Kegan Rodhe egy freljordi gyógyító fiaként született egy törzsbe, amely sosem fogadta be őt. Anyja szerény mágikus varázstudománya és gyógynövényismerete miatt megtűrték őket egy Rygann-fok nevű tengerparti település szélén. A fiatal fiúnak kevés barátja akadt. Kiskorától fogva tudta, hogy apja egy ellenséges martalóc volt, és miatta – így pedig közvetve Kegan miatt is – sújtotta a törzs haragja anyját. A falusiak martalócfattyúnak nevezték. Kegant a magány és az elutasítottság lobbanékony természetűvé tette.
A hosszú évek látszólag végtelen telében anyja gyenge szervezete végül megadta magát. Ahogy Kegan szétszórta anyja hamvait, azokra az emberekre gondolt, akiket élete során meggyógyított. Egyikük sem jött el leróni a tiszteletét. Tudta, hogy azt kívánják, bárcsak ő is eltűnne örökre.
Szándékában állt eleget tenni a kívánságuknak, de előbb még bosszút forralt. Porig égette a falut, és elmenekült az éj leple alatt, de soha be nem gyógyuló sebeit magával vitte.
Kegan magányosan bolyongott Freljord jeges pusztáiban. Azzal ámította magát, hogy az apját keresi, de valójában egy barátot keresett... vagy legalább egy barátságos arcot. Egyikre sem talált rá, ezért behúzódott egy barlangba, és várta a halált.
A halál helyett azonban egy másik kóborló lélek tért be hajlékába.
A Ryze nevű titokzatos mágus felismerte a tehetséget a kis híján halálra fagyott fiúban, és tanítványává fogadta. A tanár és a tanítvány dolgát egyaránt megnehezítette Kegan ébredező varázsereje, amely mindkettejüket bosszantotta. Ryze hiába próbálta alázatra és türelemre inteni az ifjút.
Ráadásul Kegan oktatását minduntalan háttérbe szorította Ryze eredeti küldetése. Hosszú ideje kereste a legendás világrúnákat, hogy elrejthesse őket, mielőtt pusztulást hoznának Runaterra földjére. Amikor végre ráleltek az egyik töredékre, Kegannek azzal a csábítással kellett szembenéznie, amely korábban sokakat kergetett őrületbe. A rúnák voltak a világban áramló mágia forrásai, és mestere figyelmeztetése ellenére meg akarta szerezni magának ezt az erőt.
Ryze tehetetlenül nézte, ahogy tanítványát élve elégette a nyers mágia, és Kegan lelke teljesen megsemmisült. Az ifjú, akit Ryze mentett meg a fagyhaláltól, és a freljordi mágus, akit a barátjának tekintett, megszűnt létezni.
Helyébe egy dühtől és perzselő lángoktól hajtott bosszúszomjas lény lépett, akit később Brand néven ismert meg a világ.
Brand a pokolba kívánta korábbi mesterét, és minden élőt, aki közé és a rúnák közé állt, és mágikus lángokkal támadt Ryze-ra, aki épp csak el tudott menekülni.
Az azóta eltelt évszázadokban Brand kiszámíthatatlan futótűzként tombolt. Elpusztított mindent, amit ért, és semmit sem adott vissza a világnak. Néha izzó üstökösként hasít végig az égbolton. Máskor a hideg földbe süllyed, és szunnyadva várja, hogy megérezze a mágia illatát, amely egy újabb világrúnához vezetheti. És ha egyszer megtalálja, Runaterra maréknyi bátor mágusára vár a feladat, hogy megállítsa őt.