Lee Sin

Az Ioniában tisztelt számos szellem között nincs legendásabb a sárkányénál. Egyesek szerint a rombolást testesíti meg, mások viszont épp az újjászületés szimbólumát látják benne. Kevesen tudhatnak biztosat, és még kevesebben képesek megzabolázni a sárkány szellemét, de más e téren senki sincs, aki ezt Lee Sinhez hasonló tökéletességgel tenné.

Még kisfiúként érkezett a Shojin kolostorba, és azt állította, hogy a sárkány kiválasztotta őt erejének őrzőjévé. Az idősebb szerzetesek valóban látták megvillanni ezt a tüzet a tehetséges gyermekben, akinek ugyanakkor vakmerő gőgjét is érzékelték, és tartottak az ennek nyomában ólálkodó pusztítástól. Ezzel együtt óvatosan bár, de tanítványul fogadták – bár míg a többiek egyre haladtak előre, rá folyamatosan csak a mosogatást és a padlósúrolást bízták.

Lee Sin egyre türelmetlenebb lett. Ő a sorsát akarta beteljesíteni, és nem a házimunkára vesztegetni az időt.

Belopózott a titkos levéltárba, ahol a szellemvilág megidézéséről szóló, ősi írásokra bukkant, majd úgy döntött, egy harci edzésen megcsillogtatja újonnan szerzett tudását. Egy pimasz, vad rúgással szabadjára engedte a sárkány dühét, és megbénította tanult oktatóját. A szégyentől sújtott, gőgje miatt száműzött ifjú útnak indult, hogy vezekeljen.

Évek teltek el. Lee Sin messzire vándorolt, távoli helyekre jutott el, és jó szívvel segített mindazoknak, akiknek szüksége volt rá. Végül Freljordba ért, és itt találkozott Udyrral, a vademberrel, aki meg tudta idézni hazája ősi természeti szellemeit. Az úgynevezett Lélekvándor keményen küzdött a benne háborgó erők megzabolázásáért, és Lee Sin elgondolkodott, hogy a sárkány irányítása vajon lehetséges-e egyáltalán. A két, spirituális útmutatásra szoruló férfi szövetséget kötött, és Lee Sin hívta Udyrt, hogy tartson vele a hazafelé vezető útján.

A párost mélyen felkavarta a hír, hogy a noxusi birodalom megszállta és elfoglalta Ioniát. A szerzetesek minden tartományból visszatértek Hiranába, a magasan a hegyekben rejtőző, szent kolostor védelmére.

Lee Sin és Udyr már az ostromra ért oda. A noxusi katonák betörtek Hirana nagy csarnokába. Udyr nekiindult, hogy belevesse magát a küzdelembe, Lee Sin azonban megtorpant, látva egykori társait és tanítóit, amint az ellenség kardja által vesznek el. Hirana és Shojin bölcsessége, Ionia ősi kultúrája mind a megsemmisülés határán állt.

Nem maradt más választása, megidézte hát a sárkány szellemét.

A testét beborító lángvihar megperzselte a bőrét és kiégette a szemét. Ősi, vad erővel átitatott támadásai nyaktörő ütések és gyors rúgások fergetegével tizedelték a megszállókat, és a zabolázhatatlan szellem minden csapással egyre fényesebben és forróbban lángolt.

A szerzetesek végül győzedelmeskedtek, de Lee Sin irtózatos erejével porig rombolta a kolostort, ő pedig örökre elveszítette a látását. Végül a vak sötétségben megértette, hogy egyetlen halandó sem hajthatja maradéktalanul az uralma alá a sárkány szellemének hatalmas erejét. A reménytelenségtől és a fájdalomtól porig sújtottan kendőt kötött világtalan szeme elé, és elindult, hogy lebotorkáljon a hegyi ösvényen.

De a túlélő mesterek útját állták. Miután minden hatalomvágyat hátrahagyott, tanítványuk, az egykori tékozló fiú készen állt arra, hogy új életet kezdjen. Bár korábbi gőgös viselkedését nem felejtették el, a szerzetesek bűnbocsánatot ajánlottak neki: hiszen a sárkány dühe kétségtelenül halálos és kiszámíthatatlan, a legalázatosabb és legrátermettebb halandók azonban időről időre igába hajthatják tüzes erejét.

A hálás Lee Sin a szerzetesekkel maradt, hogy segédkezzen a kolostor újjáépítésében, és miután a munkát elvégezték, a Lélekvándor pedig visszatért Freljordba, Lee Sin teljes mértékben a megvilágosodásért folytatott kutatásnak szentelte magát.

A Noxusszal vívott háború vége óta eltelt években a saját, Ionia történetében betöltött szerepén meditált. Lee Sin tudja, hogy hazájának megpróbáltatásai még nem értek véget, így folyamatosan tökéletesítenie kell a tudását, és meg kell tanulnia irányítani a benne égő sárkánytüzet, hogy bármilyen ellenséggel bátran szembeszállhasson.