Kayn

A noxusi születésű Shieda Kaynt több sorstársával együtt gyerekkatonának sorozták be. Ezt a kegyetlen gyakorlatot csak Boram Darkwill birodalmának legelvetemültebb parancsnokai alkalmazták. A Placidium Navori tartományban lezajlott katasztrofális kimenetelű csatát követően az invázió szándékosan kierőszakolt állóháborúvá vált. Ionia alapértéke, a részvét kihasználandó gyengeségnek számított, hiszen a harcosaik nem szívesen öltek meg olyanokat, akiket ártatlannak véltek. Így Kayn még alig bírta felemelni a kezébe adott pengét, amikor csatába küldték, és úgy tűnt, hogy az első bevetése egyben az utolsó is lesz.

A Bahrl tartománya ellen indított támadás során a noxusi erők az Epool-folyó torkolatánál gyűltek össze. Kayn is tagja volt annak az előőrsnek, amely vonakodva szállt szembe a helyiekkel, akik rosszul szervezett csoportokban álltak ki megvédeni az otthonukat az újabb invázióval szemben. Miközben ifjú bajtársai sorra hullottak vagy szétszóródtak a csatatéren, Kayn egy csepp félelmet sem mutatott. Nehéz kardját eldobta, felkapott egy elejtett sarlót, és épp akkor fordult szembe a rémült ioniaiakkal, amikor a noxusi katonák oldalról rájuk özönlöttek.

Elképesztő vérontás vette kezdetét. A katonák gondolkodás nélkül lemészároltak gazdákat, vadászokat, még egy csapat vastayát is.

Két nappal később, amikor az esetnek már a déli tartományokban is híre ment, az Árnyak rendje eljött megnézni a rémtett helyszínét. Vezetőjük, Zed tudta jól, hogy ennek a területnek taktikai szempontból nem volt semmi jelentősége. Ezt a mészárlást üzenetnek szánták. Noxus nem kegyelmez.

A felvillanó acél csillanása ragadta meg a tekintetét. Egy alig tízéves forma gyerek feküdt a sárban, véres kis ökle elfehéredett az erőfeszítéstől, ahogy törött sarlóját az orgyilkosok mesterére emelte. A fiú szeme korát meghazudtoló fájdalomról árulkodott, miközben egy harcedzett katona égő dühe tükröződött benne. Ezt a szívósságot nem lehet tanulni. Zed meglátta ebben a gyermekben, ebben a hátrahagyott noxusi túlélőben azt a fegyvert, amely az őt halálba küldők veszte lehet. Az orgyilkos kinyújtotta a kezét, és az Árnyak rendjének új tagjaként üdvözölte Kaynt.

A tanítványok hagyományosan évekig gyakoroltak egyetlen választott fegyverükkel, Kayn azonban az összes forgatásában mesterré képezte magát – neki ezek puszta eszközként szolgáltak, az igazi fegyver ő maga volt. A páncélt csak felesleges tehernek tartotta, szívesebben burkolózott az árnyakba, hogy gyorsan és láthatatlanul végezzen ellenfeleivel. Ezek a váratlan kivégzések félelmet keltettek azok szívében, akik szerencsés módon megkíméltettek.

Kayn hírnevével együtt gőgje is egyre nőtt. Szívből hitte, hogy egy napon az ereje még Zedét is túlszárnyalja majd.

Ez a tragikus büszkeség végső próbatétel elé állította Kaynt: meg kellett keresnie egy darkin fegyvert, amelyet nemrégiben ástak ki Noxusban, hogy megakadályozhassa annak bevetését Ionia kimerült védőivel szemben. Habozás nélkül elfogadta a kihívást, eszébe sem jutott megkérdezni, miért pont őt jelölték ki erre a feladatra. Míg bármelyik másik tanítvány elpusztította volna a Rhaast néven ismert élő kaszát, Kayn inkább megtartotta magának.

Amint ujjai a fegyverre kulcsolódtak, a romlás azonnal megkezdte munkáját, és sorsdöntő küzdelem vette kezdetét. Rhaast régóta várt már a tökéletes gazdatestre, hogy a darkinokkal egyesülve elpusztíthassa a világot, Kayn azonban nem hagyta magát egykönnyen legyőzni. Győzedelmesen tért vissza Ioniába, abban a meggyőződésben, hogy Zed őt teszi majd meg az Árnyak rendjének új vezetőjévé.