Diana

Holdezüst penge
[Passzív] Holdezüst penge
Minden harmadik csapás további varázssebzést is okoz az ellenfélnek. Diana varázslatainak elsütése a következő 3 támadása során növeli a támadási sebességét.

Félhold csapás
[Q] Félhold csapás
Diana ívesen kilő egy holdenergiával rendelkező lövedéket, amely varázssebzést okoz.

A Holdfénnyel eltalált érintett ellenfelek 3 másodpercre láthatóvá válnak, ha nem voltak láthatatlanok.

Sápadt zuhatag
[W] Sápadt zuhatag
Diana három keringő gömböt idéz meg. Ha ezek hozzáérnek egy ellenfélhez, felrobbannak, és sebzést okoznak egy adott területen. Dianát ekkor rövid időre egy pajzs veszi körül, amely elnyeli az őt érő sebzést. A pajzs megerősödik, ha a harmadik gömb is felrobban.

Holdugrás
[E] Holdugrás
Diana a bosszúálló hold élő megtestesítőjévé válva nekiront egy ellenfélnek, és varázssebzést okoz neki.

A Holdugrásnak nincs töltési ideje, ha Diana egy Holdfénnyel megjelölt ellenségre ront rá. Az összes többi ellenfélről lekerül a Holdfény gyengítő hatása, függetlenül attól, hogy ki volt a Holdugrás célpontja.

Holdfátyol
[R] Holdfátyol
Diana felfed és odavonz minden közeli ellenfelet, majd lelassítja őket.

Ha Diana magához húz egy vagy több ellenséges hőst, kis idő elteltével rázúdul a holdfény, és területi varázssebzést okoz maga körül, ami nő az elsőt követő minden célpont behúzása után.

Diana nem a Targon-hegyről származott. Egy csapat solari vadász talált rá szülei jéggé fagyott karjaiban, bepólyázva – a család nem volt ismerős a vidéken, láthatóan hosszú utat tettek meg. A vadászok elvitték őt templomukba, felszentelték, és az utolsó nap törzsének – vagy ahogy sokan ismerik, a rakkorok – tagjaként nevelték.

Mint a legtöbb hithű solari, ő is kemény testi és vallási kiképzésen esett át. Viszont másokkal ellentétben Diana eltökélten kutatta, hogy valójában mi rejlik a solarik tanításai mögött, és a vallásuk okfejtéseire is kíváncsi volt. Az éjszakákat a könyvtárban töltötte, ahol egymás után olvasta ki a vaskos köteteket a halvány holdfénynél. Kutatómunkája azonban több kérdést vetett fel, mint amennyit megválaszolt, és tanárai homályos válaszai sem csillapították tudásszomját.

Amikor Diana felfigyelt arra, hogy egyes kötetekből egész fejezeteket téptek ki – mindig azokat, amelyek a holdról szóltak –, a tanárok szigorú büntetéseket róttak ki rá, remélve, hogy visszatéríthetik a helyes útra. Tanonctársai is elhatárolódtak tőle és kíváncsiságától.

Egyetlen ragyogó fénysugár létezett csupán számára az összezavarodottan, elszigeteltségben töltött években: Leona. Diana gyakran keveredett heves vitákba a vallást szigorúan gyakorló társával. Bár egyikőjüknek sem sikerült meggyőznie a másikat a hosszú és gyakori beszélgetések alkalmával, szoros barátságot kötöttek.

Később, egy sorsfordító éjjelen Diana egy titkos kamrára bukkant a hegy gyomrában. A falakra vetülő holdfény egy, a Targon-hegy legmagasabb csúcsát ábrázoló festményt világított meg, amelyen a nap és aranyszínű vértet viselő harcosok, valamint a hold és annak ezüstös páncélba öltözött seregei látszottak. Diana örömittasan igyekezett megosztani Leonával az üzenetet – a nap és a hold ezek szerint mégsem voltak ellenségek!

Leona azonban nem fogadta kitörő lelkesedéssel a hírt.

Figyelmeztette Dianát, hogy felejtse el ezt az eretnekséget, és jusson eszébe a büntetés, ami elérheti, ha ezt másnak is elmondja. Diana még sosem látta barátját ennyire hidegnek.

A csalódottság érzése öntötte el. Áttörte a solarik tudásának korlátait, de még Leona sem volt hajlandó tudomást venni az új felfedezésről. Mit titkolhattak a solarik? Diana egyre biztosabb lett abban, hogy csak egyetlen helyen kaphatja meg a választ: a Targon-hegy csúcsán.

A meredek hegyoldal minden téren próbára tette őt, és útközben látszólag megállt az idő. Hogy erőt merítsen, a barátjára koncentrált, és a válaszokra, amelyek jobbá, teljesebbé tehetik a solarikat.

A csúcsra érve a hold fogadta, amelyet sosem látott még ilyen fényesnek és hatalmasnak. A bódító pillanat után ragyogó holdfényoszlop csapott le rá, és Diana érezte, ahogy egy erő megszállja, képeket mutat neki a múltból és egy másik rakkor vallásról, a lunariról. Rájött, hogy ez a jelenség csakis az egyik legendás égi szellem lehetett... aki őt választotta közvetítőül.

Amikor a fény szertefoszlott, visszanyerte uralmát az elméje fölött. Diana testére páncél került, kezébe pedig egy félhold alakú penge, és egykor sötét haja most ezüstösen ragyogott. Megfordulva észrevette, hogy nincs egyedül – Leona állt mellette, szintén ragyogó, aranyszínű páncélban, a naphoz hasonlóan fénylő pajzzsal és karddal a kezében.

Diana boldog volt, hogy megoszthatta ezt a szent pillanatot barátjával, de Leona csak arra tudott gondolni, hogy visszatérjen a solarikhoz. Diana könyörgött, hogy ne tegye, kétségbeesetten kérlelte, hogy együtt nézzenek szembe új jövőjükkel. De Leona visszautasította, nézeteltérésük pedig gyorsan gigászi harcba torkollt, amelyből holdfény és naptűz áradt.

Diana – mivel tartott tőle, hogy elveszíti önmagát az égi szellem hatalmával szemben – végül elmenekült a hegyről. Most, hogy kutatása igazolást nyert, még biztosabb volt abban, hogy jogosan kérdőjelezte meg a solarik tanításait. Eljött az idő, hogy szembeszálljon velük, és felfedje hitvallásuk ellentmondásosságát.

Miután átverekedte magát a Ra’Horak védőkön, Diana berontott a főpapok termébe. A papok növekvő rémülettel hallgatták, ahogy elmesélte, amit megtudott a lunarikról... majd eretneknek, istenkáromlónak és a hamis tanítások hírnökének nyilvánították. Dianát elöntötte a düh, amely az égi szellem erejével megsokszorozva tört ki belőle. Rémületében elmenekült a templomból, holttestek egész sorát hagyva maga után.

Mára felrémlő látomások és az ősi tudás szikrái irányítják, de Diana ragaszkodik az egyetlen igazsághoz, amelyet biztosan tud: a lunarik és a solarik nem ellenségek, és az égiek nagyobb célt szenteltek neki, mint hogy a Targon-hegy egyszerű tanonca legyen.

És bár még nem ismeri a végzetét, Diana felkutatja, bármi áron.

Belépés