Kalista

Életében Kalista büszke tábornok volt, egy olyan király unokahúga, akinek birodalmára ma már senki sem emlékszik. Szigorú erkölcsi kódex szerint élt, és rendületlen hűséggel szolgálta a trónt. A királynak számos ellensége volt, és amikor az egyikük orgyilkost fogadott, csak Kalista ébersége akadályozta meg a teljes katasztrófát.

De a király megmentésével azt sodorta veszélybe, akit az uralkodó a legjobban szeretett: az eltérített mérgezett penge a karján sebesítette meg a királynőt. A legnagyobb tudású papokat és sebészeket hívták az udvarba, de senki sem tudta kiűzni a mérget a királynő testéből. A bánattól sújtott uralkodó Kalistát bízta meg, hogy találjon gyógyírt a bajra. Távollétében Hecarim és a Vas Rendje őrizte a palotát.

Kalista messzi földekre utazott, sok tudóssal, remetével és varázslóval találkozott, de egyikük sem tudott segíteni neki. Végül hallott egy helyről, amelyet csillogó fehér köd véd a külvilágtól, és amelynek lakói ismerik az örök élet titkát. Hajóra szállt, remélve, hogy a legendás Áldott-szigeteken tudnak neki segíteni.

A főváros, Helia őrzői látták, hogy Kalista önzetlenül cselekszik, ezért átengedték hajóját a ködön. Könyörögve kérte, hogy gyógyítsák meg a királynőt, és a város vezetői végül ebbe beleegyeztek. Sietniük kellett. Amíg a királynő élt, a legendás élet vize meggyógyíthatta őt. Kalista egy talizmánt kapott, amellyel később visszatérhetett Heliába, de figyelmeztették, hogy mással nem oszthatja meg ezt a tudást.

Sajnos mire Kalista visszatért a királyságba, a királynő már meghalt.

A királyt őrület kerítette hatalmába, és a toronyba zárkózott felesége rothadó maradványaival. Amint értesült Kalista visszatértéről, tudni akarta, hogy mit tudott meg. A nő korábban sosem vallott kudarcot, ezért nehéz szívvel ismerte be, hogy a talált gyógyír már nem lehet hasznukra. A király nem hitt neki, és árulónak bélyegezte Kalistát, majd börtönbe vetette.

Hecarim győzte meg Kalistát, hogy vezesse el őket az Áldott-szigetekre, ahol az őrzők személyesen győzhetik meg a királyt, hogy már nem lehet segíteni a hitvesén. Így talán végre békére lelhetne, elfogadná, hogy a királynő végleg eltávozott, és végső nyugalomra helyezhetné. Kalista vonakodva bár, de beleegyezett ebbe.

A király összegyűjtötte flottája leggyorsabb hajóit, és felkiáltott örömében, amikor megpillantotta Helia csillogó városát. Ott azonban a szigorú őrzők fogadták, akik nem akarták őt beengedni. A halál nem fordítható vissza, jelentették ki. A halál kijátszásával felborulna a világ természetes rendje.

A király ettől dühbe gurult, és utasította Kalistát, hogy öljön meg mindenkit, aki ellenáll az akaratának. A nő nem engedelmeskedett, és kérte Hecarimot, hogy álljon mellé… aki erre válaszul hátba szúrta őt egy lándzsával.

A Vas Rendjének tagjai a vezetőjük mellé álltak, és Kalista tucatnyi sebtől vérezve rogyott a földre. Gyilkos közelharc kezdődött, amikor a Kalistához hű katonák összecsaptak Hecarim lovagjaival, de végül győzött a túlerő. Ahogy a haldokló Kalista végignézte katonái elestét, utolsó leheletével bosszút esküdött…

Amikor legközelebb kinyitotta a szemét, természetellenes mágia izzott benne. Nem tudta, hogy mi történt, de Helia városa a szépség torz paródiájává silányult, és az egész Áldott-szigeteket árnyak és sötétség lepték el, mindenfelé jajveszékelő szellemek kóvályogtak, örökké tartó élőholt létre ítélve.

Próbálta megőrizni Hecarim árulásának töredezett képeit, de az évszázadok során lassan minden emlék elhalványult, és ma már csak a csillapíthatatlan bosszúszomj tombol Kalista átszúrt szívében. Lidérc lett belőle, ijesztő népmesei szereplő, akit általában a hasonló árulások áldozatai szólítanak magukhoz.

Ezek az elkeseredett emberek hajlandók megfizetni a szörnyű árat, és egybeolvadni a Bosszú Lándzsájával.