani csapatok elmúlt két évben elszenvedett nemzetközi vereségei miatt határozottan csillapodni látszik a közeg, de maga a kultúra is nagyon fontos tényező ebben. Ha egy tajvani megnyer bármilyen bajnokságot, a média azonnal elkezdi ajnározni, és kormányzati részről is rögtön megkapja, hogy egész Tajvan büszke rá. De ha elmúlt az első öröm, az infrastruktúra hiánya miatt képtelenség megoldani a tehetséggondozást.”
Léteznek alulról jövő kezdeményezések, de egyáltalán nem tudnak biztos alapokat teremteni. „A LoL Nova League (LNL) egy nyolc csapatból álló amatőr liga, és csakúgy, mint a Garena Premier League (GPL), van valamennyi pénznyeremény, hogy a csapatok működőképesek maradhassanak. Az LNL szintje alatt viszont nagyon esetleges a szerveződés.”
Reazony kiemelte az ESR-t és a 4Gamers-t mint lehetséges külső versenyeket, de megjegyezte, hogy ezek sokkal jobban rászorulnak a szponzori pénzekre, mint a Garena által támogatott nagyobb versenyek.
Az ország és a versenyjáték válsága ellenére Reazony optimistán tekint a jövőbe. „Tudom, hogy a Garenának nagy tervei vannak. Nem mondhatok róla túl sokat, de őszintén szólva nagyon izgatottan várom a jövő évet. Ha minden a tervek szerint alakul, ez hatalmas előrelépés lesz az itteni versenyjáték számára.”
Vajon Tajvan vissza tud kapaszkodni a nemzetközi élmezőnybe? A játékosok kétségkívül világszintűek, és a sziget viszonylagos elszigeteltsége inkább segíti a fejlődésüket. Gamerbee a 2010-es Evo-s debütálásával újraírta mindazt, amit a világ a gyengének tartott Street Fighter-szereplőkről gondolt. Sen a Starcraft 2-ben újította meg szinte teljesen az addig kőbe vésett Zerg-nyitótaktikát. Az Assassins (orgyilkosok) csapata nevéhez méltóan hátulról támadva végzett a 2012-es élmezőnnyel. A szigetország játékosai hajlamosak még a saját elvárásaikat is felülmúlni, így Tajvanban kategorizálhatatlan, rendkívül dinamikus versenyjáték folyik.
Számukra most az a feladat, hogy megőrizzék ezt a szellemiséget az egyre erősebb és egyre szervezettebb konkurencia ellenében.
Az eredeti cikket itt találjátok.
