Jhin

Ionia egész földjén alig akad olyan falu, ahol ne hallották volna az Aranydémon elfogásának meséjét. A könyörtelen szellem kiűzetését a mai napig ünneplik előadásokkal és versekkel.

De minden mítosz az igazság morzsáira épül, és az Aranydémon meséje mögötti igazság nem is állhatna távolabb a legendától.

Ionia déli hegyvidékét éveken át tartotta rettegésben a hírhedt teremtmény. Zhyun tartomány minden sarkából érkeztek a hírek, még Shon-Xan és Galrin felől is lehetett hallani róla, hogy egy szörnyeteg sorra mészárolja az utazókat, néha egész farmokat dúl fel, és groteszk műalkotásokat készít a tetemekből. Állig felfegyverzett milíciák kutatták át az erdőket, a városok démonvadászokat béreltek fel, a wuju mesterei rótták az utakat, de semmi sem fékezhette a szörnyeteg gyilkos indulatát.

Zhyun főtanácsa végső elkeseredésében Kushóhoz, a Kinkou rend nagymesteréhez folyamodott segítségért. A szellemi és anyagi világ közötti egyensúly felelőseként Kusho szakértője volt a démonűzésnek. Kusho kamasz fiával, Shennel, és fiatal tanítványával, Zeddel, titokban – nehogy a ravasz bestia gyanút fogjon – útnak indultak a tartomány felé. Felkeresték a gyilkosságoktól megtört számtalan családot, megvizsgálták a szörnyű tetthelyeket, kapcsolatot kerestek a bűntények között. Kusho hamarosan rádöbbent, hogy nem ők az elsők, akik megpróbálják levadászni a gyilkost, és egyre biztosabb volt abban, hogy ez nem csak egy egyszerű démon műve volt.

Négy éven keresztül jártak az Aranydémon nyomában, a hosszas nyomozás pedig megváltoztatta a három férfit. Kusho híresen vörös üstöke fehérbe borult; a szellemes és humoros Shen elkomorult; Zed, Kusho templomának legígéretesebb tanonca pedig egyre nehezebben haladt a tanulmányaival. Mintha a démon tudta volna, hogy őt keresik, és a kudarcukból gerjedő gyötrelemben örömét lelte volna.

Amikor végre felfedezte a mintát a gyilkosságokban, a nagymester ezeket a szavakat mondta: „Nem létezik jó és gonosz. Ember alkotta illúziók csupán, amelyek mindenki számára mást jelentenek.” Kusho át akarta adni másnak a nyomozást. Úgy hitte, nem egy démont kutatnak, hanem egy gonosz embert vagy vastayát, és ezek nem tartoztak a Kinkou rend fennhatósága alá. Ám Shen és Zed nem voltak hajlandók visszafordulni, miután ennyi áldozatot hoztak a gyilkos elfogásáért, és meggyőzték Kushót, hogy folytassák a vadászatot.

A Lélekvirág fesztivál estéjén Kusho egy híres kalligráfus álcájában érkezett a Jyom-szorosba, hogy elvegyüljön a többi művész között. Azután várt. Shen és Zed egy gondosan előkészített csapdát helyeztek el, és végül szembe találták magukat gyűlölt ellenfelükkel. Kushónak igaza volt: az „Aranydémon” Zhyun utazószínházaival és operaelőadásaival járta a vidéket egyszerű díszletezőként, és a Khada Jhin nevet használta.

Miután elfogták Jhint, az ifjú Zed azonnal végezni akart a gyáván lapító férfival, de Kusho az útjába állt. Emlékeztette tanítványait, hogy már így is túlléptek a hatáskörükön, Jhin kivégzése pedig csak rontana a helyzeten. Kusho aggódott amiatt, hogy ha köztudomásra jut Jhin emberi származása, az aláásná az ioniai kultúra alapját képező harmóniát és bizalmat, sőt talán még másokat is hasonló tettekre késztethet. Jhin tettei ellenére a nagymester úgy döntött, hogy a gyilkost életben hagyják, és a tuulai monostor börtönébe vetik.

Shen nem értett egyet apjával, de elfogadta érzelemmentes érvelését. Zedet felzaklatták és kísértették a borzalmak, amiknek szemtanúi volt, és képtelen volt megérteni, miért érdemel kegyelmet egy ilyen szörnyeteg. Azt beszélik, ekkor vert gyökeret a harag a szívében.

Jhin megőrizte titkait a tuulai börtönben, és csak keveset fedett fel magáról az évek során. Az őt őrző szerzetesek ugyanakkor megfigyelték, hogy gyorsan tanul, és számos művészetben, például a kovácsmesterség, a költészet és a tánc terén is jeleskedik. Ennek ellenére semmilyen módot nem találtak arra, hogy kigyógyítsák sötét képzeteiből. A monostor falain túl eközben Ionián úrrá lett a zűrzavar, ahogy a noxusi birodalom megszállta a területet, és háború gerjesztette egykor békés nemzetek vérszomját.

Jhint kiszabadították Tuulából nem sokkal a noxusi háború után – ez valószínűleg a konfliktus végén az Első hon hatalmáért egymással versengő szélsőséges elemek egyikének műve lehetett. Immár hozzáférése van a Kashuri-fegyvertár készleteihez, bár az továbbra is rejtély, hogy miként kerülhettek hozzá ilyen pusztító fegyverek, és hogy egyáltalán milyen kapcsolat köti őt Kashurihoz.

Akárkik is titokzatos jótevői, szinte kimeríthetetlen forrásokkal látták el, és látszólag nem aggódnak Jhin egyre nagyobb volumenű „mutatványai” miatt. Mostanában Zed Yanlei rendjének tagjaira is rátámadt, jellegzetes stílusát pedig nemcsak Ionia számos régiójában, de a távoli Piltoverben és Zaunban is felismerni tömeggyilkosságok és orvgyilkosságok helyszínein.

Mintha egész Runaterra csak egy hatalmas vászon lenne Khada Jhin rémtettei, avagy művészete számára – és csak ő tudja, mi lesz a következő műve.