LeBlanc

LeBlanc a Fekete Rózsa úrnője, akinek valódi kiléte éppoly rejtelmes, mint az őt övező szóbeszédek, és éppoly illékony, mint az illúziók, amelyeket magára ölt. A hosszú évszázadok szemfényvesztései és csalárdságai után talán már ő maga sem tudja, hogy kicsoda valójában…

A Fekete Rózsa rendje jóval Noxus megalapítása előtt jött létre, és a színfalak mögül fondorlatosan hálózza be a gazdagok és a hatalmasok körét. Bár a rend tagjainak többsége sosem szerez tudomást az úrnő valódi kilétéről, sokan rábukkannak a sápadt varázslónőről szóló legendára, aki segítő kezet nyújtott a megtört barbár törzseknek a Vaslidérc elleni harcukban a darkinok által feldúlt földön. A szörnyeteg nevét ma is félelemtől reszketve suttogják: Mordekaiser.

A varázslónő a lidérc bizalmas köréhez tartozott, mielőtt elárulta urát, elvágva őt hatalma forrásától, a Halhatatlan Bástyától, amely rémálomba illő birodalmának központja volt. A barbárok nekiláttak, hogy felépítsék saját birodalmukat a bástya árnyékában, ám nem is sejtették, hogy annak sötét erői még mindig szabadon ólálkodtak. A sápadt varázslónő az illúziók mestere volt. Leghatalmasabb trükkjével elrejtette Noxus lakóinak szeme elől az államuk szívében szunnyadó sötét erőt. A Rúnaháborúk idején aztán teljesen eltűnt a történelem lapjairól.

A Fekete Rózsa ma azok céljait szolgálja, akik képesek efféle mágiát használni. A tagok többsége varázshatalom nélküli nemes, akiket a csodákról hallott szóbeszéd vonzott a társasághoz. Őket bábként irányítják, és kíméletlenül kihasználják. A legmagasabb rangú katonai parancsnok is csak szolgája lehet a szekta igazi vezetőinek, akik ádáz harcot vívnak egymással a hatalomért Noxus határain innen és túl.

LeBlanc évszázadok óta dolgozik tanácsadóként idegen országok magas rangú méltóságai mellett. Illúziói révén egyszerre több helyen is jelen lehet, hogy a rendet káosszá változtassa. Minden generáció születésével új pletykák kelnek szárnyra egy új úrnő érkezéséről... de vajon melyik az ő „igazi” arca? Ha megszólal, a saját hangján teszi? És vajon milyen árat kér a szívességeiért?

Legutóbb Boram Darkwill kapott választ erre a kérdésre. Bár a Fekete Rózsa segítette a trónra, nem vette figyelembe a gondosan összeválogatott tanácsadók szavait, ezért LeBlanc drasztikus lépésre szánta el magát. LeBlanc manipulációi nyomán egy ifjú nemes, Jericho Swain felfedte a szekta törekvéseit, és a legfontosabb összeesküvők között LeBlancot is kivégezték... legalábbis látszólag. Később azonban személyesen kereste fel Darkwillt, akin addigra eluralkodott az üldözési mániája, és rettegett a saját végzete gondolatától.

LeBlanc az örök élet ígéretével férkőzött a bizalmába, és bár egyre erősebbé tette Darkwillt, megmérgezte az elméjét. A császár uralma alatt a noxusiak erő iránti tisztelete baljós kultusszá vált, és LeBlanc gondoskodott arról, hogy Swain legendás karrierje véget érjen Ionia harcmezőin.

Ám Swain teljesen váratlanul cselekedett: a Halhatatlan Bástyában rejtőző tiltott mágiát használva megdöntötte Darkwill uralmát, és átvette Noxus irányítását. Az új Legfőbb Tábornokot nem érdekelte a saját öröksége, csakis a birodalom dicsősége... és az ilyen embert nehéz tévútra vezetni. LeBlanc kénytelen volt belátni, hogy hosszú évszázadok után talán méltó ellenfélre akadt.

Tetteivel számtalanszor sodorta Runaterrát a totális háború szélére. A Freljordban, a Targon-hegyen és a shurimai sivatagok mélyén vívott harcok közepette ismét terjedni kezdett a legsötétebb mágia, és egyre közelebb kígyózik Noxus határaihoz. Nem tudni, hogy LeBlanc ugyanaz a sápadt varázslónő-e, aki elárulta a Vaslidércet, vagy csupán üres tükörképeinek egyike, de annyi bizonyos, hogy az ereje ősi forrásból táplálkozik.

A Fekete Rózsa még nem bontott szirmot.