III. Jarvan király nem sokkal a koronázása után beszédet intézett Demacia népéhez. Bár még mindig sok külső ellenfél leselkedett a büszke királyságra, több nemesi család is áskálódni kezdett egymás ellen, némelyikük még saját milíciát is felállított, hogy az új király kedvében járjon.
Ez nem volt tartható állapot. Jarvan nem engedhette, hogy felerősödjön az efféle rivalizálás, ezért bejelentette, hogy házasság útján fog véget vetni az ellenségeskedésnek. Lady Catherine-t választotta menyasszonyául, akit a nép hamar a szívébe zárt, és akihez a pletykák szerint egyébként is régóta gyengéd érzelmek fűzték a királyt. A Pompás Város harangjai egy egész éjjelen és nappalon át éltették a királyi párt, az év végén pedig már azt hirdették, hogy a királyné fiúgyermekkel várandós.
A nép öröme azonban hamarosan szertefoszlott, amikor Catherine belehalt a szülésbe.
Az apja után elnevezett gyermek lett Demacia trónörököse. A gyász és öröm között őrlődő III. Jarvan megesküdött, hogy nem lesz újabb felesége, így a fiára várt, hogy valóra váltsa a királyság minden álmát és reményét.
Az ifjú Jarvan édesanyja nélkül, élete minden percében udvaroncok és őrök által körülvéve nevelkedett a királyi udvarban. A király ragaszkodott hozzá, hogy fia a legjobb demaciai oktatást kapja, és ifjú korától neveljék jóságra, kötelességtudatra és arra, hogy egész életét a nép szolgálatának szentelje. Ahogy idősebb lett, apja udvarmestere, Xin Zhao kezdte bevezetni őt Valoran történelmébe és politikájába. A távoli Ioniából származó királyi védelmező a spirituálisabb filozófiák mellett a harc művészetére is oktatta a herceget.
Katonai kiképzése során Jarvan egyszer szembekerült Garennel, a Koronaőr család ifjú és pimasz tagjával. A két hasonló korú fiú hamar összebarátkozott: Jarvan csodálta Garen akaraterejét és kitartását, Garen pedig nagyra tartotta a herceg taktikai képességeit.
Amikor Jarvan nagykorúvá vált, apja tiszteletbeli tábornokká nevezte ki. Bár a trónörököstől nem várták el, hogy részt vegyen a harcokban, Jarvan mindenképpen bizonyítani akarta rátermettségét, a király jóváhagyásával vagy anélkül. Az Ezüst-hegységen túli földeket hosszú ideje próbálta elfoglalni Noxus, és az állandó harcokban egy törvényen kívüli határvidék alakult ki, ahol más országokból érkező fosztogatók és az egymással háborúzó törzsek fenyegették Demacia számos szövetségesét. A herceg megesküdött, hogy ismét rendet teremt a régióban. Dédapját egy ocsmány noxusi behemót ölte meg a két nemzet között a déli határon zajló első összecsapások egyikében. Úgy érezte, hogy végre bosszút állhat ezért a tettért.
Jarvan seregei győzelmet győzelemre halmoztak, de a környező városokban látott vérontás mélyen megrázta őt. Amikor elesett a Gyász Kapuja, a hadnagyai tanácsa ellenére mélyen behatolt a noxusi területekre.
Mivel túlságosan megosztotta erőit, Jarvant még azelőtt bekerítették és legyőzték a noxusi hadtestek, hogy elérte volna Trevale-t.
A herceg nem volt hajlandó megadni magát, ezért néhány túlélővel együtt bevette magát az erdőbe, ahol napokig a nyomában jártak az ellenfél felderítői. Végül Jarvan egy nyíllal az oldalában rogyott össze egy kidőlt fa árnyékában, és hol elvesztette, hol visszanyerte eszméletét. Szégyen gyötörte. Cserben hagyta a családját, a királyságát és a bajtársait.
Bizonyára ott lelte volna halálát, ha nem talál rá Shyvana.
Ez a furcsa, lila bőrű nő egészen Demaciáig cipelte magával Jarvant, Wrenwall ősi váráig, ahol megértő és derék társnak bizonyult a herceg lábadozása során. A helyőrség parancsnokát először megijesztette a nő kinézete, de elismerte, hogy nagy szolgálatot tett az országnak Jarvan megmentésével.
Sajnos Shyvanát is üldözte valaki: Yvva, a hatalmas elemi sárkány. Amikor egy őrszem észrevette a közeledő szörnyeteget, Jarvan meglátta a lehetőséget, hogy jóvátegye hibáját. Míg Shyvana félsárkány alakjában, a levegőben várta ellenfelét, a herceg sántikálva hadrendbe állította a helyőrséget, és parancsot adott a falak megerősítésére. Felkapta lándzsáját, és kijelentette, hogy vagy Yvva fejével térnek vissza a Pompás Városba, vagy sehogy.
A csata gyors és kegyetlen volt. Amikor a rettegő katonák elmenekültek a helyükről, Jarvan ismét harcra bírta őket. Amikor megsérültek, Jarvan gyógyítókat irányított hozzájuk. Végül Shyvana legyőzte a sárkányt, de ezt csak a herceg parancsnoki képességeinek köszönhette. Jarvan ekkor ismerte fel a demaciai nép igazi erejét: amikor közösen kellett védeniük a szülőföldjüket, félretették minden korábbi ellentétüket. Közölte Shyvanával, hogy örömmel látná őt a személyes őrségében.
Jarvan magával vitte a sárkány koponyáját, és dicsőségben, Shyvanával az oldalán érkezett meg atyja udvarába. Bár a király magán kívül volt az örömtől, hogy életben látja a fiát, a nemesek egy része egyáltalán nem helyeselte, hogy egy ilyen félvér teremtmény kapjon helyet a herceg mellett… ráadásul személyes védelmezőjeként.
Jarvan korábbi rangján tért vissza a hadseregbe, de a honvédelem mellett más államügyekkel is elkezdett foglalkozni. A barátja, Garen közben az elit Rettenthetetlen Előőrs kapitánya lett, Shyvana és a Fecskedomb veteránjai pedig más határ menti helyőrségeket képeztek ki. A herceg most már biztos volt abban, hogy Demacia bármilyen fenyegető veszélyben helyt tud állni.
De a királyság maga változóban volt.
A mágusvadász rend komoly támogatást szerzett a nemesi családoktól, és lassan mindenkit börtönbe zártak Demaciában, aki bármilyen mágikus képességgel bírt. Az üldöztetéstől való félelem hamar elutasítást, és végül lázadást hozott. Amikor a mágusok megtámadták a Pompás várost, Jarvan kétségbeesve tudta meg, hogy az apját, a királyt meggyilkolták.
Noha a herceg mágusokkal szembeni politikai álláspontja jelentősen szigorúbb lett, még mindenkit meg kellett győznie arról, hogy alkalmas az uralkodásra. Ezért számos kiemelkedő nemestől – többek között Garen nagynénjétől, Koronaőr Tianna főmarsalltól – kapott tanácsot, és megfogadta, hogy nem hagyja figyelmen kívül bölcsességüket és tapasztalatukat az elkövetkező napokban.
Hiszen alaposan számot kell vetnie a saját lelkiismeretével és hűségével is, ha azt szeretné, hogy egyszer hozzájusson az örökségéhez, és királlyá koronázzák Demaciában IV. Jarvan néven.