Ryze

Rejtett mesterség
[Passzív] Rejtett mesterség
Ryze varázslatai a bónusz manával arányosan nagyobb sebzést okoznak, a maximális mana értéke pedig a varázserő nagyságától függően nő.

Túltöltés
[Q] Túltöltés
Passzív hatásként Ryze többi sebzővarázslatának alkalmazása azonnal bevethetővé teszi a Túltöltést, és elkezd tölteni egy rúnát, amely felerősíti ezt a képességet.

Elsütéskor Ryze egy színtiszta energiából formált gömböt hajít el egy vonalban, amivel sebzést okoz az első eltalált ellenfélnek.

Rúnabörtön
[W] Rúnabörtön
Ryze rúnaketrecbe zárja az ellenséges egységet, ezzel megsebzi és mozgásképtelenné teszi őt.

Varázsözön
[E] Varázsözön
Ryze színtiszta varázsenergiából formált gömböt lő ki, amely megsebzi és gyengítő hatással sújtja az eltalált ellenfelet. Ryze varázslatai a meggyengített áldozat ellen bevetve további hatásokat nyernek.

Világugrás
[R] Világugrás
Ryze kaput nyit egy közeli helyre. Néhány másodperc elteltével a kijelölt helyre teleportálja a kapu közelében álló szövetségeseket.

Ryze még ifjú tanítvány volt, amikor tudomást szerzett a világot alakító mágikus erőkről.

Mestere, a héliai Tyrus névre hallgató varázsló egy ősi rendhez tartozott, amelynek küldetése a Runaterrában fellelhető legveszélyesebb ereklyék összegyűjtése és védelmezése volt. Ryze egyszer meghallotta, amint Tyrus suttogva beszélgetett egy másik mágussal a „Világrúnákról”. Amikor Tyrus észrevette tanítványát, azonnal véget vetett a beszélgetésnek, szorosan megmarkolva a tekercset, amelyet mindig magánál tartott.

A rend legnagyobb erőfeszítései ellenére egyre többen szereztek tudomást a rúnákról – és bár kevesen voltak képesek megérteni a fontosságukat, vagy hogy micsoda erő lakozik bennük, mégis mind fegyverként tekintettek rájuk, amelyet a vetélytársaik ellen fordíthatnak. Ryze és Tyrus sorra járta a valorani népeket, hogy enyhítse a félelmüket, és visszafogottságra intsen. De idővel ez a feladat egyre nehezebbé vált, és Ryze érezte, hogy mestere napról napra kétségbeesettebbé válik. Végül a noxii területeken, ahol Ryze is született, megtörtént a később Rúnaháborúként elhíresült esemény első katasztrofális csapása.

Két nemzet nézett egymással farkasszemet, és a feszültség a tetőfokára hágott. Tyrus egy tárgyalás keretében esedezett a vezetőknek Khom falvában, de látta, hogy ez a konfliktus már meghaladja a közvetítői képességeit. Ő és Ryze a hegyekbe menekülve elszörnyedt szemtanújává vált a Világrúnák pusztító erejének.

A föld összeomlott alattuk, a kőzetréteg csak úgy rázkódott és csikorgott, felettük az ég pedig úgy vonaglott, mintha valaki halálosan megsebesítette volna. Lenéztek a völgyre, ahol a rivális seregek álltak, és olyan súlyos pusztítást láttak, hogy az messze meghaladta az értelmüket. Az épületek, az emberek mind eltűntek, és a tenger vize, amely valaha egy napi járóföldre volt keletre, most feléjük özönlött.

Ryze térdre rogyott, és csak bámulta a világon ejtett, hatalmas lyukat. Semmi sem maradt. A falu sem, amelyet egykor az otthonának nevezett.

Hamarosan Runaterra-szerte kitört a háború. Ryze úgy érezte, hogy csatlakoznia kell az ütközethez. El kell döntenie, melyik oldalra áll, és az ügy szolgálatába kell állítania varázserejét – de Tyrus türelemre intette. Kettejüknek kell visszavezetniük a többieket a béke felé vezető útra, és csak remélhetik, hogy a küldetésük végén marad még valami a világból.

Bárhol is találkoztak a Világrúnák birtoklóival, Tyrus józanságra intette őket. Sokakat észhez térített a teljes megsemmisülés fenyegető veszélye – sőt, akik már így is sokat veszítettek a háborúban, akár át is adták volna a rúnákat neki, ám egyikük sem szeretett volna első lenni.

Ahogy telt az idő és egyre kiterjedtebbé vált a konfliktus, Ryze úgy érezte, hogy mestere egyre nagyobb távolságot tart. Miközben Tyrus titkos találkozókon vett részt hatalmas vezetőkkel és főmágusokkal, tanítványát apró-cseprő ügyek elintézésével bízta meg, melyek esetenként akár több hetet is igénybe vettek. Végül Ryze úgy döntött, kérdőre vonja, és ekkor szörnyű dologra derített fényt. Héliai Tyrus titokban nem egy, de két rúnára is szert tett.

A megkeseredett és dühös rangidős mágus azt állította, hogy az egyszerű halandók rakoncátlan gyermekként viselkednek, és olyan hatalommal játszanak, amelyet ésszel fel sem foghatnak. Többé pedig nem hajlandó a tudatlan hatalomhajhászokkal tárgyalásokba bocsátkozni. Meg kellett állítania őket. Ryze megpróbálta észhez téríteni Tyrust, de mindhiába. Egy gyarló férfi állt vele szemben, aki ugyanúgy hajlamos volt kísértésbe esni, mint az ostobák, akiket elítélt. A rúnák csábítása nyomot hagyott a személyiségén. Korábban csak békére vágyott, de most már hatalmában állt mindent véglegesen a kedve szerint alakítani. Ryze-nak cselekednie kellett, még egyetlen igaz barátjának és szövetségesének elpusztítása árán is.

Egy pillanat alatt szabadjára engedte a benne lakozó összes mágiát. Egy pillanattal később Tyrus parázsló teteme a padlón hevert.

Ryze remegett – elméje nem tudta feldolgozni, ami történt. Ha ezek a halálos ereklyék egy olyan erős és tapasztalt mágust is meg tudtak mérgezni, mint Tyrus, ő hogyan tudná kordában tartani őket? Ugyanakkor azt is tudta, hogy egyetlen élő lélek gondjára sem bízhatja a rúnákat…

Hamarosan a leghatalmasabb civilizációk mind majdhogynem elpusztították egymást, ezzel vetve véget a háborúnak. Ryze tisztában volt az általa megörökölt feladattal: amíg akár csak egyetlen Világrúna is szabadon fellelhető a világon, Runaterra sorsa meg van pecsételve. A tudás egyben magányos teherré is vált, miközben attól a naptól fogva a világot járja, hogy felkutassa az utolsó fennmaradó rúnát is. Rendre ellenáll az egyes rúnák által jelentett hatalom csábításának, és titkos, a kapzsi és kíváncsi szemek elől rejtett helyeken rejtegeti őket.

Bár az életét természetellenes mértékben meghosszabbította a mágia, amelynek folyamatosan ki van téve a szervezete, Ryze nem nyugodhat, hiszen nemrégiben újabb Világrúnákról szóló pletykákra bukkant, miközben úgy tűnik, Runaterra lakói már rég elfelejtették, milyen árat kell fizetni a birtoklásukért.

Belépés