A Bilgewater sikátoraiban nevelkedett Malcolm Graves hamar megtanult harcolni és lopni, aminek nagy hasznát is vette az elkövetkező évek során. Az éjszaka érkező csempészhajóknak mindig szükségük volt valakire, aki kipakolja az árut, másodállásban pedig verőemberként dolgozott a helyi szélhámosoknak, akik a kikötőben intézték az üzleti ügyeiket.
Graves azonban unalmasnak találta a sikátorok világát, és több izgalomra vágyott. Fiatalember volt még, amikor ellopott egy mordályt, és potyautasként áthajózott Bilgewaterből Shurima földjére, ahol lopással, csalással és szerencsejátékkal tartotta fenn magát.
Mudtownban, egy nagy tétekben játszott – és kétségkívül illegális – kártyapartin találkozott össze azzal az emberrel, aki megváltoztatta az életét és új hivatás felé terelte. Az illető egy hamiskártyás volt, aki utóbb Twisted Fate néven vált ismertté.
Rögtön felismerték, hogy osztoznak a veszély iránti esztelen szenvedélyen, és a két férfi rendkívül jövedelmező partnerséget kötött. Hála Graves nyers erejének és Twisted Fate azon adottságának, hogy szinte minden helyzetből képes volt kidumálni (és néha ugyanabba a helyzetbe visszadumálni) magát, már a kezdetektől fogva szokatlanul hatékony csapatot alkottak. A zsiványbecsületet idővel felváltotta az őszinte bizalom. Közös erővel rabolták ki a gazdagokat és szedték rá az ostobákat, együtt válogatták össze a bandatagokat a munkákhoz, és ha alkalmuk adódott rá, boldogan elárulták a riválisaikat.
Néha előfordult ugyan, hogy Twisted Fate az összes pénzüket eljátszotta, de Graves tudta, hogy az élet mindig tartogat számukra új kalandokat...
Valoran déli határvidékén sikeresen egymásnak ugrasztottak két híres noxusi nemesi családot, hogy a kavarodásban kiszabadíthassanak egy elrabolt örököst. Az eredeti megbízó tudhatta volna, hogy ezután mi következik: zsebre vágták a jutalmukat, majd bejelentették, hogy a gyarló ifjoncot a legtöbbet kínáló félnek adják oda. Piltoverben az a kétes dicsőség jutott nekik, hogy máig ők az egyetlenek, akik kirabolták az elvileg feltörhetetlen Mechanikus Páncéltermet. A duó nemcsak kirámolta az ott tárolt kincseket, hanem arra is rávette az őröket, hogy pakolják be azokat a szintén lopott hajójukba, amellyel gyorsan távozhattak a Napkapukon keresztül.
A gaztetteikre szinte mindig csak akkor derült fény, amikor ők és a tettestársaik már messze jártak, és a tetthelyen általában a Twisted Fate védjegyévé vált hátrahagyott kártyalap is hamar felbukkant.
Idővel azonban elpártolt tőlük a szerencse.
Egy alaposan kitervelt, de balul elsült akció során Graves a helyi hatóságok kezébe került, Twisted Fate pedig egyszerűen sarkon fordult, és sorsára hagyta.
Gravest a Hűvösnek csúfolt, hírhedt börtönbe zárták, ahol több évnyi kínzás és magánzárka várt rá. A börtönévek tovább forralták az egykori társa iránt érzett keserű haragját. Egy gyenge ember biztosan összeroppant volna, de Malcolm Graves kitartott. Eltökélt szándéka volt, hogy bosszút áll Twisted Fate-en.
Amikor erőnek erejével végre visszaszerezte a szabadságát, Graves, hátán a börtönigazgató vadonatúj sörétes puskájával Twisted Fate nyomába eredt.
A nyomok egészen Bilgewaterig vezettek, ahol megtudta, hogy újabb vérdíjakat tűztek ki a jó öreg hamiskártyás fejére – és ő már alig várta, hogy mindet bezsebelje. De alig hogy rátalált Twisted Fate-re, rögtön félre kellett tenniük a régi sérelmeket, hogy élve kikeveredjenek a kalózkirály, Gangplank és rivális hajókapitányai közötti összetűzésből.
Graves ismét arra kényszerült, hogy elhagyja a szülővárosát... ezúttal azonban régi barátja is vele tartott. Hiába akarták mindketten ott folytatni a dolgokat, ahol évekkel ezelőtt abbahagyták, az ilyen mértékű gyűlölet nem szűnik meg egyik napról a másikra, és Gravesnek még sok időre lesz szüksége ahhoz, hogy újra meg tudjon bízni Twisted Fate-ben.
Mégis úgy érzi, hogy hamarosan vissza kell térnie Bilgewaterbe. Ezúttal talán sikerül megtalálniuk a közös hangot, hogy véghezvigyék a történelem legnagyobb balhéját...