Atreus a Targon-hegy barátságtalan lejtőin látta meg a napvilágot, és a Háború csillagképe, a Pantheon egyik csillagáról nevezték el.
Fiatal korától kezdve tudta, hogy harcra született. Törzse sok tagjához hasonlóan ő is a rakkorok katonai rendjében, a Ra’Horakban akart szolgálni. Atreus nem volt sem a legerősebb, sem a legügyesebb harcos, de minden összecsapás után képes volt talpra állni. Idővel heves rivalizálásba kezdett egy másik újonccal, Pylasszal… Atreusnak nem számított, hogy hányszor került padlóra, mindig folytatta a harcot. Pylast lenyűgözte ez a makacs kitartás, és a kiképzésük végére olyanok lettek, mint két testvér.
Atreus és Pylas ott volt a rakkor csapatban, amely belebotlott egy barbár fosztogató bandába, és csak ők ketten élték túl a rajtaütést. Amikor a Nap szelleme nem volt hajlandó elpusztítani a betolakodókat, Atreus és Pylas megfogadta, hogy megmásszák a Targon-hegyet, és megszerzik saját maguknak az égi szellemek hatalmát.
Mint oly sok elődjük, ők is alábecsülték az út megpróbáltatásait, és Pylas épp akkor távozott az élők közül, amikor felértek a hegy csúcsára. Csak Atreus volt életben, amikor megnyílt az ég, és megszállta a testét az egyik égi szellem, hogy méltó bosszút álljon.
Azonban nem egy ember tért vissza a rakkorok közé, égi mágiától ragyogó lándzsával és pajzzsal. Maga a Háború szelleme, Pantheon volt az. Méltatlannak találta Atreust, a harcost, aki sosem volt képes győzni, és inkább átvette az irányítást a teste felett, hogy végrehajtsa a feladatot, amelyre szerinte egy halandó sem lett volna képes.
Atreus a saját tudata foglyaként figyelte, ahogy a szellem darkinok, egy régvolt korszak élő fegyverei után kutatott.
Végül a Targon-hegy közelében megütközött az Aatrox nevű darkinnal, aki a hegy hatalmát akarta megszerezni. A csata az égben folytatódott, és végigsöpört az alattuk hadba állt halandó seregeken… és végül megtörtént az elképzelhetetlen. A darkin istenölő pengéje mélyen Pantheon mellkasába fúródott, kitörölve a Háborút a csillagképek közül.
Ám ahogy az égi szellem gyengülni kezdett, Atreus – az ember, akit túl gyengének ítélt – ismét átvette az irányítást. Bár keresztüljárta Aatrox kardja, és az égi szellem fegyvereinek ereje is elhagyta, mégis valahogy nagy levegőt vett, és arcon köpte a darkint. Aatrox Atreusra vicsorgott, és otthagyta elvérezni.
Hiába érkeztek meg órákkal később a varjak, hogy lakmározzanak belőle, Atreus feltápászkodott, és hosszú vérnyomot hagyva maga mögött visszatántorgott a rakkor táborba. A vereségekkel teli élet és az árulás felett érzett dühéből erőt merítve magát a halált is le tudta győzni, míg a Háború áldozatul esett neki.
Atreus Pylas házában lábadozott, ahol egykori barátja özvegye, Iula ápolta őt. Atreus akkor értette meg, hogy egész életében a csillagokra meredt, elfeledkezve arról, ami a földön várja. Az istenekkel ellentétben a halandók azért küzdöttek, mert nem volt választásuk, és elfogadták, hogy bármikor eljöhet értük a halál. Ez a kitartás jellemezte a veszélyekkel teli világban élőket.
Újabb barbár hordák fenyegették az északi településeket, köztük Iula farmját is. Bár csak hónapok múlva lett volna szabad ismét fegyvert ragadnia, Atreus elhatározta, hogy egymaga megállítja az inváziót, és az égi szellem fényét vesztett fegyverzetét magára öltve útnak indult.
Amikor rájuk talált, már egy másik ellenféllel küzdöttek. A halálkiáltásokból és a mindent elborító vérszagból tudta, hogy Aatroxszal harcolnak.
Atreus ekkor értette meg, hogy Aatrox űzte a barbárokat a Targon-hegy felé. Bár ellenségeinek tartotta őket, most ők is úgy jártak, mint a rakkor nép: halandók voltak, akik a felsőbb hatalmak konfliktusainak estek áldozatul. Atreust jéghideg, a darkinok és az égi szellemek iránt érzett düh járta át. Egyik se jobb a másiknál. Mindkettő csak bajt hoz a halandók fejére.
Atreus a barbárok és Aatrox közé állt. A darkin felismerte a legyőzött szellem megviselt páncélját és fegyvereit. Gúnyolni kezdte Atreust… hiszen hogyan lenne esélye ellene a Pantheon ereje nélkül? Bár Aatrox csapásai térdre kényszerítették, Atreus halandó társai kiáltásait hallva akaraterejével ismét életre keltette az égi szellem lándzsáját… és egy hatalmas ugrással támadásba lendült, levágva a darkin kardforgató karját.
A penge és a darkin is a földre hullott. Csak Atreus maradt talpon, és végignézte, ahogy ismét megjelenik az égen a csillag, amelyről elnevezték.
Bár szeretne visszatérni Iula farmjára, Atreus megesküdött, hogy kiáll az égi szellemek, a Felemelkedettek, a démonok és mindenki más ellen, aki olyan hatalommal bír, amivel csak rombolni képes. Lemondott saját nevéről, és ő lett az új Pantheon, akinek fegyvereit olyan akaraterő járta át, amilyen csak a halállal szembenéző emberben lakozhat.
Az égi Pantheon elpusztult, de a Háború újjászületett egy emberben.