Garen

Kitartás
[Passzív] Kitartás
Ha az elmúlt időszakban semmilyen támadás vagy ellenséges képesség nem okozott sérülést Garennek, másodpercenként visszanyeri a teljes életerejének egy részét. A minionok sebzése nem akadályozza meg a Kitartás érvényesülését.

Döntő csapás
[Q] Döntő csapás
Garen sebességet nyer, és leráz magáról minden lassító hatást. A következő támadása bónusz sebzést okoz, és elnémítja a célpontot.

Bátorság
[W] Bátorság
Garen páncélja és varázsellenállása az ellenségek megölésével passzívan megnő. Ezt a képességet arra is használhatja, hogy egy pillanatra jelentősen megnövelt kitartásra és sebzéscsökkentésre tegyen szert. A sebzéscsökkentés ezt követően kisebb mértékben, de hosszabb ideig fennmarad.

Ítélet
[E] Ítélet
Garen halálos táncba kezd a kardjával, és folyamatosan sebzi a körülötte állókat, illetve csökkenti az ellenséges hősök páncélját.

Demacia igazsága
[R] Demacia igazsága
A legutóbbi gyilkosságokat elkövető ellenséges hős a Gonosztevő. Garen támadásai további tényleges sebzést okoznak ennek a hősnek.

Garen segítségül hívhatja Demacia erejét és halálos csapást mérhet egy ellenfélre, amelynek sebzése a célpont hiányzó életerejétől függ. A Gonosztevő ebben az esetben tényleges sebzést kap.

Garen egy demaciai harcos, aki életét a birodalom és a demaciai eszmék védelmezésére tette fel. Különleges, varázsellenállású páncélzatával és pallosával felszerelkezve teszi kockára életét a nemzetért és a bajtársaiért.

A Koronaőr család (a király védelmezéséért felelős család tiszteletbeli neve) tagjaiként Garen és húga, Lux, egy nagy múltú, nemesi demaciai vérvonal leszármazottai. Garen édesapja, Pieter életét III. Jarvan király védelmezésének szentelte, Garen pedig – az öröklődés hagyományát szem előtt tartva – a király fia, IV. Jarvan testőrévé képezte ki magát arra az esetre, ha ő lenne a következő uralkodó. Tudván, hogy felnőttként milyen fontos feladat vár majd Garenre, a család dagadó büszkeséget plántált belé Demacia és annak minden eszméje iránt.

Demaciát a Rúnaháborúk megtört túlélői alapították, akik a mágia hatalmával visszaélők féktelen pusztítása után végre békére vágytak. Sokan még csak beszélni sem hajlandók azokról a vészterhes időkről, ám Garen nagybátyja gyakran mesélt a múltról. Ő volt Demacia egyik legtehetségesebb felderítője. Fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy távol tartsa a mágiát a birodalomtól, ezért akár a falon túli vadonba is kimerészkedett, hogy gyökerüknél fojtsa el a mágikus fenyegetéseket. Elmondta Garennek, hogy a külvilág megannyi csodát, ugyanakkor számtalan veszélyt is rejt. És egy napon valami – talán mágusok vagy ürességlények hada, esetleg valamilyen borzasztó teremtény – bizonyosan megtámadja majd a falakat, mert a békeidők sosem tartanak sokáig ezen a világon. Tovább tartanak persze, ha van, aki védelmezze a békét.

Hét hónappal később a nagybácsi egy tragikus balesetben elhunyt. A hivatalos magyarázat szerint csatában vesztette életét, de Garen a családi birtokon terjedő pletykákból hamar megtudta, hogy szeretett rokona halálát kivéreztető varázslat okozta. A tragédia tovább táplálta Garen félelmeit a mágia borzalmaival szemben, míg végül tehetetlen dühében megesküdött, hogy soha nem engedi beszivárogni a sötét erőt Demacia falai közé. Csak a demaciai eszméket követve, a demaciai erények mentén haladva lehet a királyságot megvédeni a mágia ártalmas befolyásától.

Nagybátyja halálát követően az egész birodalom Garen mögé állt. Az utcán idegenek, sokszor nincstelen közemberek állították meg, hogy kifejezzék részvétüket, különféle közhelyekkel próbálják támogatni őt, vagy tiszteletük jeleként ajándékokat adjanak át neki. Az együttérzést megtapasztalva az egység és az összetartozás országát látta Demaciában, ahol az emberek törődnek egymással, és úgy igyekeznek mások sebeit begyógyítani, mintha csak a sajátjuk lenne. Egy eszményi Demaciát látott, ahol soha senki sem volt igazán egyedül.

A mágia jelentette fenyegetés azonban továbbra is nyugtalanította őt, ezért gyakran gyötörték rémképek. Ott élt benne a gyanú, hogy testvére, Lux mágikus hatalommal bír, de mindig igyekezett elhessegetni a baljós sejtést. Elviselhetetlen volt számára a gondolat, hogy egy Koronaőr birtokában lehet ugyanannak az erőnek, amely a nagybátyja vesztét okozta.

Tizenkét évesen elhagyta otthonát, és beállt a Rettenthetetlen Előőrs soraiba. Éjt nappallá téve gyakorolt és a háború tudományát tanulmányozta, lemondva a szoros barátságokról és a szerelemről. Minden ébren töltött percét kardforgató tehetségének tökéletesítésével töltötte, és a gyakorlást az órákon kívül is folytatta. Felettesei sokszor elvették tőle a gyakorlókardját éjszakára, különben kiszökött volna, hogy pirkadatig a saját árnyékával párbajozzon.

Az Előőrsnél töltött ideje során találkozott jövőbeli oltalmazottjával, IV. Jarvannal, a demaciai trón várományosával. Garen a herceg fiatal kora ellenére látta benne a hatalmas uralkodót, így jelenléte még keményebb munkára ösztönözte. Hamarosan szoros barátságot kötöttek, és szüntelenül keresték az alkalmat, hogy párbajra hívják egymást. Kiképzésük végén Garen egy demaciai sast ábrázoló jelvényt ajándékozott Jarvannak emlékeztetőül, hogy mindig vigyázni fog újdonsült barátjára.

A birodalom noxusi ostroma során Garen különösen félelmetes harcosként szerzett magának hírnevet. Demacia hősei között tartották számon, aki saját testi épségét, sőt életét kockáztatva küzd bajtársai védelméért és az ellenség legyőzéséért. Amikor embereivel a legendás freljordi Kifogyhatatlan kehely keresésére indultak, a saját mellkasával fogott fel egy nyilat, hogy megmentse egyik katonája életét. Páncél nélkül kelt át a Néma Erdőn, hogy váratlanul rajtaüthessen a Velejéig Romlott Király bűzös szolgálóin.

Bátorsága és rátermettsége ellenére Garen legnagyobb kudarcát a noxusi offenzíva kellős közepén szenvedte el, amikor képtelen volt megvédeni a herceget. Tanácsadója véleményére fittyet hányva IV. Jarvan seregével tovább üldözte az egyik visszavonuló noxusi csapatot. A fiatal Jarvan mindenáron bosszút akart állni a több száz lemészárolt falusiért, és nem fogta fel terve esztelenségét. A noxusi visszavonulás ugyanis csapda volt: a herceg és az emberei is fogságba estek.

Garen képtelen volt megbocsátani magának, hogy nem volt ott, amikor Jarvannak szüksége lett volna rá. Tudta, hogy a harc hevében a herceg hajlamos meggondolatlan döntéseket hozni, és magát okolta, amiért nem számolt felelőtlen viselkedésével. Garen egy lovagokból álló különítmény élén a fogságba esett trónörökös keresésére indult.

Amikor Garen és az emberei megtalálták a noxusi tábort, Jarvan páncélja egy véráztatta bitófa lábánál hevert a földön. A ragacsos vértócsában megcsillant a demaciai sast ábrázoló kitűző. Bár Garen az egész vadont átfésülte azt remélve, hogy rálelhet a hercegre, a szíve mélyén érezte, hogy Jarvan már halott.

Hosszú napokig vigasztalhatatlan maradt. Magát hibáztatta a herceg haláláért, még családja és bajtársai sem tudták meggyőzni arról, hogy nem az ő hibája volt. Eszébe jutott, hogyan támogatta őt az egész királyság, amikor a nagybátyja meghalt, és azt kívánta, bárcsak ő is megtehetné ugyanezt halott katonáinak családjaiért. Beköltözött gyakorlatozó bajtársaihoz a barakkba, és minden keresetét a harcban elesettek családjainak adományozta.

III. Jarvan király, akinek beszámoltak minderről, lenyűgözőnek találta Garen alázatos és példaértékű magatartását, amelyben a demaciai eszméket látta kiteljesedni. Bár fiát gyászolta, a király méltányolta Garen bátorságát. A dicső harcost látta benne, aki minden demaciait saját családtagjának tekint. Az uralkodó ezért kitüntette őt, ezzel emlékeztetve népét, hogy a demaciaiak soha nincsenek egyedül – sem a csatában, sem az otthonukban.

Bár Garen testvére, Lux bátyja példáját követve az uralkodócsalád szolgálatába állt, és Demacia fővárosába költözött, a kettejük közti távolság megmaradt. Garen nem volt képes szembenézni mindazzal, amit húgáról gyanított, mielőtt csatlakozott volna az Előőrshöz. Ugyan mindig is szerette a testvérét, valami miatt sosem tudott hozzá igazán közel kerülni. Próbált nem gondolni arra, hogy milyen kötelezettségeket róna rá az, ha a gyanúja egyszer beigazolódna.

Garen készen áll, hogy az élete árán is megvédje Demaciát. Ha nagy ritkán egy csavargó mágust vagy noxusi kémet fedeznek fel a birodalom határain belül, ő ragad elsőként kardot. Eltökélten őrzi a falakat és védelmezi otthonát az ellenségtől. Garen nem csupán Demacia legerősebb és legfélelmetesebb harcosa. Ő testesíti meg a birodalom legalapvetőbb értékeit, az Erőt, a Bátorságot és az Egységet.

Belépés