Leona

Napfény
[Passzív] Napfény
A támadóvarázslatok 1,5 másodpercre a Napfény jelzőjét teszik az ellenfelekre. Ha egy szövetséges hős megsebez egy megjelölt ellenfelet, a támadás felemészti a Napfény jelzőjét, és további varázssebzést okoz.

A hajnalhasadás pajzsa
[Q] A hajnalhasadás pajzsa
Leona a pajzsát használja a következő alaptámadás végrehajtásához, amellyel bónusz varázssebzést okoz, és elkábítja a célpontot.

Napfogyatkozás
[W] Napfogyatkozás
Leona felemeli pajzsát, amitől megnő a páncélja és a varázsellenállása. Ha vannak ellenséges egységek a közelben, amikor először lejár a hatóidő, ők varázssebzést szenvednek, a hatás időtartama pedig meghosszabbodik.

Fénypenge
[E] Fénypenge
Leona a kardját formázó napsugarakat küld a kijelölt irányba, amik varázssebzést okoznak az útjukba kerülő ellenfeleknek. Az utolsóként eltalált ellenséges hős egy rövid időre mozgásképtelenné válik, és Leona odaugrik hozzá.

Napkitörés
[R] Napkitörés
Leona egy napenergia-sugarat hív le az égből, amely megsebzi a hatóterületén tartózkodókat. A terület közepén álló ellenségek elkábulnak, míg a szélén lévők lelassulnak. Ezután Leona kardja feltöltődik a nap erejével, és a következő néhány támadásával bónusz varázssebzést okoz.

Leonát a nap tüze járja át. A solarik harcos papjaként elszántan védi a Targon-hegyet Fénypengéjével és a Hajnalhasadás pajzsával. Bőre csillagtűztől fénylik, a szemében pedig a testét megszálló égi szellem ereje lángol. Az aranypáncélt viselő Leona rettenetes ősi tudással kénytelen együtt élni, és egyeseknek megvilágosodást, másoknak halált hoz.

Aki a Targon-hegy égbe nyúló csúcsainak közelében él, rendkívüli nehézségeket vállal. Az, hogy mégis ilyen sokan vállalkoznak erre, méltó bizonyítéka annak, mi mindent képes elviselni az ember az élet értelmét és a felsőbb célt keresve. A hegy lábánál lakók nehézségei eltörpülnek azoké mellett, akik magán a hegyen élnek.

A Targon lejtőin minden egyes nap új veszélyeket rejt magában. Amikor a csúcs felől ragyogó köd ereszkedik alá, valami mást is hoz magával. Mindenféle másvilági lények maradnak hátra, amikor visszahúzódik. Ezek a csillogó bőrű szörnyek provokáció nélkül támadnak, és olyan rettenetes titkokat suttognak áldozataik fülébe, amelyektől a túlélők eszüket vesztik.

A hegyi növényekből és értékes haszonállataikból élő rakkor törzs az emberi teljesítőképesség határát feszegeti minden nap. Szigorú harci képzésükkel a világvégén bekövetkező háborúra készülnek. A rakkor név jelentése: az utolsó nap törzse. A nép hite szerint sok világ létezett a mostani előtt, és mindegyiket egy óriási katasztrófa söpörte el. Látnokaik szerint a mostani nap után nem születik újabb, ezért harcosaiknak készen kell állniuk, hogy megküzdjenek mindazokkal, akik ki akarják oltani a fényét.

A rakkorok szemében a harc vallási kötelesség, hogy megvédjék a nap fényét. A törzs összes tagjától elvárják, hogy habozás nélkül küzdjön és gyilkoljon, ez alól Leona sem volt kivétel. Amint lábra tudott állni, elkezdett karddal és pajzzsal gyakorolni, és igen tehetségesnek bizonyult. Lenyűgözte a csúcsot borító köd, és gyakran ábrándozott arról, mi rejtőzhet mögötte. Ez az érzés azonban nem akadályozta meg abban, hogy kíméletlenül harcoljon a hegy csúcsa felől érkező vad szörnyekkel, barbár teremtményekkel és sápadt, szem nélküli lényekkel.

Küzdött ellenük, és megölte mindet, amíg egy nap a fiatal Leona egy aranybőrű fiúra nem talált. Apró szarvai voltak, denevérszerű szárnyai, és a hegyoldalban kóborolt. Nem tudtak szót érteni egymással, de az világos volt, hogy a fiúcska eltévedt, és fél. Bőre lágy fénnyel világított, és bár gyerekkorától kezdve arra tanították, hogy habozás nélkül támadjon, Leona nem volt képes megölni valakit, aki szemmel láthatóan védtelen volt. Ehelyett egy olyan ösvényhez kísérte, amely a csúcs felé vezetett. A fiúcska a szeme előtt sétált be egy napsugarak alkotta fényoszlopba, és ott semmivé foszlott.

A rakkorok közé visszatérve azzal vádolták, hogy megszegte a nap iránt vállalt kötelezettségét. Egy Atreus nevű fiú látta, amint biztonságos helyre irányított egy lényt ahelyett, hogy megölte volna. Atreus elmondta apjának, hogy mit tett Leona, aki eretneknek nyilvánította a lányt, amiért vétett népe hite ellen. Leona nem tagadta a vádakat. A rakkor törvények ilyen bűnök esetén csak egy büntetést ismertek, a harc általi próbatételt. Leonának egy küzdőtéren kell összemérnie az erejét Atreusszal a déli nap alatt, hogy annak fényében tegyenek igazságot. Leona és Atreus egyenlő ellenfeleknek számítottak. A lány kiváló harci képességeivel szemben Atreus elszántsága és szívóssága állt. Leona kézbe vette kardját és pajzsát, Atreus pedig hosszú lándzsáját. A küzdőtér köré gyűlt tömegből senki sem tudta volna megjósolni a harc kimenetelét.

Leona és Atreus elszántan küzdött a tűző nap alatt, és bár mindketten tucatnyi sebet kaptak, egyik sem tudott végzetes csapást bevinni. Amikor a nap a látóhatár alá bukott, egy solari bölcs masírozott be a rakkor táborba három aranypáncélos harcos kíséretében, és véget vetett a párbajnak. A solarik egy harcias, a napot imádó vallást követtek, és ennek kíméletlen törvényei diktálták a mindennapi élet menetét a Targon-hegy környékén. A bölcset egy álom vezette a rakkorokhoz. Egy ősi solari prófécia szerint egy nap születik majd egy harcos, akinek tüze fényesebb lesz a napnál, és Targon e leánya fogja elhozni az egységet az égi birodalomban. A bölcs szerint Leona volt ez a lány, és amikor megtudta, hogy miért kellett párbajoznia, még biztosabb lett a dolgában.

A törzs látnokai figyelmeztették, hogy ne avatkozzon bele a küzdelembe, de a bölcs hajthatatlan volt: Leonának vele kell mennie, és a solarik közé kell állnia, hogy elsajátíthassa a hitüket. A rakkorok féltékenyen őrizték függetlenségüket, de ők is tiszteletben tartották a solarik szent kinyilatkoztatásait. A harcosok kivitték Leonát a küzdőtérről, és elindultak vele új otthona felé.

A solari templom egy hatalmas erőd volt a Targon-hegy keleti lejtőjén. Egy csillogó torony, amelynek falait arannyal befuttatott márvány és csiszolt gránit alkotta. Itt sajátította el Leona a szent rend tanításait: a napot tisztelték minden élet forrásaként, és hamisnak tekintettek minden más fényt. Bár a hit előírásai kíméletlenek voltak, és nem ismertek semmilyen kivételt, de a bölcs próféciája erőt adott Leonának, hogy ebben a fegyelmezett környezetben is helyt tudjon állni. Úgy itta új vallása tanításait, mint szomjazó ember a sivatagi oázis vizét. Leona minden nap együtt gyakorolt a solarik harcos rendje, a Ra-Horak tagjaival (ez rakkor nyelven annyit tesz: a láthatár követői), így amúgy is félelmetes harctudását még tovább csiszolta. Idővel Leona vált a Ra-Horak parancsnokává, akit a Targon-hegyen mindenütt a nap igazságos, odaadó, de egyesek szerint vakhitű követőjeként ismertek.

Élete akkor vett nagy fordulatot, amikor egy fiatal solarit kellett a templom szívébe vezetnie. A lány haja hófehér volt, homlokán pedig egy világító rúna díszelgett. Dianának hívták, és igazi bajkeverő volt, akit Leona jól ismert a templom bölcseinek korábbi panaszaiból. Diana hónapokra eltűnt, most viszont visszatért egy sápadt, ezüstös fényű páncélt viselve. Diana azt állította, hogy fontos híreket hozott, amelyek megrendíthetik a solari hit alapjait, de ezeket csak a templom bölcseivel közölheti.

Leona fegyveres őrizet alatt kísérte hozzájuk Dianát, kifinomult harcosösztönei azt sugallták neki, hogy valami nem stimmel a lány viselkedése körül. A bölcsek előtt Diana a lunarikról beszélt, egy ősi, száműzött vallásról, amely a holdat imádta, és azt ecsetelte, hogy a solarik tanításai hiányosak. A hegy csúcsán túli világról beszélt, ahol a nap és a hold nem ellenségei egymásnak, ahol új igazságokat lehet megismerni, hogy aztán új szemmel tekinthessenek a világra. Leona dühe Diana minden szava után egyre jobban eluralkodott rajta, és amikor a bölcsek istenkáromlónak nevezték a lányt, tudta, hogy az eretneknek ő pengéje által kell meghalnia.

Leona látta Diana arcán a hitetlenkedő dühöt a bölcsek elutasítása hallatán, de mielőtt mozdulni tudott volna, a fehér hajú lány támadásba lendült. Vakító fény csapott ki Diana kinyújtott kezéből, és ezüstszínű tűzből formált gömbök hamvasztották porrá a bölcseket. Fehér lángok és jeges villámlás tombolt a teremben, ami Leonát a folyosóra repítette. Amikor magához tért, Diana már eltűnt, a solarik pedig vezetők nélkül maradtak. Miközben az életben maradtak próbálták felfogni a legszentebb helyüket ért támadást, Leona már tudta, mit kell tennie. A solari bölcsek meggyilkolásáért bosszút állva megkeresi és elpusztítja az eretnek Dianát.

Dianát nem volt nehéz követni. Az eretnek lábnyomai ezüst színben világítottak Leona előtt, egyre magasabbra vezetve őt a Targon-hegyre. Leona nem adta fel a keresést, és fura, ismeretlen helyekre követte a nyomot. Mintha sosem volt, most keletkezett ösvényeken haladt volna. A nap és a hold szinte egybeolvadt az égen, mintha minden lélegzetvétellel több nappal és éjszaka suhant volna tova. Nem állt meg sem enni, sem inni, a dühe hajtotta tovább, messze az emberi teljesítőképesség határán túlra.

Végül Leona elérte a hegy csúcsát. Levegőért kapkodott, kimerült volt, éhezett, és csak Diana megbüntetésére tudott gondolni. A csúcson egy sziklát látott, amelyen ott ült az aranybőrű fiú, akit korábban, még gyermekként megkímélt. Mögötte vakító fénnyel égett az ég, képtelen színek kavarogtak a levegőben, egy csodálatos, arany és ezüst színű város körvonalait sejtetve. Bordázott tornyaira és csillogó minaretjeire tekintve Leona felismerte, hogy a solari templom ezek nagyságát próbálta utánozni, és térdre hullott a csodálattól.

Az aranybőrű fiú az ősi rakkor nyelven szólt hozzá, és elmondta, hogy első találkozásuk óta várta, hogy kövesse, és csak remélni tudta, hogy nem érkezett túl későn. Kezét nyújtotta, és felajánlotta, hogy csodás dolgokat mutat neki, és hogy megismerheti az istenek világát.

Leona soha nem hátrált meg semmi elől. Megfogta a fiú kezét, aki elmosolyodott, és a fénybe vezette őt. Az égből perzselő fény csapott le, és magába fogadta Leonát. Érezte, ahogy egy csodálatos erő önti el testét, majd elfeledett, a világ kezdetén keletkezett emlékek özönlötték el az elméjét. A páncélja és fegyverei porrá hamvadtak a kozmikus tűzben, helyette egy díszes lemezvért, egy arannyal díszített, napfényből font pajzs és egy pirkadati fémből kovácsolt kard jelent meg.

A harcos, aki aláereszkedett a hegyről, külsőleg ugyanúgy nézett ki, mint az, aki elindult felfele, de belül Leona teljesen megváltozott. Megőrizte emlékeit és gondolatait, és továbbra is uralta saját testét, de valami hatalmas, nem emberi erő úgy döntött, hogy belé plántálja hatalma egy aprócska töredékét. Elképesztő hatalomra és nyomasztó tudásra tett szert, amit, bármilyen súlyos terhet is rótt rá, csak egyvalakivel oszthatott meg.

Leonának mindennél fontosabbá vált, hogy megtalálja Dianát.

Belépés