Mivel ő volt a nemes Laurent-ház legfiatalabb leánya, Fiorára legfeljebb afféle politikai bábuként tekintettek, akit Demacia kusza szövetségi rendszerének részeként házasítanak majd ki a megfelelő helyre. Ez nem volt kedvére, ezért már egészen ifjú korától kezdve szándékosan szembement minden elvárással. Édesanyja Demacia legjobb mesterembereivel készíttetett neki élethű babákat, de Fiora ezeket a szolgálólányoknak ajándékozta. Megszerezte viszont legidősebb bátyja kardját, és rákényszerítette a testvérét, hogy titokban vívóleckéket adjon neki. Édesapja próbababák sorát szerezte be, hogy lánya saját varrónője azokon mutathassa be a Fiorának készült csodás ruhákat... ő viszont ezeken gyakorolta a szúrásokat és riposztokat.
Éveken át tartó csendes ellenállása dacára a tizennyolcadik születésnapja után egy politikailag előnyös házasságot sikerült tető alá hozni a Koronaőr-ház egyik oldalágával. Nyárra tűzték ki az esküvőt. A helyszín a főváros lett volna, és maga III. Jarvan király is hivatalos volt.
A nagy napon, ahogy sorra megérkeztek a vendégek, Fiora felállt, és kijelentette, hogy inkább meghal, minthogy engedje, hogy valaki más irányítsa az életét. Ezzel nyilvánosan megsértette a jövendőbelijét, akinek családja régimódi elégtételt követelt: egy halálig tartó párbajt.
Fiora azonnal igent mondott, de az apja, Sebastien a király közbelépését kérte. Jarvan sokat tett azért, hogy véget érjen az efféle rivalizálás a nemesi házak között, de ezúttal meg volt kötve a keze. Fiora már elfogadta a kihívást.
Csak egy lehetősége maradt. Sebastien ősi jogával élve magára vállalta, hogy lánya helyett harcol.
Koronaőr Tianna főmarsall is egy bajnokot küldött harcba rokona helyett, a Rettenthetetlen Előőrs egyik tagját. Sebastien veresége biztosnak tűnt. A Laurent-család becsülete bemocskolódna, Fiorát pedig száműznék. A kedvezőtlen kilátások miatt olyan döntést hozott, amely hosszú évekre megpecsételte a családja sorsát.
A párbaj előtti éjszakán egy olyan bódító hatású szert próbált ellenfele italába csempészni, amely lelassította volna a reakcióidejét... de rajtakapták, és letartóztatták.
A törvény egyértelműen fogalmazott. Sebastien Laurent megsértette a legalapvetőbb becsületkódexet. Megszégyenítő büntetésként a közönséges bűnözőknek kijáró nyilvános akasztás várt rá. A kivégzés előtti éjjelen Fiora meglátogatta apját a börtönben, de csak ő tudja, mi hangzott el kettejük között.
Másnap Fiora a király elé járult a tömeg szeme láttára. Letérdelt elé, és felajánlotta a kardját... a király áldásával átveszi a Laurent nevet apjától, és igazságot szolgáltat. A párbaj szinte követhetetlen volt, a pengék villámgyorsan táncoltak. Aki ott volt, sosem felejti el a látványt. Fiora apja kiválóan vívott, de a lányának nem érhetett a nyomába. Minden kardcsapás egy-egy búcsúszó volt, végül Fiora könnyes szemmel szúrta szíven apját.
Jarvan király ünnepélyesen bejelentette, hogy Sebastien megfizetett bűneiért. Fiora vált az utódjává. A családok közti vita véget ért, és ezzel véget is ért volna a történet.
Ám az ilyen botrányokon nem könnyű túllépni. Fiora a rá jellemző világos és egyenes stílusban intézte udvari ügyeit, de észrevette, hogy mindenütt pletykálnak a háta mögött. Elorozta bátyjai elől a családi nevet. Az arrogáns kölyök csak viszályt és vérontást hoz Demacia pompás városára, amíg nem házasodik meg.
Fiora nem a kardjával vett elégtételt, hanem távolabbi rokonaihoz fordult. Unokatestvérei és még távolabbi rokonai között számos elismert kardforgató volt, a kritikusait pedig azzal némította el, hogy nemesi rangot adott háztartása minden tagjának. Együttes erővel kezdték el tökéletesíteni a királyság kardvívótudományát. A párbajozás ősi művészet volt, de nem kell mindig halállal végződnie.
Ha pedig valaki nem értett egyet ezzel, Fiora örömmel állt ki ellene személyesen, próbára téve, hogy az illető mennyire veszi komolyan a hagyományt.