Runaterra óceánjaiban jóval előbb alakultak ki civilizációk, mint a szárazföldön. A ma Őrzők tengereként ismert terület mélységeiben egykor egy hatalmas város állt, a yordle Fizz otthona. Együtt élt a büszke, nemes faj kézműveseivel és harcosaival. Bár nem tartozott közéjük, egyenlőként kezelték, játékos természete és kalandjairól mesélt színes történetei miatt mindenhol szívesen látott vendég volt.
De a világ változóban volt. Az óceán egyre melegebb lett, ezért a mélység félelmetes ragadozói kezdtek előbújni a legmélyebb árkokból. Sorra megszakadt a kapcsolat a környező településekkel, de a nagy város uralkodói továbbra sem tudták eldönteni, hogyan kezeljék a fenyegetést. Fizz vállalta, hogy a környéken portyázva túlélőket keres, vagy bárkit, aki tudja, mi történt.
Aztán egy szörnyű napon megérkeztek a gigalodonok.
Ezek a hatalmas sárkánycápák sikolyukkal bénították meg prédájukat. A város utcái hamarosan vörösbe borultak. Ezrek haltak meg néhány óra alatt, miközben a hatalmas szörnyek tornyokat és templomokat döntöttek romba vérszomjas tombolásuk közben. Fizz megérezte a vér szagát, és azonnal visszaindult, hogy megmentse a várost.
De későn érkezett. Nem maradt semmi a városból, amit megmenthetett volna. Mire a törmelék leült, már nem maradt egyetlen túlélő vagy épen maradt épület sem, a ragadozók pedig továbbálltak. Fizz magára maradt, és gyásszal vegyes kétségbeesés lett rajta úrrá. Yordle mágiája elkezdett gyengülni, ő pedig hagyta, hogy magukkal ragadják az áramlatok. Mély álomba merülve sodródott évezredekig…
Véletlenül ébredt fel újra. Egy marék rézérme hullott alá és szóródott szét a tengerfenéken egy méretes fahal nyomán, amely a felszínen úszott. Nem gigalodon volt, Fizzt mégis aggasztotta. Nem sokat tudott a fenti világról, de egy hal mégsem maradhat életben a víz felett. Életében először felmerészkedett a levegőre.
Embereket látott, akik nem a vízben éltek, hanem különböző méretű fahalakban utaztak. Fizzt megrémítette a felfedezés, de egyben izgalmasnak is találta, mert a vízbe dobott érdekes ajándékok alapján egyértelműnek tűnt, hogy barátkozni akarnak vele. Feltérképezte az emberek útvonalait, és végül eljutott Bilgewater kikötővárosába.
A törvényen kívüliek körében hamar legendává vált ez a furcsa, sikamlós lény: az árapály trükkmesterének nevezték, és a tenger egyik szellemének hitték. Azt beszélik, hogy hatalmas tengeri szörnyek lesik a parancsait, képes meglékelni a hajók törzsét a kőszigonyával, és kedve szerint a vízben vagy a levegőn is tud lélegezni. Sok csintalan gyereket figyelmeztettek a holdtalan éjszakákon, hogy ha nem alszanak el gyorsan, a trükkmester eljön értük, és megeteti őket a halakkal...
Fizz jó természetű, de komiszabb, mint a legtöbb yordle, és azzal szórakoztatja magát, hogy zavart kelt Bilgewater lakói között. A tapasztalt halászok jól tudják, hogy az árapály trükkmestere ugyanolyan könnyen vezetheti őket pangó vízbe, mint halban dúskáló részekre. Fizz nem szívleli a kapzsi és önző embereket, így nem egy nagyképű, a gyors meggazdagodásban bízó kapitány hajóját vezette már zátonyra a titokzatos tengeri kalauz.