Ionia mindig is a vad mágia földje volt, amelynek életszerető népe és hatalmas szellemei a harmonikus együttélésre törekednek… Néha azonban ez a békés egyensúly nem egykönnyen érhető el. Nem árt tehát figyelemmel kísérni az alakulását.
A kinkou rend Ionia szent egyensúlyának önjelölt őre. Hű szolgái a szellemi és az anyagi világot járják, hogy elsimítsák a felmerülő viszályokat, vagy ha kell, erővel közbeavatkozzanak. A kinkou szülötte Akali, Mayym Jhomen Tethi lánya, aki az Árnyék ökleként vált ismertté. Mayym és párja, Tahno a rend közösségében nevelték fel lányukat, Kusho nagymester, az Alkony szemének vigyázó tekintete előtt.
Amikor szüleit elszólította a kötelesség, a rend többi tagja jelentette Akali számára a családot. Kennen, a vihar szíve sok időt töltött a fiatal lánnyal, megtanította a dobócsillaggal bánni, és megmutatta neki, hogy a gyorsaság és a szívósság győzedelmeskedhet az erő felett. Akali koraérett gyermek volt, és szivacsként szívta magába a tudást. Hamarosan mindenki számára egyértelművé vált, hogy szülei nyomdokaiba fog lépni, és a nagymester fiával és kijelölt örökösével, Shennel együtt vezetik majd az Ionia egyensúlyának megőrzésére felesküdött új generációt.
Az egyensúly azonban illékony állapot. A rend megosztottá vált.
Egy akaratos tanítvány, Zed visszatért, hogy összecsapjon Kushóval, és egy véres puccs kíséretében megszerezte a hatalmat. Akali a keleti hegyekbe menekült Mayym, Shen, Kennen és maroknyi rendtársuk kíséretében. Sajnos Tahno nem volt köztük.
Zed mesterkedése, amellyel a kinkout a könyörtelen Árnyak rendjévé alakította, már majdnem elérte célját. Az Alkony új szeme, Shen azonban eltökélte, hogy újjáépíti mindazt, ami elveszett. Vissza akart térni a kinkou három alapelvéhez, amit a Csillagok figyelésének pártatlan tisztasága, a Versenyre kelni a Nappal fáradhatatlan igazságkeresése és az egyensúlyvesztés Fametszés általi kiküszöbölése jelentett. Bár egyelőre kevesen voltak, azt remélték, hogy az újoncok kiképzésével visszaállíthatják, sőt, növelhetik tagjaik számát.
Amikor Akali tizennégy éves lett, hivatalosan is megkezdte a kinkou tanítás szerinti felkészülését, hogy az Árnyék új ökleként anyja nyomdokaiba léphessen.
A harcban őstehetségnek bizonyult, és a kama és a kunai, vagyis a kézi sarló és a dobókés forgatását mesteri szintre fejlesztette. Számos rendbéli társától eltérően neki nem voltak mágikus képességei, mégis be tudta bizonyítani, hogy méltó a rá váró címre, így anyja időben visszavonulhatott, hogy az ifjú újoncok terelgetésében segédkezhessen.
A nyughatatlan lelkű Akali azonban továbbra is nyitott szemmel járt. Bár a kinkou és az Árnyak rendje Ionia noxusi megszállásának árnyékában kényszerű megállapodást kötött, Akali látta, hogy hazáját még mindig szenvedés sújtja. Kezdte megkérdőjelezni magában, hogy a rend vajon tényleg képes-e teljesíteni a feladatát. A Fametszés eredetileg a szent egyensúly veszélyeztetőinek kiiktatására szolgált… Shen mégis mindig az önmegtartóztatást ösztönözte.
Shen csak visszafogta őt. A mantrák és a meditáció Akali lelkét ugyan lecsendesíthették, az ellenfeleket azonban ilyen közhelyekkel nem lehet legyőzni. Ifjonti koraérettsége nyílt ellenszegülésbe fordult. Vitába szállt és dacolt Shennel, és a maga módján vadászta le Ionia ellenségeit.
Az egész rend előtt nyíltan kijelentette, hogy a kinkou cselekvésképtelen, hiszen a szellemi egyensúlyról és a türelemről szóló prédikációik vajmi keveset érnek. Az anyagi világban ioniaiak halnak meg, és Akali őket akarta megvédeni. Orgyilkosnak képezték ki. Úgy döntött tehát, hogy az is lesz: orgyilkos. Többé már nem volt szüksége a rendre.
Shen harc nélkül elengedte, mert tudta, hogy ezt az utat Akalinak egyedül kell megtennie. Talán egyszer majd visszatér, de ezt a döntést csak ő hozhatja meg.