Lulu

Pix, a tündértárs
[Passzív] Pix, a tündértárs
Pix mágikus energianyilat lő ki, valahányszor az általa követett hős megtámad egy ellenséges egységet. Ezek a nyilak célkövetők, de más egységek felfoghatják őket.

Ragyogó sugár
[Q] Ragyogó sugár
Pix és Lulu is kilő egy-egy mágikus energianyilat, ami nagyon lelassítja az eltalált ellenséges egységeket. Egy ellenfelet csak egy nyíl sebezhet meg.

Szeszély
[W] Szeszély
Szövetségesen alkalmazva bónusz támadási sebességet és mozgási sebességet biztosít rövid ideig. Az ellenfelet viszont imádni való állatkává változtatja, aki így se támadni, se varázsolni nem tud.

Segíts, Pix!
[E] Segíts, Pix!
Egy szövetségesre alkalmazva arra utasítja Pixet, hogy ugorjon az adott szövetségeshez, és védje meg őt. Ezután Pix követni fogja a hőst, és segíti őt a támadásban. Ellenfél esetében arra utasítja Pixet, hogy ugorjon az adott ellenségre, és sebezze meg. Pix ezután követi a célpontot, amely látható marad Lulu számára.

A vadon szava
[R] A vadon szava
Lulu megnöveszt egy szövetségest, aki ezáltal a levegőbe löki a közelében lévő ellenfeleket, életereje pedig jelentősen megnő. A következő néhány másodpercre a szövetségest egy aura veszi körül, amely lelassítja a közelben tartózkodó ellenfeleket.

Lulu mindig is gondoskodó és mélyen együttérző természetű yordle volt, aki folyton saját szeszélyes álomvilága és a valóság között egyensúlyozott. Egy napon, amikor épp az anyagi világban barangolt, rábukkant valamire, ami első látásra egy törött szárnyú madárnak tűnt. Ahogy odaszaladt, hogy segítsen, a madár hirtelen apró, csintalan szellemmé változott. Mielőtt Lulu észbe kaphatott volna, a tündér elmarta tőle a vándorbotját, és elinalt. Lulu kuncogva eredt a nyomába.

A kis szellem mélyen az erdőbe vezette. Átkeltek sziklákon és farönkök alatt, és buja növényzettel benőtt, ősi kőköröket hagytak maguk mögött. Azután a tündér eltűnt egy vízesés mögötti barlangban, Lulu pedig követte. A lény ott vibrált előtte, mindig egy karnyújtásnyinál alig nagyobb távolságra.

Egyre mélyebbre jutottak. Ahogy Lulu a tekergőző gyökerek és világító gombák között kúszott-botorkált, észre se vette, hogy valahol átléptek a szellemvilágba. A környezet egyre furcsább lett, és minden a feje tetejére állt: fent és lent, előre és hátra, nagy és kicsi felcserélődtek.

Végül, egy örökkévalóságnak tűnő idő után Lulu utolérte a tündért, akit, mint megtudta, Pixnek hívtak.

Apró ujjainak egyetlen csettintésével Pix csavart pálcává változtatta az egyszerű vándorbotot, majd visszadobta Lulunak. A pálca leveleket hajtott, és kivirágzott, Lulunak pedig elakadt a lélegzete örömében. Így kezdődött az ő örök barátságuk, amely a csintalan mókázásból és a természet szeretetéből fakadt.

Pix vezette el őt a Tisztásra.

Bandleváros, Lulu otthona különös, varázslatos, minden észérvet meghazudtoló hely volt, ahol az idő elvesztette jelentőségét, és az anyagi világ természeti törvényei sem mindig érvényesültek. A Tisztás azonban túltett rajta a furcsaság terén – már jóval a yordle nép megjelenése előtt is létezett, és még az sem kizárt, hogy maga Bandleváros is innen nőtte ki magát. Ez a nyers, ősi mágiával átitatott hely olyannyira rejtve maradt, hogy még egyetlen yordle sem bukkant rá… egészen mostanáig.

Lulu varázsereje itt hatalmasra nőtt. Örömteli nevetéssel fedezte fel, hogy kedve szerint alakíthatja környezetét, és ő maga is olyan alakot ölthet, amilyet csak akar. Nyughatatlan képzelőerejének összes szüleményét életre kelthette.

Lulu nem tudta eldönteni, hogy Pix vajon azért hozta-e ide, mert rokon léleknek gondolta, és egyszerűen játszótársra vágyott, vagy a Tisztásnak valamilyen magasabb cél érdekében volt szüksége rá, azt azonban érezte, hogy ő első látásra beleszeretett ebbe a helybe. Az élete ettől kezdve csak a végtelen alkotásról és játékról szólt, és Lulu hamarosan minden egyébről megfeledkezett.

Amikor végül visszatért az emlékezete, úgy érezte, mintha álomból ébredne.

Újra ott találta magát az anyagi valóságban, és nem tudta, hogy egyetlen nap telt-e el vagy ezer év. Nagy örömére és meglepetésére azt tapasztalta, hogy újonnan nyert erejének egy része megmaradt, és így a kis dolgokat naggyá változtathatta, tetszés szerint varázsolhatott a színekkel, és egyik pillanatról a másikra álmot bocsáthatott más teremtményekre. Pix nem tudta megunni, ahogy Lulu pálcájának egyetlen intésével a leghatalmasabb szörnyetegeket is apró, összezavarodott békákká vagy mókusokká változtatta.

Ezzel együtt Lulunak hamarosan hiányozni kezdett a Tisztás. Eldöntötte, hogy visszamegy, de rá kellett döbbennie, hogy nem emlékszik az oda vezető útra. Pix nem segített, azt állította, ő is elfelejtette már, de meglehet, hogy igazából még nem akart visszatérni.

Mindez nem akadályozta meg Lulut abban, hogy nekivágjon. Biztos volt benne, hogy a Tisztásra vezető út folyton változik, tehát nincs rossz választás. Így egyszerűen elindult egy irányba, ahogy épp a kedve tartotta, és képes volt látszólag hajmeresztő kalandokba is belekeveredni egy kis móka kedvéért. Kalandozásai során számos vidéket bejárt, és mindenfelé mágia, marakodás és malőrök kísérték útját.

Demaciában kiszabadított egy csapat gyereket az unalmas történelemóra rabságából, és egy közeli rétre vezette őket. Játékos mókázásának az lett a vége, hogy mérges gombává változtatta őket egy teljes holdciklusra, mialatt a kétségbeesett szülők és a helyi polgárőrség hiába kutatott utánuk. Nem épp úgy alakultak a dolgok, ahogy Lulu akarta, de attól még jól szórakozott. Amikor a gyerekek végre hazakerültek, és beszámoltak a történtekről, persze senki nem hitt nekik.

Freljord határvidékén Lulu úgy gondolta, vicces lenne, ha két, egymással hadban álló törzs fegyverei az összecsapás pillanatában virágokká változnának, ami, mondani sem kell, teljes káoszhoz és értetlenséghez vezetett. Nemrégiben Ioniában tévedt el, ahol boldogan játszadozott Qaelin ragyogó, örökké nyíló virágai között, és vicces csínyeket követett el az Árnyak rendjének megzavarodott tanítványai ellen, akik szerinte túl komolyan veszik magukat.

Míg Lulu folyamatosan a Tisztás után vágyódik és kutat, töretlenül boldog, hiszen minden nap új lehetőségeket jelent a kalandra és a mókára.

Arra is ráébredt, hogy a Tisztás egy darabját mindig a szívében hordja, bármerre is jár.

Belépés