A Targon-hegyen élő rakkor törzsek szerint a nap szent, és a solariknál senki nem tiszteli jobban. A gyermekeket születésüktől kezdve nevelik a tiszteletére, és arra, hogy akár vért is ontsanak érte, amíg vissza nem tér a szelleme, hirdetve a súlyos fenyegetést, amellyel mindannyiuknak szembe kell nézniük.
Leona is egy volt ezen gyermekek közül. A solarik hite számára oly természetes volt, mint a levegővétel, a merev szabályok között megnyugvást és biztonságot talált. Ennek következtében gyorsan kitűnt a társai közül, akik irigyelték rátermettsége, akaratereje és elszántsága miatt. Nem volt kétséges, hogy egy nap Ra’Horak, azaz szent solari harcos lesz.
Noha Leona szépen fejlődött, nem tudta nem észrevenni, mekkora fejfájást okoz mestereinek legproblémásabb tanítványuk, egy Diana nevű árva. A lány kíváncsisága eleinte mindenkinek tetszett, de az oktatók hamarosan kezdték úgy érezni, hogy Diana kérdéseivel a solarik hitét kérdőjelezi meg. Leona végignézte, ahogy Diana büntetést és elzárást kap – de ahol mások pimaszságot, ő csak egy, az élet értelmét kereső elveszett lelket látott.
Leona a solari tanításokban találta meg a saját célját, és megfogadta, hogy megosztja azt Dianával, akit még a legelhivatottabb tanárai is cserbenhagytak. A két lány hosszú estéken át vitatkozott. Leona szerette volna meggyőzni Dianát, hogy mindazt, amire vágyik, a hit adhatja meg neki, a hit, amely csak arra vár, hogy ő elfogadja. Bár Dianát nem sikerült meggyőznie, Leona barátra lelt.
Egy éjjel Diana titkot bízott Leonára. Elmesélte, hogy felfedezett egy rejtett termet a hegyben, egy ősi szentélyt, ahol a falakra furcsa szimbólumokat és elfelejtett társadalmak jelképeit vésték. Amikor Diana felvetette, hogy megmászhatnák a Targon-hegy csúcsát, hogy többet tudjanak meg, Leona próbálta megállítani. Hogy megvédje Dianát a többi solari haragjától, Leona megígértette vele, hogy felhagy a kereséssel. Vonakodva bár, de Diana engedett.
Telt-múlt az idő, és többet nem beszéltek Diana felfedezéséről. Leona azt hitte, a barátjának végre megjött az esze.
Ez a remény azonban gyorsan szertefoszlott, amikor egy éjjel megpillantotta, ahogy Diana kisurran a templomból. Noha az ösztönei azt súgták, jobb lenne, ha szólna a vezetőknek, Leonának csak az járt a fejében, hogy megvédje a barátját, és visszarántsa a szakadék pereméről. Eltökélten indult Diana után...
A Targon-hegy csúcsára.
A felfelé vezető út élete legkomolyabb próbatételének bizonyult, amelyhez minden erejét össze kellett szednie. A kiképzés, az akaratereje és a Diana iránt érzett aggodalma hajtotta. A hegy lejtőin jégbe fagyott testek merev tekintete követte minden lépését – embereké, akik már sosem érnek el az útjuk végére –, de a lányt nem tudták eltántorítani.
Egy örökkévalóságnak tűnt, de végül – saját maga legnagyobb meglepetésére – felért a csúcsra.
A kimerült lányt hátborzongató látvány fogadta: Dianát ezüstben ragyogó fényoszlop ölelte körül. Leona látta a barátja kíntól vonagló sziluettjét, hallotta a levegőbe hasító sikolyait. Leona rémülten indult a lány segítségére, de egy, a mennyekből lecsapó arany fénysugár őt is körülölelte.
Az érzés leírhatatlan volt, de a ragyogás, ahelyett, hogy hamuvá égette volna, inkább átjárta őt, és hihetetlen erővel árasztotta el. A lány a tudatába kapaszkodott, harcolt az áramlással, amely a lényét próbálta elragadni.
Végül leigázhatatlan akaratereje felülkerekedett – és ahogy átvette az irányítást, megértette a történteket.
Ahogy az övé lett az irányítás, az övé lett a tudás is. Leona örökre megváltozott, átjárta a Nap szelleme. A végzet őt választotta, és az ő feladata lett megvédeni a solarikat az eljövendő időkben.
Ekkor látta meg Diana testén a ragyogó ezüstpáncélt, amelyről visszatükröződött a saját testén hirtelen megjelent aranypáncél. Diana könyörgött Leonának, hogy tartson vele, és kutassák fel a válaszokat, amelyeket a solarik nem tudnak megadni. Leona azt kérte, térjenek haza, és bízzák magukat a papok ítéletére. Egyikük sem engedett, így a kezükben heverő fegyverekre pillantottak.
A küzdelem gyors volt, a nap és hold perzselő összecsapása, és végül Diana hold alakú pengéje Leona torkának feszült. De Diana nem vitte véghez a gyilkos csapást, inkább elmenekült. Leona lélekben összetörve ereszkedett le a Targonról, és a bölcsekhez sietett.
Megérkezvén szörnyű mészárlás fogadta. Sok solari pap és Ra’Horak testőr feküdt holtan – láthatóan Diana végzett velük. A túlélőket lenyűgözte, hogy immár két szellem jár köztük, és Leona megfogadta, hogy vezeti őket ebben az új valóságban – fényével utat mutat a népének, ahogy azt a nap mindig is tette.
Megesküdött, hogy megtalálja Dianát, hogy megőrizze a solarik uralmát, de azért is, hogy segítsen egy régi barátnak megtanulni irányítani a Hold szellemét, mielőtt az elpusztítaná.