Aatrox

Halálhozó alak
[Passzív] Halálhozó alak
Időnként Aatrox következő alaptámadása a célpont maximális életerejével arányos bónusz fizikai sebzést okoz, és gyógyítja Aatroxot.

A darkin penge
[Q] A darkin penge
Aatrox lesújt a kétkezes kardjával, fizikai sebzést okozva ezzel. Háromszor lendítheti meg a kardot, minden alkalommal más hatóterülettel.

Pokoli béklyó
[W] Pokoli béklyó
Aatrox a földre sújt, amivel megsebzi az első eltalált ellenfelet. A hősöknek és nagy szörnyeknek gyorsan el kell hagynia a becsapódási területet, különben a varázslat a középpontba rántja és ismét megsebzi őket.

Árnyékroham
[E] Árnyékroham
Ellenséges hősök megsebzésekor Aatrox passzívan gyógyul. Aktiváláskor egy adott irányba rohamoz.

Végítélet
[R] Végítélet
Aatrox felfedi démoni alakját, amivel megrettenti a közeli ellenséges minionokat, és megnő a sebzése, a gyógyulása és a mozgási sebessége. Ha kiiktat egy ellenfelet, ez a hatás meghosszabbodik.

Számos legenda szól a Darkin pengéről – néha démonnak, néha istenségnek nevezik őt, ám valódi nevét és bukásának történetét csak kevesen ismerik.

Az ősi időkben, még jóval azelőtt, hogy a sivatag homokja maga alá temette volna a birodalmat, Shurima egyik ünnepelt hősét a Napkorong elé vezették, hogy egy mára elfeledett égi eszménykép avatárjává válhasson. A Felemelkedettként újjászületett lény szárnyai a hajnal aranyló fényében fürödtek, páncélján a remény tündöklő csillagai ragyogtak.

Aatroxnak hívták. Minden nemes ügyért vívott küzdelem élharcosa volt. Egész lénye olyan őszinte és igazságos volt, hogy más harcos istenek is rendszeresen az ő oldalára álltak, és halandó shurimai katonák tízezrei követték útján. Amikor Setaka, a Felemelkedettek harcos királynője a segítségét kérte az ikáthiai lázadás leveréséhez, Aatrox habozás nélkül válaszolt a hívásra.

Senki sem számított azonban arra a borzalomra, amelyet a felkelők a birodalomra szabadítottak. Az Üresség hamar elnyelte ikáthiai mestereit, és eltaposott minden életet, amely az útjába került.

Sok-sok évnyi elkeseredett küzdelem után Aatroxnak és társainak a legnagyobb hasadékok lezárásával végre sikerült megfékezniük az Üresség telhetetlen előrenyomulását. De azok a magukat Napszülötteknek nevező Felemelkedettek, akik túlélték a harcot, örökre megváltoztak a háború borzalmaitól. Shurima győzedelmeskedett ugyan, de mindannyian elvesztettek valamit a győzelemért vívott küzdelemben... és ez alól a nemes Aatrox sem volt kivétel.

Később aztán, mint minden birodalom, Shurima is elbukott.

Mivel nem volt már uralkodó, akit védelmezniük kellett volna, és az Üresség fenyegetése sem jelentett többé kihívást, Aatrox és a Napszülöttek egymás ellen fordultak, a viszály pedig megtépázott világuk romjaiért vívott háborúvá fajult. A harcok elől menekülő halandók új gúnynéven kezdték emlegetni őket: a darkinok.

Félelmükben, hogy a bukott Felemelkedettek épp olyan veszélyt jelenthetnek Runaterra világára, mint az Üresség támadásai, a targoniak úgy döntöttek, beavatkoznak. Úgy tartják, hogy az Alkony szelleme a darkinok csapdába ejtésének tudásával ajándékozta meg a halandókat, a háború újjászületett istene pedig számos halandót egyesített az ellenük vívott harchoz. Aatrox soha sem félt senkitől, seregei pedig készenlétben álltak, ám túl későn jött rá, hogy túljártak az eszén. Egy ezer haldokló napénál is hatalmasabb erő rántotta be őt a kezében tartott kardba, amellyel számtalanszor indult már csatába, és halhatatlan lelkét örökre a fegyverhez láncolta.

A kard börtön volt, amely tudatát végtelen, fojtogató sötétségbe zárta, és a megváltó halál lehetőségétől is megfosztotta. Évszázadokon át küzdött pokoli ketrece ellen... amíg egy jöttment halandó elég bolond nem volt ahhoz, hogy kezébe merje venni a pengét. Aatrox kihasználta a kínálkozó lehetőséget, és akaratát, valamint eredeti alakjának utánzatát a fegyver hordozójára kényszerítette, bár a folyamat gyorsan elemésztette az új testben lakozó életerőt.

Az ezt követő években Aatrox rengeteg új gazdatestet elhasznált – kivételes lelki- vagy fizikai erővel megáldott férfiak és nők sorait emésztette fel. Bár életében nem különösebben értett az efféle mágiához, megtanulta, hogyan vegye át egy lélegzetvételnyi idő alatt a hatalmat egy halandó teste és elméje fölött, sőt arra is rájött, hogy harc közben, áldozatai elemésztésével még nagyobbá és erősebbé válhat.

Aatrox hajthatatlanul járta a vidéket, elkeseredetten, vég nélkül keresve a módját, hogy visszaszerezze régi Felemelkedett formáját... a penge rejtélye azonban megoldhatatlannak bizonyult, és idővel rá kellett jönnie, hogy soha nem lesz képes megszabadulni a fogságból. Lopott és erőszakkal megformált teste csak árnyéka, rút megcsúfolása volt korábbi dicsőségének – olyan börtön, amely csak hajszálnyival volt tágasabb a kardnál. Kétségbeesés és gyűlölet fészkelte be magát a szívébe. Azok az égi erők, amelyeket Aatrox valaha megtestesített, minden emlékükkel együtt rég eltűntek Runaterra világából.

Az igazságtalanságtól feldühödve olyan megoldást eszelt ki, amilyet csak egy börtönben senyvedő fogoly elkeseredettsége szülhet. Ha nem képes elpusztítani a pengét, és szabadulni sem tud, inkább teljes lényével a feledés sötétségébe merül.

Aatrox töretlenül menetel kegyetlen célja felé, háborút és pusztulást hagyva maga mögött, bárhová is menjen. Csak a vak remény vezeti őt: úgy hiszi, ha a mindenséget képes lenne egyetlen végső, apokaliptikus csatába hajszolni, amelyben minden és mindenki elpusztul, talán a pengével együtt az ő létezése is véget érhetne.

Belépés