Hecarim

Hadiösvény
[Passzív] Hadiösvény
Hecarim a bónusz mozgási sebességének bizonyos százalékos értékével megegyező mértékű sebzést nyer.

Tombolás
[Q] Tombolás
Hecarim végighasít a közelben tartózkodó ellenfelein, és fizikai sebzést okoz. Ha Hecarim megsebez legalább egy ellenfelet, azzal megnöveli a sebzését és csökkenti a következő Tombolás töltési idejét.

A rettegés szelleme
[W] A rettegés szelleme
Hecarim egy rövid ideig varázssebzést okoz a közelben tartózkodó ellenfeleknek, és az ellenfelek által elszenvedett sebzés egy bizonyos százalékának megfelelő életerőt nyer vissza.

Elsöprő roham
[E] Elsöprő roham
Hecarim mozgási sebessége fokozatosan nő, és egy rövid ideig áthaladhat az egységeken. A következő támadása hátralöki a célpontot, és bónusz fizikai sebzést okoz, amelynek mértéke attól függ, hogy Hecarim mekkora utat tett meg a képesség aktiválása óta.

Árnysereg
[R] Árnysereg
Hecarim szellemlovasokat idéz meg, akik egy vonalban rohamoznak előre vele együtt, varázssebzést okozva az ellenfeleknek. Hecarim a roham befejeztekor lökéshullámot kelt, amitől a közelben tartózkodó ellenfelek fejvesztett menekülésre kényszerülnek.

Hecarim egy rég elfeledett birodalomba született, és a Vas Rendje, a királyság védelmére felesküdött testvériség tagja volt.

Hecarim sorra nyerte az ütközeteket félelmetes paripájával, és a rend parancsnoka meglátta benne a lehetséges utódot… de az egyre növekvő sötétséget is. A dicsőség iránti megszállott vágya kezdte aláásni a becsületét, és a lovagparancsnok idővel rájött, hogy az ifjú hadnagyot sosem szabad előléptetnie.

Amikor ezt közölte Hecarimmal, ő valósággal fuldoklott a dühtől. De kifelé nem mutatta ennek jelét, és továbbra is ellátta feladatait.

Amikor legközelebb harcba indultak, a lovagparancsnok hamar elszakadt a lovagtársaitól, és az ellenség gyűrűjében találta magát. Hecarim kihasználta a lehetőséget, és sorsára hagyta őt. A Vas Rendje mit sem tudott erről, és ott, a vérben úszó csatamezőn ereszkedtek térdre előtte, és esküdtek hűséget neki.

Hecarim a fővárosba lovagolt, hogy letegye a hivatalos esküt, ahol Kalista, a király bizalmas tábornoka fogadta. Felismerte benne a kiváló vezetőt és harcost, és amikor a királynőt megsebezte egy orgyilkos mérgezett pengéje, Kalista nyugodtan indulhatott a gyógyír keresésére, tudva, hogy a királyt a Vas Rendje őrzi.

Az uralkodón kezdett eluralkodni a paranoia, mindenhol új fenyegetéseket látott, és azok ellen fordult, akikről azt gyanította, hogy próbálják elválasztani haldokló feleségétől. Hecarimot bízta meg azzal, hogy tiporja el a vélt pártütőket. A Vas Rendjét hamarosan a király akaratának kegyetlen végrehajtójaként emlegették. Városokat és falvakat égettek fel. Százakat hánytak kardélre.

Amikor a királynő végül meghalt, Hecarim gyűlöletté fokozta a király gyászát, és rávette, hogy küldje külföldi hadjáratokra a Vas Rendjét. Bosszút állhat a hitvese haláléért, és növelheti félelmetes hírnevét.

De mielőtt hadba indulhattak volna, Kalista visszatért. Megtalálta a gyógyírt az Áldott-szigeteken… de túl későn. A király nem akart belenyugodni ebbe, és börtönbe vetette Kalistát árulás vádjával. Kalista története azonban felkeltette Hecarim érdeklődését, és meglátogatta őt a cellájában. Hosszasan beszélgettek a fehér ködről, amely a szigeteket védte a támadóktól… valamint az ott élők elképesztő gazdagságáról és az élet vizéről.

Hecarim tudta, hogy csak Kalista vezetheti keresztül a király flottáját a ködön, amely elrejti az Áldott-szigeteket a halandó tekintetek elől. Végül sikerült meggyőznie arról, hogy elvállalja ezt a feladatot.

Helia városában kötöttek ki, és díszes gyászmenetben hordozták a királynő testét. A Vas Rendje lovagolt a menet élén, és találkoztak a város vezetőivel, akik megtagadták a segítséget. A királyt felbőszítette a válasz, és arra utasította Kalistát, hogy ölje meg őket, de a nő nem volt hajlandó erre. Hecarim elmosolyodott, és meghozta a döntést, ami örök kárhozatra ítélte. Egy lándzsával hátba szúrta Kalistát, és arra utasította lovagjait, hogy fosszák ki a várost, és rabolják el minden mágikus ereklyéjüket.

A káosz közepette egy alacsony rangú őrző megmutatta a királynak az élet vizét, de Hecarimot túlságosan lekötötte a vérontás, ezért szinte teljesen váratlanul érte őt az Áldott-szigetekre lesújtó Romlás.

A mágikus lökéshullám romba döntötte Heliát. Minden egyes épület darabjaira hullott, és a törmelék természetellenes fénybe burkolózott. Megszületett a Fekete Köd, a kavargó hurrikán, amely magába szippant minden élő lelket, hogy örökké tartó szenvedéssel sújtsa őket. Hecarim próbálta összehívni a Vas Rendjét, hogy visszavonuljanak a hajókhoz, de a köd egyesével elpusztította őket.

Végül egyedül ő maradt életben, és az utolsó pillanatig makacsul harcolt az árnyak ellen. Összeolvadt pompás lovával, és egy új, lidércszerű szörnyszülött jött létre, amely pontosan tükrözte a Hecarim szívében rejtőző sötétséget: a düh és gyűlölet éltette teremtménnyé vált, a Fekete Köd részévé, de egyben a szolgájává is.

Hecarim örökre az Árny-szigetek foglya lett, és arra ítéltetett, hogy évszázadokon át járőrözzön a rémisztő vidéken, amelyet egykor meg akart hódítani. Amikor a Fekete Köd a szigetek partjain túlra terjeszkedik, ő és a Vas Rendjének szellemlovagjai is útnak indulnak, és lemészárolják az élőket a régi dicsőség emlékére.

Belépés