Neeko

Belső szépség
[Passzív] Belső szépség
Neeko egy szövetséges hősnek is álcázhatja magát. A sebzés, az ellenséges hősöktől kapott sebesülés, illetve a Veszélyes virágzás vagy a Szögesdrót elsütése megtöri az álcát, és növeli a képesség töltési idejét.

Veszélyes virágzás
[Q] Veszélyes virágzás
Neeko eldob egy magot, amely varázssebzést okoz. Hősök eltalálásakor vagy egységek elpusztításakor a mag többször is kivirágzik.

Alakhasadás
[W] Alakhasadás
Neeko minden harmadik alaptámadása passzívan bónusz varázssebzést okoz. Neeko a kijelölt irányba küldheti a klónját.

Tövisspirál
[E] Tövisspirál
Neeko tövist lő ki, amely megsebez és mozgásképtelenné tesz minden ellenfelet, amelyen áthalad. Az utolsó eltalált hőst hosszabb ideig teszi mozgásképtelenné. Ha a tövis legalább 2 egységen áthalad, megnő a mérete és a sebessége, továbbá hosszabb időre teszi mozgásképtelenné az áldozatokat.

Rügyfakadás
[R] Rügyfakadás
Rövid felkészülés után Neeko a levegőbe ugrik, és egy pajzsra tesz szert. Földet éréskor megsebzi és elkábítja a közeli ellenfeleket. Ha Neeko másnak álcázza magát, az ellenfelek nem észlelik a felkészülést.

Neeko egy távoli és jórészt feltérképezetlen szigeten született a messzi keleten, ahova egy ősi vastaya törzs utolsó tagjai vonultak vissza a világ elől. Oovi-Katnek hívták magukat, és egészen a legendás vastayashai’rei-ekig tudták visszavezetni a vérvonalukat, akik minden vastaya ősei voltak.

Az Oovi-Katek békés, páratlanul tehetséges lények voltak. Harmonikus társadalmuk teljes egységben élt a szellemvilággal, ezért sho’májuk (a lelki esszenciájuk) képes volt összeolvadni bármely közeli élőlényével, így akár fel is tudták venni azok fizikai formáját. Az Oovi-Katek számára ismeretlen volt a titok fogalma, de közülük is Neeko volt a legkíváncsibb, a legkitartóbb és a legélénkebb.

Nagyon szeretett játszani, továbbá apró tárgyakat és gondolatokat elrejteni mások elől, kíváncsian várva, hogy megtalálják-e azokat. Érdeklődő természetének semmi sem szabott határt. Tiszta, ártatlan lélek volt.

De az idill nem tarthatott örökké. Egy kataklizma közeledett.

Az Oovi-Kat vénjeinek gyors gondolkodása és önfeláldozása lehetővé tette, hogy Neeko elmeneküljön halálra ítélt szülőföldjéről. Esetlenül átalakult madárrá, és elillant a pusztító lángok elől, miközben tudatában érezte népe kiáltásait, ahogy elnyelte őket a világok közötti örvény.

Napokkal később az elkeseredett és kimerült Neeko a tengerbe zuhant. Egy uszadékfába kapaszkodott, teljesen kiszolgáltatva az áramlatoknak. Egyszer csak egy fura körvonal tűnt fel a láthatáron. A hullámok hangokat sodortak felé, ezért elkezdett a különös építmény felé úszni.

Utolsó erejével felmászott a fedélzetre, amely egy Harelportba tartó kereskedőhajóhoz tartozott. Neeko meghúzta magát az eldugott zugokban, és szólítgatta a szellemvilágot, elveszett törzse után kutatva. Válaszként csak elhaló, szomorú visszhangok érkeztek, és hatalmas, halott fákat látott a törékeny láthatáron túlról…

Amikor Neeko a hajóról a városba lépett, egy furcsa, új világban találta magát. Érzékei túltelítődtek. A legtöbb lény, sőt, még egy Oovi-Kat is megrémült volna egy ilyen helyzetben... de Neeko nem félt. A város tele volt egyedi személyiségekkel és különféle kinézetű idegenekkel, akiket ezernyi cél hajtott. Megbabonázva figyelte az őt körülvevő történetek és élmények sokaságát.

Hamarosan felfigyelt rá egy vastaya matróz, Krete. Neeko nem értette minden szavát, de azt akarta megtudni, hogy melyik törzsbe tartozik. Neeko kinyúlt felé sho’májával, és a békés szándék jegyében felvette a férfi vonásait és arckifejezését, de úgy tűnt, hogy Krete nem örül ennek. Neekót elárasztották a vastaya sötét gondolatai, ezért ijedten futásnak eredt a tömegben, és többször is alakot váltott, mire végre elmenekült.

Neeko a Harelporton túli trópusi őserdőben próbálta összeszedni gondolatait. Nem értette, hogy tud bárki is pusztán a szavakra hagyatkozva kommunikálni. Olyan... korlátozottnak tűnt számára.

Hogy megnyugtassa magát, felvette a fák között látott karcsú vadmacskák alakját, és keresni kezdte a társaságukat. Neekónak tetszett, hogy ilyen gyors és mozgékony lehet, az állatok fényes, éles tekintete pedig az otthonára emlékeztette. Aztán a nagymacskák vezetője váratlanul átalakult egy gyönyörű, erős, sötét hajú nővé. Hosszú, feszült csendet követően elárulta, hogy a neve Nidalee, és vonakodva bár, de befogadta Neekót a csapatba.

Neeko nem szívesen osztotta meg az Oovi-Kat törzs titkait másokkal, de úgy érezte, hogy ő és Nidalee rokon lelkek, és gyanúja szerint a vadász távoli rokona lehetett a vastaya fajnak. Egyre szorosabb barátság szövődött közöttük, és hónapokon át együtt járták a vadont.

De a városok és falvak minden hibájuk ellenére továbbra is vonzották Neekót. Álmaiban rendszeresen látogatták az ősei, és minden alkalommal a halott fák sápadt ágainak képeivel árasztották el. A fáknak színre volt szükségük, hogy ismét virágba boruljanak – Neeko ebben biztos volt. Próbálta rávenni Nidalee-t, hogy tartson vele erre az új útra, de nem tudta meggyőzni.

A csalódott, de elszánt Neeko egyedül vágott neki a kalandnak.

Lehet, hogy az Oovi-Kat törzs örökre elveszett számára, de Neeko szeme előtt egy mágikus jövő képe lebeg: egy hatalmas törzs, amelyben a hasonló gondoskodású vastayák, yordlék, emberek és más lények egy közös álom megvalósításán dolgozhatnak. Úgy gondolja, hogy az ő új törzsében bárki otthonra találhat. Megfogadta, hogy felkutatja a rokon lelkeket, elnyeri a bizalmukat, és élete árán is megóvja a sho’májukat.

Aki ismeri Neekót, szereti is; aki szereti Neekót, eggyé válik Neekóval.

Belépés