Aurelion Sol

A világ közepe
[Passzív] A világ közepe
Csillagok keringenek Aurelion Sol körül, és varázssebzést okoznak minden eltalált ellenfélnek.

Csillagrobbanás
[Q] Csillagrobbanás
Aurelion Sol egy táguló csillagkorongot hoz létre, amely felrobbanva elkábítja és megsebzi az ellenfeleket, ha túl messze kerül a sárkánytól.

Táguló univerzum
[W] Táguló univerzum
Aurelion Sol tágasabb pályára állítja a csillagait, megnövelve a sebzésüket.

Legendás üstökös
[E] Legendás üstökös
Ha folyamatosan egy irányba halad, Aurelion Sol fokozatosan felgyorsul, és képes a levegőbe emelkedve messzire repülni.

A fény hangja
[R] A fény hangja
Aurelion Sol színtiszta csillagtüzet lehel, amellyel megsebzi és lelassítja az eltalált ellenfeleket, valamint biztonságosabb távolságra löki hátra azokat, akik túl közel kerültek.

Aurelion Sol egykor a kozmosz mérhetetlen ürességét töltötte meg saját tervezésű, égi csodáival. Félelmetes erejét most egy űrutazó birodalom parancsára kénytelen kordában tartani, miután tőrbe csalták, és szolgaságra kényszerítették. Aurelion Sol vissza akar térni csillagkovács múltjához. A csillagokat is leszakítja az égről, ha kell, de visszaszerzi a szabadságát.

Egy üstökös megjelenése gyakran jelöli egy nyugtalan, zavaros időszak kezdetét. Azt mondják, az ilyen tüzes hírnökök pártfogása alatt a régi civilizációk romjain új birodalmak születnek, és néha még a csillagok is alászállnak az égből. Az efféle szóbeszéd igencsak távol áll a bizarr valóságtól, mert az üstökös ragyogása igazából egy felfoghatatlan erővel rendelkező, kozmikus teremtményt rejt magában.

A lény, amelyet ma Aurelion Solnak neveznek, már akkor is ősidők óta létezett, amikor a csillagtörmelékből az első világok keletkeztek. A teremtés első lélegzete óta járta a hatalmas ürességet egy beláthatatlan terjedelmű vászon után kutatva, hogy teleszórja azt olyan égi csodákkal, amelyeknek káprázatos színképei élvezettel és büszkeséggel töltötték el.

A csillagsárkány egy rendkívül ritka faj, így nem nehéz elhinni, hogy Aurelion Sol soha nem találkozott önmagához fogható lénnyel. Ahogy egyre több és több létforma jelent meg az univerzumban, kezdetleges teremtmények ezrei bámulták az eget, ámulattal tűnődve lélegzetelállító alkotásain. Ez a megannyi világból és különféle népekből álló közönség elszórakoztatta őt. Ámulatba ejtette a sok tapasztalatlan civilizáció, amely elbűvölően önközpontú világnézeteket gyártott a csillagai köré.

Hogy elmélyítse kapcsolatát az egyik fajjal az erre érdemesnek tartottak közül, a kozmikus sárkány kiválasztotta a legnagyratörőbb társadalmat, hogy őket tisztelje meg a jelenlétével. A kiválasztott nép a világegyetem rejtelmeit próbálta megfejteni, és máris a bolygójukon túl keresték a válaszokat. Számtalan költemény született arról a napról, amikor a Csillagok kovácsa alászállt ebbe az aprócska világba, és felfedte magát a targoniak előtt. Az égen egy mindent betöltő csillagvihar kerekedett, amely egy gigantikus tömeggé sűrűsödött össze. A látvány egyszerre volt bámulatos és félelmetes. A lény egész testét kozmikus csodák csillámló forgataga járta át. Minden mozzanatára új csillagok gyúltak, és új alakzatba rendeződtek a csillagképek. A targoniak, annak rendje és módja szerint elámulva fényhozó hatalmán, a sárkányt Aurelion Solnak nevezték el, és tiszteletük zálogaként egy ragyogó, csillagkövekkel kirakott koronával ajándékozták meg, amelyet ő készségesen magára is öltött. Aurelion Sol azonban hamarosan unatkozni kezdett, így inkább visszatért a végtelen világűr termékeny ürességéhez. De minél jobban távolodott az apró világtól, annál erősebben érezte legbelül, hogy valami egyre letéríti az útjáról, és egészen más irányba vezeti. Kiáltozó, parancsoló hangokat hallott a kozmoszon át. Úgy tűnt, hogy az ajándék, amelyet kapott, mégsem ajándék volt...

Szörnyű dühében küzdeni próbált az új irányítói ellen. Megkísérelte erővel megszakítani a furcsa köteléket, ám megdöbbenve látta, hogy minden támadásával örökre eltűnik egy-egy csillaga az égboltról. Valami rendkívül erős mágia kényszerítette akaratát Aurelion Solra, és ennek hatására kizárólag Targon érdekeinek megfelelően volt képes gyakorolni a hatalmát. Kitinpáncélos szörnyetegekkel harcolt, amelyek az univerzum szövetét rágták. Különféle kozmikus lényekkel háborúzott, amelyek közül néhányat az idők kezdete óta ismert. Évezredekig vívta Targon csatáit. Porrá zúzott mindent, ami a nép uralmának útjába állt, és segítette őket egy, a csillagokon átívelő birodalom létrehozásában. Az efféle tettekkel csak pazarolta félelmetes képességeit, hiszen végtére is ő hozta el a világosságot a világmindenségbe! Miért kell hát ilyen alacsonyrendű teremtmények cinkosaként tengetnie a napjait?

Egykori csodái, mivel senki nem gondoskodott róluk, lassan elhalványultak, majd végleg eltűntek az égi tartományokból, és Aurelion Sol idővel lemondott a felemelő melegség érzéséről, amelyet egy-egy újonnan gyújtott csillag fénye keltett benne hajdanán. És akkor megérezte – kényszerű szövetségének ereje gyengülni látszott. A koronából szűrődő hangokat egyre ritkábban hallotta, és azok gyakran egymással vitatkoztak, vagy baljós némaságba burkolóztak. Egy számára kifürkészhetetlen sorscsapás kibillentette egyensúlyából hatalmának birtoklóit. Szétszóródtak, és figyelmük másfelé irányult. Remény férkőzött a szívébe.

A hőn áhított szabadság mámorító közelségének lehetőségétől hajtva a csillagsárkány megérkezett oda, ahol minden elkezdődött: Runaterrára. Itt majd végre megfordul a szerencse. Legyen hát lázadásának tanúja minden csillagközi nép, csodálja újra mindenki az ő erejének hatalmát! Most majd egyszer s mindenkorra megtanulják, mi történik azzal, aki egy kozmikus sárkány útjába áll.

Belépés