Shyvana

Noha manapság igen ritka teremtmények, van még néhány hely Runaterrában, ahol az elemi sárkányok fészkelnek.

Jóval a Shurimai Birodalom bukása után egy elfeledett vulkán gyomrában Yvva, az ősi sárkány őrizte tojásait. A rivális sárkányok elpusztítását követően a sárkánytojások olyan értékessé váltak, hogy azt halandó elme fel sem foghatta. És sokan voltak elég merészek vagy bolondok ahhoz, hogy próbára tegyék a szerencséjüket. Yvva az évek során számtalanszor ült tort a több tucatnyi pórul járt tolvaj elszenesedett teste fölött... mígnem végül egy sikerrel járt.

Ez a jöttment mágus a hatalmas tojást mellkasához szorítva kijutott a hegyek közül. Yvva dühe lángba borította a dzsungelt a lába nyomán. A halandó valamilyen csoda folytán eljutott a partra, a vereséget szenvedett sárkány pedig visszatért a fészkébe. Elveszített egy tojást. Nem veszíthet el még egyet.

A mágus észak felé hajózott, Piltoverbe, de még mielőtt vevőt talált volna a kincsre, a tojás kikelt. Talán azért, mert kivették a fészkéből, vagy talán a tél előtti utolsó őszi holdsugár fénye okozta – nem tudni, de valami megváltozott. A tojásból nem egy sárkánycsemete bújt elő, hanem egy emberszerű, halványlila bőrű lány. A mágus képtelen volt sorsára hagyni a kis teremtményt. A gyermeket sajátjaként nevelte fel, és a Shyvana nevet adta neki az anyasárkány sötét legendája nyomán.

Az hamar egyértelművé vált, hogy Shyvana nem volt halandó. Már kora gyermekkorától kezdve képes volt alakot váltani, mint az ősi mítoszokból ismert félsárkányok. Ez finoman szólva is megnehezítette az életét Valoran egyszerű népe között. Egy dolog világos volt: Yvva és elveszett lánya között megmaradt valamiféle kapcsolat, amely idővel egyre erősebb lett. Amikor a többi fiókája végre kirepült, Yvva elhagyta megürült fészkét, és átkelt a hatalmas óceánon, hogy megkeresse Shyvanát.

A vidéket heves határvillongások dúlták fel, de a hatalmas sárkány megjelenésekor a katonák és a falusiak is kereket oldottak. Hiába keresett nevelőapjával egy lerombolt parasztházban menedéket, Shyvanának végig kellett néznie, ahogy az alacsonyan repülő Yvva lángba borítja az apját. A fiatal nő az erdőbe vonszolta a férfit, de már nem tehetett érte semmit. Egy hatalmas tölgyfa alá temette el, és egyedül indult útnak.

Már több hete bujkált az erdőben, amikor egyszer csak gyenge vérszagot érzett a fák között. Egy sebesült harcost talált. A férfi már alig élt, de Shyvana tudta, hogy őt még megmentheti.

A nyomában járó szörnyeteggel nem törődve felvette félsárkány alakját, és az eszméletlen férfit egy távoli, határ menti demaciai helyőrségbe vitte.

Ott, a Fecskedombi erődben tudta meg, hogy a harcos maga Jarvan herceg, a király egyetlen fia, a trón várományosa volt. Bár az erődben állomásozó katonák kissé gyanakodva nézték ibolyaszín bőrét és furcsa viselkedését, befogadták maguk közé. Úgy tűnt, a demaciaiak mindig törődtek egymással. Shyvana sosem élt olyan békében, mint ebben a városban.

A béke azonban nem tartott soká. Shyvana megérezte a szél hátán érkező sötét erőt. Yvva közeledett.

A lábadozó herceg tisztában volt vele, hogy neki kell a fecskedombi helyőrség élére állnia. A rémült civileket az erődítménybe vezette, maga pedig felkészült a közeledő harcra. Shyvana viszont menekülni készült. Amikor Jarvan ezt számon kérte rajta, a lány bevallotta, hogy a nyomában járó teremtmény a saját vére. Nem hagyhatta, hogy ártatlanok haljanak meg miatta.

Jarvan nem engedte elmenni. Shyvana megmentette az életét, ezért úgy volt helyes, hogy most ő is a lány oldalán harcoljon. A lányt meghatották Jarvan szavai, és elfogadta a segítséget.

Ahogy Yvva megjelent a láthatáron, a demaciai íjászok nyílzáporral próbálták elterelni a figyelmét. Yvva válaszcsapásként lángba borította a bástyákat, majd erős karmaival esett a kőfalaknak. A fegyveresek a mélybe zuhantak a mellvédről. Ekkor ugrott elő Shyvana. A levegőben átváltozott, és üvöltéssel hívta párbajra az anyját. Ezután olyan harc következett, amilyet Valoran népe csak elvétve látott a Rúnaháborúk kora óta: két sárkány csapott össze Fecskedomb felett, foggal és karommal tépve egymás húsát.

A tucatnyi sebből vérző Shyvana végül földre vitte Yvvát, és a hideg kőlapokon kitörte a nyakát.

A herceg maga tüntette ki Shyvanát bátorságáért, és megígérte, hogy mindig lesz helye mellette, ha vele tart apja kastélyába. Yvva koponyáját magukkal vitték a diadal bizonyítékaként, és együtt indultak Demacia pompás városába.

Shyvana később megtudta, hogy III. Jarvan király birodalma megosztott – a nép bizalmatlan a mágusokkal és a mágiával szemben, ez a bizalmatlanság pedig összeegyeztethetetlen a birodalom alapját jelentő nemes értékekkel. Ugyan többé-kevésbé elfogadták a herceg hűséges testőreként, azt nem tudhatja, hogyan fogadnák az igazságot valódi természetéről, ha egyszer kiderülne...