Quinn

Pusztító
[Passzív] Pusztító
Valor rendszeres időközönként Sebezhetőnek jelöl ellenfeleket. Quinn első alaptámadása egy-egy Sebezhető célpont ellen bónusz fizikai sebzést okoz.

Vakító támadás
[Q] Vakító támadás
Quinn magához hívja Valort, aki megjelöl egy célpontot, lecsökkenti annak látótávolságát, majd megsebzi a közelben tartózkodó ellenfeleket.

Éles érzékek
[W] Éles érzékek
Passzívan megnöveli Quinn támadási és mozgási sebességét, amikor egy Sebezhetőnek jelölt célpontot támad. Aktiváláskor Valor felfedi a környező területet.

Vetődés
[E] Vetődés
Quinn ráront az ellenfelére, fizikai sebzést okoz neki, és csökkenti a mozgási sebességét. Amikor eléri a célpontot, ellöki magát tőle, ezzel megzavarva őt, majd a saját, célponttól mért maximális támadási hatótávjának szélén ér földet.

Ellenséges terület
[R] Ellenséges terület
Quinn és Valor összefogva nagy sebességgel közlekedhetnek a térképen. A képességhasználat végén a Légicsapás sebzést okoz a közeli ellenfeleknek, és a hősöket Sebezhetőként jelöli meg.

Quinn Demacia egyik elit íjász-lovagja, aki mélyen az ellenséges vonalak mögött teljesít küldetéseket a legendás sas, Valor társaságában. Megbonthatatlan barátságuk különösen veszélyessé teszi őket, és gyakran azelőtt végezni tudnak ellenfeleikkel, hogy azok rájönnének: nem egy, hanem két demaciai hőssel kell szembenézniük.

Quinn és ikerbátyja, Caleb Uwendélben született, egy távoli hegyi faluban, Demacia északkeleti, elhagyatott részén. A két elválaszthatatlan testvért úgy nevelték, hogy feltétlenül higgyenek szülőföldjük értékeinek nemességében és igazságosságában. Uwendél vadászok és földművesek lakta, virágzó falu volt. Hegyi vadászok védték, akik idő előtt elejtettek bármilyen szörnyet, amely túl közel merészkedett.

Az ikrek még fiatalok voltak, amikor III. Jarvan király meglátogatta Uwendélt a Keleti falat ellenőrző körútja során. A fal Demaciát védte a törvények nélkül élő törzsi államoktól. Quinn apja vállán ülve csodálta a király és harcosainak pompás öltözékét és a csillogó fényacél vérteket. Quinnt és Calebet elbűvölte a látvány, és megfogadták, hogy egy nap mindketten Demacia lovagjaivá válnak, és a király oldalán fognak harcolni. Gyerekkori játékaikban hősies lovagok voltak, akik bátran védik az országot vérszomjas szörnyektől, vad freljordiaktól és a sötét szívű noxusiaktól.

Amikor csak tehették, az Uwendél körüli vadonban töltötték idejüket. Édesanyjuk a falu egyik legjobb vadásza volt, és megtanította őket, hogyan kövessék az erdei állatok nyomát, hogyan élhetnek túl a vadonban és – ami a legfontosabb – hogyan harcoljanak. Az évek során Quinn és Caleb valódi csapattá váltak, együttműködve használták ki egymás erősségeit: a lány jó nyomolvasó és kiváló íjász volt, a fiú pedig remek csapdász, és jól bánt a lándzsával.

Ám egyik útjuk, amely az Uwendéltől északra fekvő hegyekbe vezetett, tragédiába torkollott. Az ikrek a Buvelle nemesi család vadászcsapatába botlottak, akik egy óriási, agyaras bestiával ütköztek meg. Ezeket a gyilkos ragadozókat vastag irha védi, hosszú, borotvaéles szarvaik és vad természetük pedig veszélyes ellenféllé teszik őket. A nemesek nem tudták egyből megölni a vadállatot, és a megsebzett lény rájuk támadt, felöklelve a család több ifjú tagját. Quinn és Caleb gyorsan közbelépett. A bestiát a fejére zúdított nyílzáporral futamították meg. Ám eközben a szörny felöklelte Calebet, aki éppen Buvelle úrhölgy életét védte. A nemesek nem győztek hálálkodni Quinn-nek, és segítettek eltemetni Calebet, mielőtt összegyűjtötték saját halottaikat, és hazatértek gyászolni.

Quinn teljesen összetört testvére halála miatt. Mindig is arról álmodoztak, hogy párban fognak harcolni, így nélküle Quinn többé már nem akart lovaggá válni. Továbbra is teljesítette a faluban vállalt kötelezettségeit, ahogy az Demacia bármely polgárától elvárható volt, de a szíve megszakadt, és az őt korábban átjáró életöröm eltűnt, mint az utolsó nyári napsugár. A testvére nélkül ügyetlenebbé vált a vadonban, és elkezdett hibákat véteni. Ez ugyan nem sodorta őt veszélybe, de nem vett észre jól követhető nyomokat, rosszabbul célzott, morcos és szófukar lett.

Quinn gyakran felkereste Caleb sírját a nagy összecsapás helyszínén. Nem tudott továbblépni, és folyton újra átélte a tragikus pillanatokat. Pontosan egy évvel Caleb halála után ismét visszatért a hegyi tisztásra, ahogy korábban számos alkalommal. A gyászoló, emlékeibe merült Quinn nem vette észre a közeledő agyaras bestiát. A gyilkos szarvak között ott meredeztek a nyilak törött szárai, amelyeket még ő és Caleb lőtt ki az állatra a fenevaddal vívott küzdelem során.

A szörny rohamra indult, és Quinn kétségbeesetten küzdött az életéért a megvadult szörny ellen. Egy tucat nyilat lőtt az állatra, de egyik sem volt elég pontos ahhoz, hogy eltalálja a gyenge pontot a vastag irha alatt. A kifáradt Quinn megbotlott, és a vadállat azonnal rávetette magát. Félreugrott előle, de túl lassan, és a szarv hegye a derekától a válláig végighasította őt. A súlyosan sérült Quinn elterült, és a szörny elkezdett körözni körülötte, felkészülve a végső támadásra.

Quinn a lény szemébe nézett, és tudta, hogy számára eljött a vég. Ahogy elővette a tegezből az utolsó nyilát, egy kék villanás hasított a levegőbe. Egy gyönyörű, kék tollú madár csapott le karmaival az agyaras bestia pofájára. Egy azúrsas volt az. Állítólag ez a fajta ihlette Demacia címerét, és rég kihaltnak hitték. A vijjogó madár újra és újra lecsapott, karmaival és csőrével véres cafatokat tépett le az agyaras bestia koponyájáról, miközben a szörny szarvai többször is megsebezték testét és szárnyait.

Quinn lelassította a lélegzetét, és felajzotta íját, ahogy a szörny felbődült, és rohamra indult. Kilőtte a nyilat, miközben az íj teste kettétört a lövés erejétől. De a lövés hibátlan volt, és a nyíl a lény tátott száján keresztül az agyába fúródott. A vadállat élettelen teste hosszú árkot szántva állt meg Quinn előtt, aki remegve felsóhajtott a megkönnyebbüléstől. Odakúszott a törött szárnyú sashoz, és a szemébe nézve érezte, hogy valódi társra lelt.

Ellátta a sérült madár sebeit, majd visszatért Uwendélbe, és trófeaként magával vitte az agyaras bestia szarvait. A sérült madár végig a vállán ült, nem volt hajlandó elmozdulni onnan. A Valor nevet adta a madárnak, és gondosan ápolta, amíg teljesen egészséges nem lett. Kettejük erős barátsága visszaadta Quinn életkedvét, és ismét azon kezdett gondolkodni, hogyan szolgálhatná Demaciát a harcmezőkön. Apja segítségével új fegyvert készített magának az agyaras bestia szarvaiból: egy kiváló ismétlő nyílpuskát, amely a ravasz meghúzásakor akár több nyilat is ki tudott lőni.

Quinn szülei áldásával a fővárosba utazott, és magával vitte Valort is. Ott jelentkezett a kiképzőknél, hogy a demaciai seregben szolgálhasson íjász-lovagként. Általában hosszú évek kiképzése szükséges ahhoz, hogy valaki csatlakozhasson a demaciai hadsereghez. Quinn ugyan nem esett át ilyen kiképzésen, de könnyedén teljesítette az íjász-lovagok próbatételeit.

A kiképzőknek fogalma sem volt, hogyan illeszkedhetne egy önfejű vadász és a mellé szegődött sas a sereg merev hierarchiájába, ezért arra készültek, hogy elutasítsák a jelentkezését. Mielőtt véglegesítették volna a döntést, közbelépett Lady Lestara Buvelle, a nemes, akinek életét Caleb megmentette, és beszámolt Quinn bátorságáról és harci tudásáról.

Quinnt így végül azonnal felvették a demaciai seregbe. Bár remek íjász-lovagnak bizonyult, állandóan gondot okozott neki a merev parancsnoksági rend és a (szerinte) feleslegesen szigorú korlátozások. Harcostársai elismerték a képességeit, de bizalmatlanul tekintettek rá: egy demaciai, aki a kialakult renden kívül él, maga találja ki és hajtja végre a küldetéseit, és kedve szerint jár-kel? Sosem maradt sokáig a városban, jobban szeretett a vadonban élni, mint katonatársai között. Mivel képes volt idejekorán felfedezni a közelgő fenyegetéseket, és elbánni a rejtőző ellenfelekkel, ezért a demaciai hadseregben sosem tapasztalt szabadságot kapott.

Amikor egy noxusi orgyilkos megölte a Jandelle kastély parancsnokát a Kihunyt Fény napján, Quinn ismét tanúbizonyságot tett a képességeiről. A gyilkos egy egész hadosztálynyi lovagot kijátszva iszkolt, de Quinn és Valor elől nem volt menekvése. Rátaláltak, és végeztek vele, miután egész éjjel a nyomában jártak halálos csapdákat, ellentámadásokat és rajtaütéseket kijátszva. Amikor visszatért az orgyilkos tőrével, a páros a Demacia szárnyai becenevet kapta. Quinn csak addig maradt Jandelle-ben, amíg meg nem kapta a kitüntetését, aztán Valorral együtt visszatért a vadonba, ahol igazán otthon érezte magát.

Azóta Quinn bejárta széles e világot Demacia szolgálatában, kockázatos utakra indult az északi Freljord földjére, és mélyen behatolt a noxusi birodalom területére is. Ő és Valor minden alkalommal olyan létfontosságú információkkal tér vissza, amelyek segíthetik Demacia határainak védelmét. Bár módszereik nem igazán illeszkednek a demaciai merev szabályrendszerbe, Quinn és Valor szinte természetfeletti harctéri rátermettségét senki sem vitatja.

Belépés