Orianna

Óraművi leszámolás
[Passzív] Óraművi leszámolás
Orianna alaptámadása varázssebzést is okoz. Minél többször támadja ugyanazt a célpontot, a sebzés annál nagyobb lesz.

Parancs: támadás
[Q] Parancs: támadás
Orianna parancsára a Labda egy megadott cél felé repül, és varázssebzést okoz az útjába kerülő célpontoknak (a sorban következő ellenfeleket kevésbé sebzi). A Labda ezután a célterületen marad.

Parancs: disszonancia
[W] Parancs: disszonancia
Orianna parancsára a Labda kibocsát egy energialöketet, amely varázssebzést okoz maga körül. Ez olyan energiamezőt hagy maga mögött, amely a szövetségeseket gyorsítja, az ellenfeleket pedig lassítja.

Parancs: védelmezés
[E] Parancs: védelmezés
Orianna parancsára a Labda egy szövetséges hős mellé szegődik, akinek védelmet nyújt, miközben varázssebzést okoz az útjába akadó ellenfeleknek. A Labda emellett megnöveli a páncélját és a varázsellenállását annak a hősnek, akit kísér.

Parancs: vonzáshullám
[R] Parancs: vonzáshullám
Orianna megparancsolja a Labdájának, hogy engedjen útjára egy varázssebzést okozó vonzáshullámot, amely rövid késleltetés után a Labdához vonzza a közelben tartózkodó ellenfeleket.

Orianna egy műszaki mestermű, aki kizárólag mechanikus alkatrészekből áll… de egykor hús és vér lány volt. Orianna Piltoverben nevelkedett, ám amikor megbetegedett, a szerveit sorra kifinomult implantátumokra cserélték, míg végül ő lett az első teljesen mechanikus ember. Legközelebbi barátja egy mechanikus labda, amelyet saját maga alkotott, hogy védelmezze, és társa legyen. Orianna magába forduló személyiséggel rendelkezik, és kíváncsi arra, hogy mi lehet a szerepe a világban, így folyton célt keres életének.

Orianna Piltover egy gazdag negyedében nőtt fel, és apja, Corin Reveck, a híres feltaláló megvédte őt a világ minden nehézségétől. Olyan szép és részletesen kidolgozott alkotásokat készített, hogy gyakran olyanok is rendeltek tőle implantátumokat, akiknek semmilyen egészségügyi gondjuk nem volt. Az ügyfelei készek voltak megesküdni, hogy az alkotásai szinte életre kelnek, mintha mágiát szőtt volna a fogaskerekek közé.

Orianna fáradhatatlanul tanult, és tanoncként dolgozott apja mellett. Apja bár zseniális volt, de kerülte a társaságot, és Orianna tartotta helyette a kapcsolatot az ügyfelekkel. Hamarosan a kíváncsi és barátságos lány lett a vállalkozás arca.

Bár Orianna ritkán hagyta el házuk környékét, gyakran kiszökött a színházba, ahol ámulva nézte a Piltoveren kívüli történeteket bemutató táncosok előadásait. Epikus történetek elevenedtek meg előtte: egy kortalan varázsló keres a sivatagban egy évszázada elveszített varázslatot, egy kislány kőnek álcázta magát egy mágiával teli dzsungelben, egy zarándok megmászik egy irdatlanul magas hegyet, amelynek csúcsán mindenki meggyógyul. Ilyen és ehhez hasonló történetek tucatjai mozgatták meg képzelőerejét.

Oriannát lenyűgözték a táncosok meséi, és arról álmodozott, hogy egy nap ellátogat ezekre a távoli vidékekre. A színház karzatán gondosan megfigyelt minden részletet az előadásokon, majd otthon apró figurákat szerelt össze, amelyek életre keltették az előadást.

Egy csöndes napon, miután Orianna felszerelte egy idős hölgy mechanikus kezét, egy páciens mesélt egy szörnyű balesetről, amely Zaunban történt, a városban, amely fölé Piltover épült. A robbanás mérgező gázokat szabadított el, amelyek ellepték a környező utcákat. Megfelelő kezelés nélkül a vegyszerek lassan, sorra elpusztították a belső szerveket. A fertőzötteket egy elkülönített orvosi táborba szállították Zaun szívében.

Orianna úgy gondolta, hogy édesapja tudása sokat segíthetne a betegeken, és arra kérte őt, hogy utazzon le Zaunba, és segítsen rajtuk. Corin tudta, hogy a vegyszerek túlságosan mérgezőek, és megtiltotta lányának, hogy a veszélyes hely közelébe menjen. De Orianna nem hallgatott rá, és hajnalhasadás előtt kilopakodott a házból. Annyi lélegeztetőgépet vitt magával, amennyit csak elbírt, és védőmaszkot húzott, mielőtt a hexdraulikus lifttel alászállt Zaun mélyére.

Oriannát megdöbbentette a pusztítás mértéke. Az utcát törmelék borította a robbanás környékén, a zauniak pedig mindössze olajos rongyokkal fedték el a szájukat, úgy sétáltak a sűrű, mérgező felhőben. Soha életében nem látott még annyi szenvedést. Orianna csatlakozott egy önkéntes csoporthoz, akik a legsúlyosabb betegeket kezelték. Éjszakáról éjszakára visszatért, kijavította a sérült lélegeztetőgépeket, és kicserélte az implantátumok szűrőit, hogy a betegek ismét biztonságosan belélegezhessék a mérgező gőzöket.

Miután elajándékozta az összes lélegeztetőgépét, Orianna meglátott egy kisgyereket, aki nehezen, zihálva lélegzett. Habozás nélkül odaadta neki a saját szűrőmaszkját, a száját ezután egy zsebkendővel fedte el. Orianna napokon belül maga is megbetegedett, és még saját otthona tiszta levegőjében is nehezen tudott lélegezni. Minden lélegzetvétel fájdalmas volt, ahogy a tüdeje belülről pusztult, és kénytelen volt belátni, hogy hamarosan meghal.

Corint lesújtotta lánya állapota, és minden erejét egy minden korábbinál jelentősebb alkotás létrehozására fordította: Orianna pusztuló tüdejét egy önműködő másolatra akarta cserélni. Corin a legkifinomultabb bioszűrő-anyagokat használta, amelyeket a legvaskosabb pénztárcájú ügyfeleknek tartott fenn. Corin hetekig alig aludt, de végül elkészült a pompás mechanikus szerkezet, amelyet beépített Orianna mellkasába. Corin nem akarta, hogy Orianna ismét veszélynek tegye ki magát, ezért a tüdőbe olyan szerkezetet épített, amelyet csak ő tudott felhúzni a saját egyéni kulcsával. A mesterséges tüdő kiválóan működött, és Orianna hamarosan ismét a műhelyben dolgozott.

Sajnos Orianna szerencséje nem tartott sokáig. Néhány egészségesen töltött hónap után romlott az állapota, ahogy a métely továbbterjedt más szerveire. Orianna és édesapja lázasan dolgoztak a további szervek másolatain, és amint valamelyik feladta a harcot, kicserélték.

Ahogy Orianna egyre inkább géppé vált, egyre többet tűnődött azon, hogy ki is ő valójában. Testének egyre nagyobb részét vették át pörgő fogaskerekek. Megőrizte legtöbb emberi emlékét, de távolságtartással tekintett egykori önmagára. Édesapja is észrevette a változást. Orianna gyakran hallotta, ahogy éjszakánként sír. Hogy felvidítsa, elvitte Oriannát a piltoveri színházba, de a lány az első szünetben haza akart indulni, mert már mindent megtanult a színházról, amit lehetett. Corint lesújtotta, hogy a lánya fokozatosan elveszti személyiségét, és próbált segíteni Oriannának felidézni a régebbi emlékeit és viselkedését, illetve szólt neki, valahányszor egykori önmagától eltérően viselkedett. Orianna szót fogadott neki, de egyre jobban zavarta az állandó közbeavatkozás. Ő leginkább csak önmaga szeretett volna lenni.

Orianna egy év alatt szinte teljesen mechanikus lénnyé vált, leszámítva a szívét, amelyet csodába illő módon elkerült a méreg.

Orianna több évig tartó leépülése során Corin egyre inkább csak a lányával volt hajlandó foglalkozni, és elhanyagolta módos ügyfeleit, elveszítve a támogatásukat. Mivel nem maradt bevételük, amellyel fenntarthatták a vállalkozást, Orianna és Corin kénytelen volt mindenüket eladni, és Zaunba költözni. Egy vegyi labor fölött nyitottak boltot félúton a két város között, a kanyon falán, és lélegeztetőgépek módosításából éltek meg, amelyek a Zauni Szürkeség ellen védték használójukat.

Orianna minden korábbinál alkalmasabbá vált a mechanikus szerkezetek készítésére, hiszen ujjai sosem fáradtak el, és az elméje is alig igényelt pihenést. Nem volt szüksége mérőeszközökre, mert egyetlen pillantással felmérte a tárgyak méretét. Összetett, órákat igénylő számításokat oldott meg pillanatok alatt. Orianna megtanulta karbantartani a saját testét. Beolajozta a karokat, kicserélte az elhasznált alkatrészeket, és megjavította a beragadt fogaskerekeket, de továbbra is édesapjának kellett felhúznia a szerkezetét, ha a fogaskerekek lelassultak.

Orianna testében a fogaskerekek vég nélkül működhettek, és gyakran ideges is lett amiatt, hogy számára nem halad előre az idő. Ahogy teltek a hónapok, apja egyre ráncosabb lett, és őszülni kezdett a haja. Orianna fogaskerekei viszont rendületlenül forogtak tovább, és nem sok változott számára. Azon gondolkodott, hogy meddig élhet ebben az egyenletes, kiszámítható tempóban, és kezdte felismerni, mennyi minden van, amit talán soha nem élhet át.

Ahogy a zauniak hozzászoktak a vegyszerekkel teli levegőhöz, Corin műhelyének egyre kevesebb látogatója maradt. Ráadásul Corin Zaunba költözésük óta egyre kínzóbb mellkasi fájdalmaktól szenvedett, és gyakran kellett pihennie.

Egy nap Orianna észrevett egy utcagyereket, aki gyakran ment el a boltjuk előtt, és készített neki egy mechanikus figurát. Az apró mechanikus úriember megemelte a kalapját, és meghajolt, ha felhúzták. A gyerek nagyon örült az ajándéknak. Orianna úgy ítélte meg, hogy a zauni életből hiányzik az öröm, ezért számos további figurát alkotott. A városban szinte minden a tiszta funkcionalitásról szólt, ezért szerkezetei sok zauni arcára csaltak mosolyt. A figurákat gyorsabban vásárolták, mint ahogy el tudta készíteni azokat, és Corin műhelyét ki kellett bővíteni. Ismét dolgozhattak drágább alapanyagokkal, és még egy ritka hextech kristályt is meg tudtak venni.

Az ismertség több látogatót vonzott, de nem mindegyik volt jó szándékú. Petrok Grime, az egyik legnagyobb hatalmú vegyszerbáró felajánlotta Corinnak a boltja védelmét mindenféle tolvaj és bandita ellen, némi fizetségért cserébe. Corin elutasította őt, úgy gondolva, hogy jobb kiállni a bűnözőkkel szemben, mint megalkudni velük. Aznap este betörtek Corin boltjába, és minden pénzüket ellopták. Orianna a következő hónapot egy szerkezet megalkotásával töltötte, amely a védelmezőjük lehet. A réz gömb erős energiát tudott kilövellni, amely hatalmas fájdalmat okozott. Corin észrevette, hogy a labda automatikusan segítette Oriannát a munkájában, és hogy valamilyen láthatatlan kötelék van köztük.

Corin egészsége tovább romlott, ezért Orianna kénytelen volt drága gyógyszereket vásárolni számára. A tőle telhető legjobb kezelést adta neki, de a zauni orvosok megerősítették, hogy a vegyszerekkel teli levegő megmérgezte Corin vérét, és végül a szívét is.

Bár rendkívüli haladást értek el a biomechanikus szerkezetek terén, sem Corin, sem Orianna nem tudott az emberi szív kifinomultságát utánzó gépet készíteni. A lány saját, egészséges szíve minden betegségnek ellenállt. Ez volt az egyetlen dolog, ami a múltjához kötötte, ezért állt meg az ő ideje.

Orianna tudta, hogy édesapja szereti azt a kislányt, aki ő volt egykor, de érezte, hogy ő már nem az a gyermek. Arra gondolt, hogy a saját szívét átadva talán életben tarthatná a lány emlékét, amire ő már nem volt képes. Ha képes lenne egy saját hextech szívet készíteni magának, akkor nem kellene rendszeresen felhúzni a tüdejét egy kulccsal. És akkor talán az időtlenség érzete is elmúlna.

Orianna altatót adott édesapjának, majd új mechanikus szívet készített a nemrég vásárolt hextech kristályt felhasználva. A mesterséges szív gépezete csendben duruzsolt, ahogy a drágakő örökké megújuló energiaforrása működésbe hozta. Ez messze túlmutatott mindenen, amit ő vagy az édesapja valaha is elértek. A labda segítségével eltávolította a kulcsot a hátából, és beszerelte az új eszközt, így biztos lehetett abban, hogy a hextech energiával működtetett szívverése soha nem fog valaki mástól függeni. Ezután felvágta Corin mellkasát, és beültette az utolsó darabot abból az Oriannából, akit ismert és szeretett.

Orianna megvárta, amíg apja szívverése egyenletessé nem válik, majd örökre otthagyta őt. Bár még mindig szerette őt, világot akart látni. Valami teljesen újjá vált, az Óraművek hölgyévé, és bár a szervezete teljesen mechanikusan működött, végre szabad volt.

Corin arra ébredt, hogy több száz apró figurával van tele a műhely. Dróton egyensúlyozó, éneklő, sőt, zsonglőrködő mechanikus emberkékkel. Ennyi finom portékával hamar visszaköltözhet Piltoverbe. De megesküdött, hogy egy figurát soha nem fog eladni: egy aranyszínű táncost, amely felhúzás nélkül, állandóan piruettezett.

Belépés