Lux

Megvilágítás
[Passzív] Megvilágítás
Lux támadó varázslatai 6 másodpercre energiával töltik fel az áldozatot. A következő támadás begyújtja az energiát, ami a célpontnak Lux szintjétől függő mértékű bónusz varázssebzést okoz.

Fénycsapda
[Q] Fénycsapda
Lux egy fénygömböt lő ki, ami megsebez és megbéklyóz legfeljebb két ellenséges egységet.

Spektrumpajzs
[W] Spektrumpajzs
Lux eldobja a pálcáját, és meghajlítja a fényt minden szövetséges körül, akit eltalál, ezzel védve őket az ellenség sebzésétől.

Térgörbítés
[E] Térgörbítés
Csavart fényből álló anomáliát bocsát egy területre, ami lassítja a közelben tartózkodó ellenségeket. Lux a zóna felrobbantásával sebzést okozhat a hatótávon belül lévő ellenségeknek.

Végső szikra
[R] Végső szikra
Energiagyűjtést követően Lux egy fénynyalábot lő ki, amely sebzést okoz minden célpontnak a területen belül. Ha a Végső szikra segít végezni egy hőssel, lecsökken a töltési ideje. Ezenfelül kiváltja Lux passzív képességének hatását, és megújítja a Megvilágítás gyengítő hatás időtartamát.

Koronaőr Luxanna egy nagy hatalmú, ifjú fénymágus egy elszigetelt királyságból, Demaciából, ahol félelemmel és gyanakvással tekintenek a varázslókra. Gyerekkorától kezdve rejtegetnie kellett képességeit, folyton attól rettegve, hogy leleplezik és száműzik. Ennek ellenére megtanulta használni a varázserejét, és titokban szülőföldje szolgálatába állította.

Luxanna – bár jobban szereti, ha Luxnak hívják – a demaciai Ezüsttóvárán nevelkedett testvérével együtt, a tekintélyes Koronaőr, vagyis a király védelmezéséért felelős család leszármazottjaként. Nagyapja megmentette a király életét a Viharszirtnél vívott csatában, majd később az apja vette át az uralkodó védelmének megtisztelő feladatát a ma már csak Cyrus baklövéseként emlegetett noxusi támadás során. Lux bátyjától, Garentől is azt várták, hogy továbbvigye ezt a tisztséget.

Luxot és Garent kiskoruktól kezdve harcra, lovaglásra és vadászatra tanították. Azonban míg Garen a családi hagyományt követve csatlakozott Demacia egyik elit hadtestéhez, a Rettenthetetlen Előőrshöz, addig Lux arról álmodozott, hogy felfedezi a Demacia határain túl elterülő világot. Szülei rosszallóan tekintettek erre az elképzelésére, és mivel Garenen és rajta kívül nem volt több gyermekük, elvárták tőle, hogy ő vegye át a családi birtokok igazgatásának és védelmének feladatát. Habár ez is rendkívül fontos feladat volt, az álmodozó és makacs természetű Lux másféle jövőt képzelt el magának. Bálványozta Garent, mégis haragudott rá, mert bátyja szerint minden álmát el kellett volna dobnia, hogy teljesítse a kötelességét, ahogy az egy demaciaitól elvárható.

Fiatal kora ellenére Luxnak határozott vágyai és fényes álmai voltak, így nem viselte jól, ha utasítgatni próbálták. Számos mester igyekezte felkészíteni a családi kötelezettségek ellátására, ám Lux minduntalan megkérdőjelezte a tanaikat, és inkább új elméletek, új szemléletmódok felderítésével foglalatoskodott, próbára téve tanárai türelmét. Ennek ellenére képtelenség volt haragudni rá, hiszen a belőle sugárzó életöröm még a legmorcosabb szíveket is meglágyította. Lux mindezzel tökéletesen elégedett volt, ám idővel kezdett ráébredni, hogy a helyzete nem olyan idilli, mint ahogy elképzelte. Ezt akkor értette meg igazán, amikor egy estén egyedül lovagolt az északi hegyekben.

Ahogy a nyugati horizont elnyelte a nap utolsó sugarait, a lova megcsúszott a jeges talajon és lábát törte. Lux tehetetlen volt. Sötétedésig nem érte volna el a legközelebbi várost, és sérült hátasát sem volt szíve magára hagyni. Jól tudta, hogy Garen mit mondana: végezzen a lóval, hogy megszabadítsa szenvedéseitől. De Lux képtelen volt arra, hogy megölje az állatot, amely gyermekkora óta hűséges társa volt. Éppen berendezkedett, hogy egyedül vészelje át az éjszakát a hegyekben, amikor a ló vérének szagára egy falka kiéhezett kardfogú farkas bújt elő odújából a friss hús reményében.

Mivel Lux az éj leszállta után sem tért haza, apja és Garen lóra szálltak, hogy megkeressék őt. Egész éjjel keresték, ám csak reggelre találtak rá, magányosan reszketve halálra rémült lova mellett. Hat kardfogú farkas teteme vette őt körül. A bundájuk megperzselődött, a húsuk pedig összeégett. Lux nem volt hajlandó beszámolni a történtekről, helyette inkább apjának könyörgött, hogy mentse meg imádott paripáját. Hívattak egy szekeret a családi birtokról, így a ló megmenekült, és Lux gondos ápolásának köszönhetően ismét lábra állt.

Attól az éjszakától fogva Lux tudta, hogy olyan képességei vannak, amelyek mindenki másét felülmúlják – és amelyek miatt a mágiát megvető demaciaiak gyűlölnék őt. Luxnak csecsemőkora óta azt tanították, hogy a mágia egyszer a pusztulás szélére sodorta Runaterrát. Saját bácsikáját is egy varázsló ölte meg, és a demaciai népmesék gonosz, torz lelkű szörnyetegekként festették le a mágusokat. A történetek tanulsága mindig az volt, hogy a mágia még a legtisztább szívűeket is képes megrontani. Ő is gonosszá válhat? Egy szörnyszülött lenne, aki halált, de legalábbis száműzetést érdemel? Félelmek és kétségek között gyötrődött. Számtalan álmatlan éjszakán igyekezett szorosan lehunyni szemét és összeszorítani öklét, hogy féken tartsa a bőrén keresztül kisugárzó fényt.

Szinte beleroppant a szörnyű gondolatba, hogy valami nincs rendben vele. Lux tizenhárom éves korában azonban egy különös éjszakát töltött Demacia fővárosában: az elbeszélések szerint egy hatalmas kőkolosszus járta az utcákat a sötétben. Amikor Lux visszatért Ezüsttóvárára, már egész más fényben látta képességeit.

A Koronaőr család a fővárosban hagyta Garent, hogy a Rettenthetetlen Előőrssel folytassa kiképzését, ezért Lux onnantól kezdve csak ritkán látta bátyját, amikor az meglátogatta őket Ezüsttóvárán. A két testvér így egyre távolabb került egymástól. Amikor Lux hazatért, elhatározta, hogy megbarátkozik erejével, és többé nem fog rettegni tőle. Rendszeresen kijátszotta testőreit, és kétségbeesésükre órákra eltűnt, minél messzebbre az ítélkező tekintetek elől. Amikor már egyedül volt az erdőben, végre szabadjára engedhette varázserejét, és lassacskán megtanulta kordában tartani. Végre a maga természetes teljességében élvezhette hatalmát. Képes volt meghajlítani a fényt, hogy elvakítsa és megzavarja ellenfeleit, ragyogó fénynyalábokat tudott fakasztani a tenyeréből, és fénylényeket idézett meg a semmiből. Olyan erős fénysugarakat is elő tudott állítani, amelyekkel égetni és pusztítani is lehetett. Ez az erő egykor megrémítette, most viszont minden pillanatot kiélvezett, és boldog volt, hogy végre teljesen önmaga lehet.

Bár Lux egyre jobban kitapasztalta képességeit, tudta, hogy bőven van még mit tanulnia. Az elkövetkező években Lux gyakran találta magát a Koronaőr-kastélyban bekövetkező különös jelenségek középpontjában: táncoló fények jelentek meg a folyosókon, szobrok szavaltak versikéket az arra járóknak, és kacagás hallatszott olyan helyekről, ahol látszólag senki sem tartózkodott. A család mindig talált valamilyen magyarázatot ezekre a jelenségekre, és bár nyilvánvaló volt a forrásuk, egyszerűen nem vettek róla tudomást. A fájdalmas valóság beismerése nem kívánt figyelmet vont volna a családra. Édesanyja hétköznapi feladatokkal próbálta lefoglalni Luxot, ezért gyakran magával vitte a Koronaőr-birtokokon tett látogatásaira, hogy bemutassa neki az oltalmuk alatt álló családokat. Bár eleinte nem volt ínyére a feladat, Lux idővel arról vált ismertté, hogy mindenkit meghallgat, és bármit megtesz azért, hogy segítsen a szükséget szenvedőkön.

Lux tizenhat éves volt, amikor családjával együtt egy hónapra Demacia fővárosába utaztak, hogy részt vegyenek az avatási ceremónián, amelynek keretében Garen a Rettenthetetlen Előőrs soraiba lépett. Lux a fővárosban sem hagyott fel mások segítésével. Egy demaciai jótékony, vallásos rend, az Illuminátorok tagjaival látogatta a rászorulókat. A fővárosban, ahogy korábban Ezüsttóvárán is, Lux hamar ismertté vált végtelen kedvessége és gyors észjárása miatt. Összebarátkozott az Illuminátorok lovagi rendje, a Fény harcosainak egyik tagjával, Kahinával. Luxnak gyakran kellett megjelennie különböző bálokon és fogadásokon, de szabadidejében rendszeresen gyakorolta a kardvívást Kahinával, akivel szoros barátságot kötött.

Ám valahányszor leszállt az est, a lányt ismét magával ragadta nyughatatlansága, és varázserejének segítségével kiszökött a város falain túlra. Lux lenyűgözően szépnek látta Demaciát, de egy nap, amikor egy háborítatlan erdő szélén megbúvó kis faluba ért, rá kellett jönnie, hogy a sötétség a legfényesebb kertben is gyökeret verhet.

Lux húsevő lényekbe botlott, amelyek a falu lakosságát tizedelték. Egészen az erdő mélyén lévő rejtekhelyükig követte a nyomukat. A lények egy csontokkal borított barlangrendszerben éltek. Lux ifjonti hevületében legyőzhetetlennek érezte magát, és perzselő fénysugarakkal, dühödten támadt a szörnyekre. Több tucatnyit megölt közülük, de hirtelen indulatában alábecsülte a számukat, így a bestiák hamar felülkerekedtek rajta. Épp átharapni készültek a torkát, amikor megjelent a Fény harcosainak egy különítménye, akik szintén a szörnyek nyomát követték, és végül kardélre hányták mindet. A csapatot Kahina vezette, aki a saját szemével győződhetett meg arról, hogy Lux mire képes.

Visszakísérték a lányt Demaciába, és az Illuminátorok legfelsőbb tanácsa elé vitték. Ott aztán nehéz döntés elé állították. Választhatott, hogy erejét Demacia határain kívül használva információkat gyűjt az ország ellenségeiről, vagy mágusként vállalja az örök száműzetést. Luxot meglepte, hogy Demaciában működik egy rend, amely nem zárkózik el a mágia használatától, de az ajánlat meglehetősen vonzó volt számára. Készségesen elfogadta a lehetőséget. Szülei visszatértek Ezüsttóvárára, miután csak annyit közöltek velük, hogy lányuk a korona szolgálatába állt, és Demaciában marad, hogy csatlakozzon a Fény harcosaihoz. Bár meglepődtek, örömmel fogadták, hogy Lux végre megtalálta a helyét Demaciában.

Lux évekig a fővárosban maradt, ahol a Fény harcosai kiképezték, az Illuminátorok pedig tovább tanították, mielőtt megkapta első küldetését. Be kellett szivárognia a Kelet-Demacia és a noxusi birodalom közötti vitatott területekre, hogy kiderítse, az ellenség valóban megpróbálja-e egyesíteni az ütközőzóna vezetőit Demacia ellen. Lux küldetése teljes sikerrel járt, és az ádáz terv kudarcot vallott. A noxusi ügynökök által tető alá hozott ingatag szövetséget árulások és megtévesztések sora temette maga alá. További küldetések következtek, és mindegyik tovább öregbítette Lux hírnevét: ő volt az ügynök, aki a legnehezebb feladatokat is megoldja.

Demacia falain túl Lux sokat megtudott a nagyvilágról, annak sokszínűségéről, történelméről és megannyi népéről. Rájött, hogy nem a demaciai életszemlélet az egyetlen járható út, és felismerte annak előnyeit és hátrányait is. Szülőföldjén kívül Lux szabadon használhatja képességeit, de amikor családjánál és Garennél tesz látogatást, rejtegetnie kell őket. Bátyja és családja úgy tudja, hogy Lux Demacia hűséges szolgája... ami voltaképpen igaz is, csak nem úgy, ahogy gondolják.

Belépés