Ahri

Vastaya kellem
[Passzív] Vastaya kellem
Valahányszor Ahri rövid időn belül 2 alkalommal eltalál egy hőst a varázslataival, egy kis időre megnő a mozgási sebessége.

A megtévesztés gömbje
[Q] A megtévesztés gömbje
Ahri kiküldi, majd visszahúzza magához a gömbjét, amely odafelé varázssebzést, visszafelé tényleges sebzést okoz. Miután több varázslattal is betalált, Ahri a gömbbel elért következő találata visszatölti az életerejét.

Rókatűz
[W] Rókatűz
Ahri elindít három Rókatüzet, amelyek célba veszik és megtámadják a közelben tartózkodó ellenfeleket.

Csábítás
[E] Csábítás
Ahri egy csókot dob, amely megsebzi és elcsábítja az eltalált ellenfelet, és azonnal leállítja a mozgási képességeket, így az ellenfél ártalmatlanul Ahri felé kezd sétálni. A célpont ideiglenesen nagyobb sebzést szenved el tőle.

Lélekroham
[R] Lélekroham
Ahri előretör és energialövedékeket bocsát ki, amelyek megsebzik a közelben tartózkodó ellenségeket. A Lélekroham háromszor alkalmazható, mielőtt elkezdene újratöltődni.

Ahri egy vastaya, akit vele született kapocs köt össze Runaterra szunnyadó mágiájával, amelyet nyers energiából formált gömbökké tud alakítani. Érzelmeiket manipulálva előszeretettel játszadozik áldozataival, mielőtt elszívja életesszenciájukat. Ragadozó természete ellenére Ahriban mégis van némi emberség, ugyanis fel-felvillannak előtte az elemésztett lelkek emlékei.

Mivel Ahrit magára hagyták Észak-Ionia havas erdőiben, semmit sem tud korábbi családjáról, akik csupán egyetlen dolgot hagytak hátra: két összeillő drágakövet. Csatlakozott egy csapat jégrókához, amint azok reggeli vadászatukra indultak, és az állatok hamar maguk közé fogadták. Mivel nem volt, aki megtanítsa varázserejének használatára, Ahri ösztönösen tapasztalta ki, hogyan meríthet környezete energiájából: pusztító gömböket formált belőle, és felgyorsította vele a reflexeit, hogy elejthesse prédáját. Ha elég közel tudott kerülni, akár transzba is tudott ejteni egy őzet. Az állat így még akkor is békés maradt, amikor Ahri belemélyesztette a fogait.

Akkor találkozott először emberekkel, amikor külföldi katonák vertek tábort az odúja közelében. Ahri furcsának találta a viselkedésüket, és kíváncsian figyelte őket a távolból. Főleg egy vadász keltette fel a figyelmét, aki pazarló társaival ellentétben az elejtett állatok minden részét felhasználta, rókacsaládjára emlékeztetve őt.

Amikor a vadászt megsebesítette egy nyílvessző, Ahri érezte, ahogy a férfit szép lassan elhagyja az élet. Ösztönösen magába szívta a vadász életesszenciáját, és ezzel rövid időre bepillantást nyert a férfi emlékeibe: látta a harcban elesett szerelmét, valamint egy különös, fém és kő alkotta vidékről származó gyermekeit. Rájött, hogy a férfi félelmét szomorúsággá, majd örömmé tudja alakítani, és egy napfényben úszó mező képét idézte fel az elméjében, ahogy kilehelte a lelkét.

A vadász életenergiájának elnyelésével Ahri euforikus állapotba került, így elhatározta, hogy bejárja Ioniát, további áldozatok után kutatva. Érzelmeiket manipulálva előszeretettel játszadozott áldozataival, mielőtt elszívta életesszenciájukat. Szépséges látomásokat bocsátott rájuk, máskor vágyaikat életre keltő ábrándokat, néha pedig bánattal átitatott álmokat.

Megrészegedett az ellopott emlékektől, és valósággal elbódította, hogy belenézhet mások életébe. Az elorzott emlékeken keresztül Ahri mintha saját szemével látta volna, ahogy hűségesküt tesznek egy árnyékba burkolt templomban, áldozatot mutatnak be egy napisten tiszteletére, és találkoznak egy madárszerű vastaya törzzsel, akik csak énekelve kommunikálnak. Olyan hegyvidékek is szeme elé tárultak, amilyeneket még sosem látott. Néhány szívfájdító pillanatra megtapasztalta a szerelmi csalódást és a határtalan örömöt is, amelyből csak még többet akart. Zokogott, amikor átélte, ahogy a noxusi megszállók ioniai falvakat mészároltak le.

Ahri meglepődött, amikor az emlékek között egy túlvilági rókadémon történetére bukkant. Ahogy több és több életesszenciát nyelt el, egyre jobban kezdett azonosulni az áldozataival, és mardosta a lelkiismeret, amiért ennyi életet olt ki. Ahri attól félt, hogy a róla szóló mítoszok igazak, és ő nem több egy vérszomjas szörnyetegnél. Ám valahányszor túl sok idő telt el két táplálkozás között, érezte, hogy fogytán van az ereje, ezért kénytelen volt ismét ölni.

Ahri azzal tette próbára akaraterejét, hogy egyszerre csak kisebb mennyiségű életesszenciát szívott el. Eleget ahhoz, hogy átéljen egy-két emléket, de nem eleget, hogy meg is ölje áldozatát. Egy ideig sikerrel járt, de végül már annyira kínozta csillapíthatatlan éhsége, hogy nem tudott ellenállni a csábításnak, és magába szívta egy teljes tengerparti falu álmait.

Ahrit gyötörte a bűntudat, és mély bánatában még saját létjogosultságát is megkérdőjelezte. Erdei barlangokba húzódott vissza, és elszigetelte magát a világtól. Remélte, hogy így kordában tudja tartani a vágyait. Évekkel később tért vissza önkéntes száműzetéséből, eltökélve, hogy saját maga tapasztal meg mindent, amit az élet kínál. Néha engedélyezett magának némi életesszenciát, de megállta, hogy teljes életeket vegyen el. Ahri elindult felkutatni a hozzá hasonlókat. Az eredetére utaló egyetlen nyom a két drágakő volt. Nem kért többet a kölcsönvett emlékekből és mások álmaiból.

Belépés