Nem tudni, hogy a sors vagy a véletlen rendelte így, de Morgana és nővére egy háborúban álló világba születtek. A pusztító Rúnaháborúk végigsöpörtek Valoran és Shurima nagy részén, és azzal fenyegettek, hogy akár még a Targon-hegy csúcsát is elérik. Morgana szülei, Mihira és Kilam hittek a legendában, miszerint a nagy hegy csúcsára feljutók isteni erőhöz juthatnak. Azért vállalkoztak a veszélyes útra, mert nem láttak más módot a törzsük megmentésére.
Akkor sem fordultak vissza, amikor kiderült, hogy Mihira gyermeket vár. Végül felértek oda, ahol Runaterra megérinti a csillagokat. Kilam ámulva nézhette, ahogy Mihirát kiválasztják, hogy az Igazság szellemének megtestesülése legyen.
A pár végül hazatért, és a vágyott hatalom mellett két lánygyermekkel is gazdagodtak: ők voltak Morgana és Kayle. Azonban a Mihira testébe költözött szellem idővel kezdte elnyomni a nőben a halandó személyiséget és érzelmeket. Gyakran hagyta a lányokat apjukra, míg ő maga újabb és újabb csatákba sietett.
Kilam hónapokig őrlődött kétségek között. A háborúk továbbra is számos fronton zajlottak, és imádott felesége is egyre távolabb került tőle. Lányai életét féltve megvárta, amíg Mihira ismét harcba indul, és elmenekült a Targon-hegyről a gyerekekkel.
A vidéknek, ahova megérkeztek, akkoriban még nem volt neve, de a későbbiekben ez lett a legfőbb menedék a mágiával és az üldöztetéssel szemben: Demacia.
Új otthonukban a testvérek olyan különbözővé váltak, mint a nappal és az éjszaka. Kayle lelkesen tanulmányozta a település egyre gyarapodó törvényeit, Morganát azonban aggasztotta a lakosság kívülállókkal szembeni bizalmatlansága. Pontosan tudta, hogy milyen érzés menekültnek lenni, ezért a vadont járva kereste a kapcsolatot a kóbor mágusokkal és azokkal, akiket félelemből taszítottak ki a közösségből. Amikor otthon volt, látta, hogy mennyire kínozza apját egykori döntése, hogy otthagyta Mihirát, így egyre keserűbben gondolt anyjára, amiért ilyen fájdalmat okozott nekik.
Morgana attól tartott, hogy benne és Kayle-ben ott lappang a szellem erejének egy része. Félelme beigazolódott, amikor egy árnyékba és csillagtűzbe burkolózó kard hullott alá az égből. A földbe csapódva azonnal kettétört, és az ikreknek hirtelen szárnyai nőttek. Apjuk zokogni kezdett, amikor látta, hogy kézbe veszik a kard egy-egy felét, és hátat fordított nekik, hiába próbálta őt vigasztalni Morgana.
Kayle örömmel fogadta új hivatásukat, és életre hívta az igazságosztók rendjét, Morgana viszont utálkozva gondolt új erejére... legalábbis addig a napig, amikor fosztogatók ütöttek rajta a településen. Lassan minden utcát elértek a harcok, és Kilamet fegyveresek vették körbe. Morgana azonnal a védelmére sietett, és hamuvá égette a támadókat. A két nővér számtalan életet mentett meg együtt, így Demacia szárnyas védelmezőinek kiáltották ki őket.
Kayle nézetei azonban egyre szélsőségesebbé váltak, és Morganának egyre gyakrabban kellett felszólalnia a bűnbánatra kész emberek nevében. Végül megegyezés született a két nővér és halandó követőik között... egy kelletlenül megkötött, rövid ideig tartó béke. Egy nap Kayle leglelkesebb híve, Ronas, megpróbálta letartóztatni Morganát. Morgana a saját hívei védelmében sötét tűzzel béklyózta meg, és a férfi ezt nem élte túl.
Tűz fénye ragyogta be az eget, amikor Kayle megesküdött, hogy igazságot szolgáltat Ronas megöléséért. Morgana a felhők között ütközött meg nővérével.
Vakító és éjsötét lángokkal támadták egymást, amelyek végül az alattuk álló épületeket is elérték. Úgy tűnt, hogy egyikük végül felülkerekedik… de Morgana megingott, amikor meghallotta apjuk fájdalmas kiáltását. Kilamet egy ház romjai temették maguk alá. Már nem lehetett rajta segíteni. Morgana egy fájdalmas üvöltés kíséretében Kayle felé hajította az anyjuk kardjából neki jutó részt, és meteorként vetette magát alá a levegőből.
Magához ölelte apját, és az örökségüket átkozta, amiért ilyen pusztítást okozott. A megdöbbent Kayle földet ért mellettük. Morgana dühösen kérdőre vonta, hogy Kilam is megérdemelte-e a büntetést, amiért ellopta őket az anyjuktól. Kayle nem válaszolt, csak felrepült az égbe, és vissza sem nézett.
Morgana szárnyai innentől fogva ennek a tragédiának az emlékeivé váltak számára. Le akarta vágni őket, de nem talált pengét, amely elég erős lett volna hozzá. Jobb híján vasláncokkal kötözte le őket, és attól kezdve úgy járt a földön, mint a halandók.
Az évszázadok során a története mítosszá vált, és szinte teljesen elfelejtették Morgana nevét. Demaciában máig isteneknek kijáró tisztelet övezi a „szárnyas védelmezőt,” de csak az egyik nővér igazára és dicsőségére emlékeznek. Morgana sötét fellángolásai és a személyes megváltásba vetett hite a „Rejtőzködő” misztériumában maradtak csak fenn.
Ennek ellenére nem hagy cserben senkit, aki a segítségét kéri. A megkeseredett és elárult Morgana a királyság árnyékai között várja a napot, amikor Kayle ismét visszatér Runaterrára, hogy mindenki felett ítéletet mondjon.
Ahogy a mágia egyre erősödni kezdett a világban, Morgana felismerte, hogy egyre közeledik ez a pillanat.