Bár Sett ma már Ionia virágzó alvilágának egyik fontos szereplője, szerény körülmények között született. Egy ioniai vastaya és egy noxusi katona gyermekeként a „félember” kezdetektől fogva kitaszítottként élt. A születése felháborította anyja vastaya törzsét, akik kiközösítették őket a szabályok megszegése miatt. Ionia emberi lakói sem voltak elfogadóbbak a tiltott kapcsolat ügyében, de mivel Sett apja hírhedt gladiátor volt, ritkán adtak hangot véleményüknek.
Ez a minimális védelem szűnt meg, amikor Sett apja egy nap nyomtalanul eltűnt. Akik korábban csak magukban háborogtak a fiatal Settet látva, szabadjára engedhették gyűlöletüket. A fiú nem értette, hogy mi történik körülötte, hova tűnt az apja, és miért fogadja mindenhol ellenséges hangulat.
Sett kénytelen volt gyorsan felnőni. Érzéketlenné vált a hozzávágott sértésekre és fenyegetésekre, és idővel az ökleivel kezdte elhallgattatni azokat. Amikor anyja fülébe jutottak a verekedésekről szóló hírek, megeskette a fiát, hogy a közelébe sem megy a noxusi arénáknak, ahol az apja harcolt.
De ezzel még inkább az apjára irányította Sett gondolatait.
Szeretett volna találkozni az emberrel, akire már alig emlékezett, és egy éjszaka, miután anyja aludni tért, Sett kisurrant a házból, hogy felkeressen egy arénát. Az ott látottak azonnal lenyűgözték. Az Ioniába frissen érkezett noxusi katonák vérszomjas dühvel biztatták a küzdőket. Az arénában mindenféle hátterű és ezerféle harcművészetet űző harcosok, számtalan különféle fegyverrel csaptak összes halálos viadalokban, a győzteseket pedig bőségesen megjutalmazták noxusi arannyal. Az esemény után Sett kérdezősködni kezdett apja után, és megismerte a szomorú igazságot: apja kivásárolta magát a szerződéséből, hogy külföldi, jövedelmezőbb arénákban harcolhasson tovább. Magára hagyta a családját, hogy tovább gazdagodhasson a világ egy távoli pontján.
Settet elöntötte a düh, és megkérte az aréna vezetőjét, hogy szervezzen neki egy harcot, remélve, hogy apja egy nap visszatér, és ő lehet az ellenfele. A vezető azonnal be is írta a következő alkalomra, hiszen úgy gondolta, hogy könnyű préda lesz az egyik sztárharcosa számára.
Nagyot tévedett.
Az „Őrült Fenevad” az első ütésétől fogva az aréna látványosságává vált. Sett nem kapott semmilyen kiképzést, de állatias ereje és vadsága bőven ellensúlyozta ezt, így faltörő kosként terítette le a technikásabb ellenfeleket is. Sosem mondott le arról, hogy egy nap rátalál az apjára, és elszántságának köszönhetően nemsokára „az aréna királyaként” emlegették, miközben sorozatos győzelmeivel egy kisebb vagyont keresett.
Sett kényelmes életet biztosított az anyjának, mindig újabb hazugságot találva ki arról, honnan szerezte a pénzt. Megkérgesedett szívét öröm töltötte el, amiért anyja büszke lehetett rá, és nem kellett megalázó kétkezi munkákat végeznie. Sett ennek ellenére úgy érezte, hogy még nem ért fel a csúcsra. Jó érzés volt az aréna királyának lenni, de a pénz nagy része az aréna tulajdonosánál landolt.
Egy este, amikor minden korábbinál nagyobb tömeg előtt védte meg bajnoki címét, Sett új követelésekkel állt a noxusi szervező és emberei elé. Azt javasolta, hogy adják át neki az arénát és annak teljes bevételét. Amikor visszautasították, Sett eltorlaszolta az ajtókat. Néhány perccel később az ajtók ismét kinyíltak, és az összevert noxusiak tántorogtak ki egy új üzenettel: a félember az új főnök az arénában.
Miután megszabadult a harcok szervezőitől, Sett teljesen átvette az irányítást az aréna felett, ahol addig a vérét (és másokét) ontotta. Ionia népe csak nemrég szokott hozzá a háborúkhoz, és tömegével érkeztek a harcokra, hogy kielégítsék újonnan felfedezett ösztöneiket. Sett ügyesen kihasználta a látogatók újsütetű vérszomját, annyi pénzt és hatalmat szerezve, ami a legvadabb gyermekkori álmait is meghaladta, és az aréna idővel egy szerencsejátékra és más törvénytelen élvezetekre épülő alvilági birodalom központjává vált.
Az arénát egykor uraló félember vaskézzel irányítja bűnös vállalkozásait. Ha valaki megkérdőjelezi a hatalmát, személyesen emlékezteti rá, miért ő a főnök. Sett minden ütése a korábbi élete és kitaszítottsága ellen irányul, és bármit megtesz azért, hogy ne kelljen visszasüllyednie oda.