IV. Jarvan

Hadi ritmus
[Passzív] Hadi ritmus
IV. Jarvan első alaptámadása mindig bónusz sebzést okoz a célpontnak. Ez a hatás ugyanazon az ellenségen rövid ideig nem ismételhető meg.

Sárkányvágás
[Q] Sárkányvágás
IV. Jarvan előredöf a lándzsájával, amivel fizikai sebzést okoz az útjába eső ellenfeleknek, és csökkenti a páncéljukat. Emellett a lándzsa a Demacia büszkeségéhez húzza Jarvant, aki a levegőbe löki az elébe kerülő ellenfeleket.

Aranykor védelme
[W] Aranykor védelme
IV. Jarvan Demacia ősi királyaitól kér oltalmat, akik megvédik őt a sérülésektől és lassítják a közelében lévő ellenségeket.

Demacia büszkesége
[E] Demacia büszkesége
IV. Jarvan Demacia büszkeségét hordozza, ami passzívan bónusz támadási sebességet biztosít neki. A Demacia büszkesége képesség aktiválása lehetővé teszi IV. Jarvan számára, hogy elhelyezzen egy demaciai lobogót, amely a becsapódásakor varázssebzést okoz, és megnöveli a közelben tartózkodó szövetséges hősök támadási sebességét.

Kataklizma
[R] Kataklizma
IV. Jarvan bátran a csata sűrűjébe veti magát, de olyan erővel, hogy a becsapódás helyén egy küzdőtér formálódik, ami őt és a célpontját veszi körbe. A becsapódás pillanatában a közelben tartózkodó ellenfelek sebzést szenvednek el.

IV. Jarvan herceg királyi ősök leszármazottja, aki maga is a demaciai trón jövendő várományosa. Arra nevelték, hogy Demacia legnemesebb eszményeinek megtestesítője legyen, így folyamatosan küzd az emiatt ránehezedő elvárások terhével. A csatamezőn félelmetes bátorságával és önzetlen elszántságával ösztönzi csapatait a harcra, vérbeli vezéri képességeit megcsillogtatva.

Bár Demacia uralkodóját a főtanács választja ki a méltó jelöltek közül, a legutóbbi három király ugyanabból a vérvonalból került ki. III. Jarvan király egyetlen gyermekeként IV. Jarvant születésétől fogva úgy nevelték, hogy folytathassa ezt a hagyományt. A család szándékai életének minden részletére hatással voltak, udvari feladataitól kezdve egészen a nevéig. A legnagyobb tudósoktól tanult, elsajátította az uralkodáshoz szükséges ismereteket, és a hadviselés módszereit is tanulmányozta.

Harci kiképzése során Jarvan gyakran került össze Garennel, az ifjú harcossal, aki arra készült, hogy Koronaőrként a következő uralkodót szolgálja. Jarvan csodálta Garen rendkívüli bátorságát, Garen pedig a herceg gyors gondolkodását. Hamarosan elválaszthatatlanok lettek.

Amikor IV. Jarvan a megfelelő korba lépett, apja azzal a megtisztelő feladattal bízta meg, hogy tábornokként szolgáljon a demaciai seregben. Bár alaposan tanulmányozta a hadviselés elméleti és taktikai kérdéseit, továbbá kardforgatásban is mestere fölé tudott kerekedni, IV. Jarvan korábban még sosem harcolt a frontvonalon, és főleg nem oltotta ki senki életét.

Eltökéltségében, hogy rátermettségét csatában szerzett győzelmekkel bizonyítsa, IV. Jarvan a Fagykarom törzs tagjaiból álló fosztogatóbandák, háborúskodó törzsek, sőt, egyszer még egy csapat vándormágus ellen is hadjáratot indított. Tábornokként elért jelentős hadi sikerei ellenére Jarvan sokszor úgy érezte, hogy a védelmére felesküdött őreitől körülvéve harcosi mivoltában kevéssé tud kibontakozni.

Amikor noxusi csapatok támadták meg a Demacia határához közeli gazdaságokat, IV. Jarvan a haza védelmére vezényelte csapatait. Ő és az emberei napokig ügettek a noxusiak nyomában. Jarvan elszörnyedt a pusztítás mértékén, amely a legvadabb képzeletét is felülmúlta. A noxusiak teljes településeket tettek a földdel egyenlővé, demaciaiak százait mészárolták le, és csak maroknyi sebesült túlélőt hagytak hátra, hírvivőnek.

Tisztjei azt tanácsolták a hercegnek, hogy vonuljon vissza, és kérjen erősítést. Jarvant azonban mélységesen megrázta a temérdek halott látványa, és képtelen volt hátat fordítani a túlélőknek, akik segítségre szorultak. Meg kellett védenie a sebesülteket, és az ellenséget sem hagyhatta futni harc nélkül. Emellett azt is számításba vette, hogy a demaciai erősítés valószínűleg nem érkezne meg időben ahhoz, hogy szembe tudjanak szállni a noxusiakkal. Meg volt győződve tehát arról, hogy azonnal cselekednie kell.

Jarvan kettéosztotta csapatát. Néhány katonát hátrahagyott, hogy a sebesült civilekről gondoskodjanak, míg ő a többiekkel az ellenség után eredt. Az éj leple alatt ütöttek rajta a noxusiakon, de a csata forgatagában Jarvan elsodródott testőrei közeléből. Bőszen küzdött, és számos ellenséget levágott, de végül mégis alulmaradt. A noxusiak foglyul ejtették IV. Jarvant, és azt tervezték, hogy Noxusba érve láncra verve, diadalittasan hurcolják majd végig a Halhatatlan Bástyán.

Ahogy egyre távolabb került Demaciától, a fogságban töltött hetek során Jarvant szüntelenül emésztette a szégyen, amiért a noxusiak megtámadásáról hozott elhamarkodott döntése miatt számos demaciai lelte halálát értelmetlenül. Valósággal összeroppant a veszteség súlya alatt, és úgy érezte, már arra sem méltó, hogy Demacia lakosa legyen, nemhogy a trónjára lépjen.

Egy holdvilágtalan éjen Garen és a Rettenthetetlen Előőrsként ismert katonák vakmerő csapata megtámadta a noxusi tábort. Bár a demaciai harcosok végül nem jutottak el Jarvanhoz, ő a zűrzavart kihasználva leküzdötte fogvatartóit, és kiszabadult. Egy noxusi katona nyila futtában eltalálta az oldalát, de az ifjú hercegnek végül sikerült elmenekülnie, és elnyelte a vadon.

Jarvan addig rohant, amíg össze nem esett. Akkor elrejtőzött egy kidőlt fa odvában, és a legjobb tudása szerint ellátta a sebét. Napokig feküdt ott félig éber, félig eszméletlen állapotban, és érezte, hogy közel a vég. Hogy magánál volt-e, vagy álmodott, azt később nem tudta felidézni, de úgy emlékezett, hogy egy lila bőrű, izzó szemű nő egy eldugott kis demaciai faluba cipelte. Ott a helyi gyógyítók vették gondjaikba, és különféle gyógyfüvekkel visszahozták az életbe.

Ahogy visszanyerte az erejét, Jarvan megnyugvásra lelt az apró településen, amely Demacia külső területeinek vad hegyei között feküdt. Életében először felszabadult az elvárások és uralkodói kötelezettségek jelentette nyomás alól. Békesség töltötte el a faluban, ahol olyan szívélyesen fogadták őt, az idegent. Emellett azt is megtudta, hogy különös, lila bőrű megmentője szintén újonnan érkezett, és a neve Shyvana.

A falusi élet nyugalmát azonban egy nap egy hatalmas sárkány zavarta meg, amely rettegésben tartotta a környéket, és mindent hamuvá égetett, amerre csak járt. Jarvan tudta, hogy a település nem vészelné át egy sárkány támadását, ezért a falubelieket a közeli Fecskedombi Erődbe vezette.

Aznap éjjel Jarvan rajtakapta Shyvanát, amint az épp elhagyni készült a tábort. Shyvana bevallotta, hogy ő voltaképpen félig sárkány, a pusztító szörnyeteg pedig a saját anyja, Yvva, aki megtagadta őt, mondván, hogy szégyent hoz a vérvonalra. A szörny addig nem nyugszik, amíg Shyvana meg nem hal. Mint minden demaciait, Jarvant is úgy nevelték, hogy ne bízzon a mágikus teremtményekben, de mivel már meggyőződött Shyvana nemes természetéről és erejéről, úgy érezte, ideje meghálálnia, hogy megmentette az életét. Egy ilyen rettenetes ellenfelet csak közös erővel győzhettek le.

Mivel a sárkány visszatérése állandó fenyegetést jelentett, Jarvan kiképezte a falusiakat, hogy együtt harcolhassanak a Fecskedombi Erőd katonáival. A csata színhelyéül a nyugatra fekvő, ősi kőromokat szemelte ki. Az építmény hajdan egy nagytemplom volt, amely még a rúnaháborúk pusztító időszakában épült, de mágiasemlegesítő kövei most remek védelmet nyújthattak a sárkánnyal szemben. Jarvan még a nyílvesszők hegyét is a bűvös kőre cserélte, mert tudta, hogy egy ilyen hatalmas fenevad legyőzésére csak teljes összefogással lehet esélyük.

Jarvan és a katonák elrejtőztek a közelben, Shyvana pedig kiállt a romos udvar közepére. Jarvan ámulva figyelte, ahogy Shyvana sárkánnyá változik, és az égbe fújt lángnyelvekkel harcra hívja az anyját. A falubeliek ijedten hőköltek hátra, Jarvan azonban bátorságot öntött beléjük, és emlékeztette őket, hogy Shyvana épp az ellenségük elpusztításában segédkezik nekik.

Hamarosan egy még félelmetesebb alak takarta el a napot, és Yvva, a hatalmas sárkány támadásba lendült. Jarvan parancsára a katonák kőhegyű nyílvesszők egész erdejét zúdították a sárkány hátára, minden egyes találattal gyengítve a szörny erejét. A sárkány felágaskodott fájdalmában, és lángcsóvákat okádott. Sok katona megégett, de a nyilak szakadatlanul záporoztak, és a bűvös romok lassan a földre kényszerítették a sárkányt.

Jarvan megbabonázva nézte, ahogy Shyvana és az anyja eget rengető erővel összecsap. A hatalmas szörnyetegek viharos párharcában Jarvan hamarosan alig tudta kivenni a két felet, ezért visszafogta az íjászokat, nehogy véletlenül megsebesítsék a barátját. Kétségbeesett, amikor látta, hogy Shyvana hirtelen emberi alakba vált vissza, miközben patakzik a vér a nyakából. Shyvana azonban ekkor mélyen az anyja szemébe nézett, és lángoló karmokkal kitépte a gőzölgő szívet a szörny mellkasából.

A sárkány felett aratott diadal után IV. Jarvan végre úgy érezte, méltó a hazatérésre. Rájött, hogy az igazi demaciai erényt nem egyszerűen a győzelem kivívása jelenti, hanem az, ha ezt közös összefogással, az ellentéteket félretéve érik el. Shyvana bátorságának elismeréseként megígérte a lánynak, hogy az ő királyságában mindig otthonra lelhet. Mivel azonban mindketten tudták, hogy Demacia királysága mély előítéleteket táplál a mágiával szemben, Shyvana megesküdött, hogy nem fedi fel kettős természetét, amíg Jarvan oldalán harcol. Együtt utaztak a fővárosba, és Yvva, a sárkány koponyáját is magukkal vitték.

Bár a legtöbben örültek, hogy a herceg épségben hazatért, akadtak olyanok is, akik kétkedtek Jarvan ítélőképességében, amiért testőrévé tette Shyvanát. Sokan azt is gyanakodva fogadták, hogy Jarvan a noxusiaktól való szökése után nem tért vissza azonnal a fővárosba. Hogy III. Jarvan király valójában mit gondolt, azt megtartotta magának, de fiát mindenesetre látszólag szívélyesen üdvözölte újra az udvarban. Amikor IV. Jarvan visszatért uralkodói feladataihoz, megesküdött, hogy fenntartja Demacia eszményeit, és egy olyan nemzetet épít, amely minden polgárát megbecsüli, és képes egységesen fellépni bármilyen fenyegetéssel szemben.

Belépés