Poppy

A vas nagykövete
[Passzív] A vas nagykövete
Poppy elhajítja pajzsát, amely lepattan a célpontjáról. Ha Poppy felveszi a pajzsot, azzal rövid időre egy védőpajzsot nyer.

Pörölycsapás
[Q] Pörölycsapás
Poppy meglendíti a pörölyét, amivel sebzést okoz, és az ellenfeleket lelassító zónát hoz létre, amely némi késleltetés után felrobban.

Állhatatos jelenlét
[W] Állhatatos jelenlét
Poppy páncélja és a varázsellenállása passzívan nő. A bónusz tovább nő, ha az életereje alacsony. Poppy az Állhatatos jelenlét aktiválásával mozgási sebességet nyer, és megállíthatja az ellenfél rohamait a közelében. Ha megállít egy rohamot, az adott ellenfél lelassul és röghöz lesz kötve.

Hősi roham
[E] Hősi roham
Poppy lerohanja és hátralöki a célpontot. Ha az áldozat falnak ütközik, elkábul.

Őrzői ítélet
[R] Őrzői ítélet
Poppy egy hatalmas pörölycsapást készít elő, amellyel nagyon messzire lökheti el a célpontját.

Runaterra világában se szeri, se száma a bátor hősöknek, de egyik sem olyan kitartó, mint Poppy. A magánál kétszer nagyobb pörölyt cipelő yordle hosszú évek óta keresi „Demacia hősét”, a megjövendölt harcost, aki a fegyver jogos tulajdonosa lesz.

A legendák szerint csak ez a hős képes életre hívni a pörölyben szunnyadó erőt, és igazán naggyá tenni Demaciát. Bár Poppy a királyság legtávolabbi sarkait is bejárta e legendás harcos után kutatva, erőfeszítései nem jártak sikerrel. Akárhányszor is próbálta átadni a pörölyt valamelyik jelöltjének, az eredmény mindig katasztrofális lett, és szinte minden esetben a kiválasztott életébe került. A legtöbben már rég feladták volna a próbálkozást, de az is igaz, hogy csak kevesekben van annyi eltökéltség és kitartás, mint ami ezt a rettenthetetlen harcost hajtja.

Poppy egykor nagyon más yordle volt. Amióta az eszét tudta, célt keresett az életének. A többi yordle kaotikus szeszélyeit zavarónak találta, ő mindenben stabilitást és rendet próbált kialakítani. Ez a vágya Valoran nyugati részének emberi településeihez vezette, ahol ámulattal figyelte a rendezett sorokban haladó, egymást érő karavánokat. Az emberek többsége fáradt és rongyos volt, de tovább meneteltek a vágyott jobb élet felé, amely talán épp a láthatáron túl várta őket.

Egy nap viszont egy teljesen másféle karavánt látott. A többi utazóval ellentétben úgy tűnt, nekik határozott céljuk van. Minden nap ugyanakkor keltek, az őrszem kürtjének szavára. Minden nap pontosan ugyanakkor ültek le közösen étkezni, és pár perc különbséggel fejezték be az evést. A táborukat figyelemre méltó hatékonysággal állították fel és bontották le.

A yordle faj a veleszületett mágiát használva hozott létre lenyűgöző dolgokat, míg ezek az emberek együttműködéssel és fegyelemmel értek el elképesztő eredményeket. Úgy dolgoztak együtt, mint egy gépezet fogaskerekei, és ezáltal többre voltak képesek, mint külön bármelyikük. Ez Poppy számára csodálatosabb volt, mint a világ összes mágiája.

Ahogy Poppy a tábort figyelte biztonságos rejtekéből, a figyelmét egy páncél csillogása keltette fel, amelynek viselője épp kilépett az egyik sátorból. A csapat parancsnoka volt az. A páncél egymást átfedő fémlemezekből állt, amelyek egyetlen egésszé álltak össze. A férfit Orlonnak hívták, és már a puszta jelenléte is lelkesítően hatott a körülötte lévőkre. Ha valaki elveszítette a hitét, ő emlékeztette arra, miért kell kitartaniuk. Ha valaki összerogyott a kimerültségtől, azt arra ösztönözte, hogy felálljon, és küzdjön tovább. Ez bizonyos yordle bűbájok működésére emlékeztette Poppyt, de ehhez itt nem kellett mágia.

Poppy közelebb óvakodott. Azon kapta magát, hogy követi a csillogó vértet viselő parancsnokot, mintha a sors vonzaná őt hozzá. Figyelte, hogyan vezeti Orlon a katonák gyakorlatait. Nem volt nagy termetű ember, mégis meglepő gyorsasággal tudta meglendíteni a harci pörölyét. Esténként Poppy kihallgatta a tábor véneivel folytatott suttogó beszélgetéseit. Hallotta, ahogy arról tanakodnak, tábort kell bontaniuk, és nyugat felé indulni, hogy állandó települést hozzanak létre.

Poppy fejében csak úgy cikáztak a kérdések. Merre tart Orlon? Honnan jött? Honnan szedte össze ezt a fegyelmezett csapatot, és van-e köztük helye egy yordle lánynak? Ebben a pillanatban hozta meg élete legfontosabb döntését. Életében először határozta el, hogy felfedi magát egy ember előtt, mivel először érzett kötődést egy ember iránt.

A bemutatkozás kicsit nehézkesen indult, mert Orlonnak ugyanolyan sok kérdése volt, mint Poppynak, de ők ketten hamarosan elválaszthatatlan barátok lettek. A férfi lett a mentor, a lány pedig a hithű követő. Poppy a gyakorlótéren is pótolhatatlanná vált, mivel ő volt az egyetlen, aki meg merte ütni Orlont. Soha egy csipetnyi alázatot nem mutatott, és gyermeki ártatlansággal kérdőjelezte meg a férfi döntéseit, mintha nem tudta volna, hogy kötelessége vakon teljesíteni a parancsokat. Elkísérte őt az új település helyszínére. A nagyra törő új államot Demaciának keresztelték, és bárkit szívesen láttak, múltjától és társadalmi helyzetétől függetlenül, amíg kész volt a közösségért dolgozni.

Orlon közkedvelt figura lett a királyságban. Bár kevesen látták őt, amint használja is a pörölyét, az mindig ott volt a hátán, és a fegyver hamar a születő állam szimbólumává vált. Pletykák kezdtek terjedni, hogy egy csapással porrá zúzza a hegyeket, és maga a föld is meghasad az ütésétől.

Orlon a halálos ágyán Poppyra hagyományozta a pörölyt, és vele a reményt, hogy a királyság túléli őt. Orlon csak ekkor mondta el a pöröly történetét, és azt, hogy a fegyvert igazából nem neki szánták. Elmesélte Poppynak, hogy a pörölyt Demacia hősének kell átadni, az egyetlennek, aki képes lesz megőrizni Demacia egységét. Poppy megesküdött haldokló barátjának, hogy felkutatja a hőst, és átadja neki a pörölyt.

Poppy amilyen elszánt, annyira hiányzik belőle az önteltség, és fel sem merült benne, hogy ő lehet az a hős, akiről Orlon beszélt.

Belépés