Shyvana

A sárkányfajzat haragja
[Passzív] A sárkányfajzat haragja
Shyvana bónusz sebzést okoz a sárkányoknak, a megölésükért pedig páncélt és varázsellenállást kap. Minél több sárkányt győz le Shyvana a szövetségeseivel, annál több bónusz páncélt és varázsellenállást kap.

Ikerharapás
[Q] Ikerharapás
Shyvana kétszer csap le a következő támadása során. Az alaptámadások 0,5 másodperccel csökkentik az Ikerharapás töltési idejét.

Sárkány alak: az Ikerharapás minden egységet széthasít Shyvana előtt.

Kiégetés
[W] Kiégetés
Shyvana tűzzel veszi körül magát, ami a közelben tartózkodó ellenfeleknek minden másodpercben varázssebzést okoz, Shyvana számára pedig gyorsabb mozgást tesz lehetővé 3 másodperc erejéig. Amíg a Kiégetés aktív, Shyvana ellenfelekre irányuló alaptámadásai újra ennek a sebzésnek egy részét okozzák. A varázslat hatóideje alatt a mozgási sebesség fokozatosan csökken. Az alaptámadások meghosszabbítják a Kiégetés időtartamát.

Sárkány alak: a Kiégetés hatóterülete megnövekszik.

Tűzlehelet
[E] Tűzlehelet
Shyvana kilő egy tűzlabdát, amely sebzést okoz az útjába kerülő összes ellenfélnek, továbbá parazsat hagy a célponton, és 5 másodpercre megjelöli. A megjelölt célpontok találatkor a maximális életerejük egy bizonyos százalékával egyenlő mértékű sebzést szenvednek el Shyvana minden alaptámadásától.

Sárkány alak: a Tűzlehelet találat esetén vagy a célterületet elérve felrobban, bónusz varázssebzést okoz, és egy rövid időre felperzseli a földet.

A Sárkány alászáll
[R] A Sárkány alászáll
Shyvana sárkánnyá alakul, és elrepül a megadott helyszínre. Az útjába kerülő ellenségek sebződnek, és a sárkány a célhely felé löki őket.

Shyvana passzívan dühpontokat nyer minden másodpercben, az alaptámadások pedig 2 dühpontot töltenek vissza.

Shyvana egy félsárkány harcos, akinek szívében egy tűzrúna töredékének mágiája lobog. Bár többnyire emberi alakban jár, képes bármikor félelmetes sárkánnyá alakulni. Shyvana nehezen tudja eldönteni, hogy inkább ember, vagy inkább szörny, így mindkét formájában küszködik erejének kordában tartásával.

A sárkányokat rejtélyek egész sora övezi; minden velük kapcsolatos elmélet előbb vagy utóbb hibásnak bizonyul. A téma legnagyobb ismerői ősi, elemi rúnákat emlegetnek, amelyek megoszlanak a sárkányok különböző vérvonalai között. Ezek töredékeit a nőstény sárkányok első lányutódjuknak adják tovább. A rúna darabkáját hordozó sárkány nagy erejű szél-, föld-, víz- vagy tűzmágiának parancsol.

Az egyenlítő körüli vulkán belsejében lapuló sárkánytojás például egy tűzrúna halovány fényével derengett. Ereje magához vonzott egy merész varázslót, aki megpróbálta megszerezni magának a rúna hatalmát, de az anyasárkány visszatérte félbeszakította a rítust. A varázsló elmenekült, de halandó mágiája tudtán kívül átitatta a tojást. Az anyasárkány, Yvva, csodálattal szemlélte a héj alatt kavargó tüzes energiát, és nem vette észre a beivódott mágiát. Párjával Shyvanának akarták elnevezni utódjukat Yvva elődeinek tiszteletére.

Amikor az őszi vérhold utat engedett a télnek, a tojás végre kikelt, ám egy lilás bőrű embergyermek feküdt benne. A gyermek első lélegzetvételével felsírt, mire a teste remegni és lüktetni kezdett, majd sárkánnyá alakult. Yvva undorodva hőkölt hátra a szörnyszülött láttán, és azonnal el akarta pusztítani gyermekét. Nem hagyhatta, hogy ez a félszerzet beszennyezze a vérvonalát. Ám párja nem nézhette tétlenül a gyermek meggyilkolását, így egy heves csatát követően Shyvana apja elmenekült az újszülöttel.

Shyvana és apja évekig járták a világot Yvva bosszúja elől menekülve. Ahogy Shyvana felcseperedett, egyre nagyobb gondot okozott neki heves természete és robbanékony erejének irányítása. Apja segített neki kordában tartani a sárkány énjét, amely kegyetlen és dühödt volt – ezt anyjától örökölte. Emberi formában Shyvana gyakran megégette magát. Megtanulta, hogy az élet törékeny, és hogy nem lehet mindent következmények nélkül felgyújtani. Néha a sárkánytűz felélesztette benne a rúna hangját, amely összekötötte őt az anyjával.

Ahogy Shyvana ereje egyre nőtt, úgy lett képes Yvva egyre messzebbről megérezni a jelenlétét. Egy nap egyedül találta Shyvanát, és gyötörni kezdte a születése történetével. Felfedte előtte, hogy a valódi apja egy semmirekellő ember volt, aki a nemes sárkányvért megrontva egy förtelmes félvért hozott létre. Anyja kijelentette, hogy mindenáron elpusztítja őt, hisz soha nem is lett volna szabad megszületnie, majd támadásba lendült. A fiatal Shyvana védekezett, ahogy tudott, de számos sérülést szerzett, mire apja végre visszatért, hogy megvédje őt. Szilaj dühvel harcolt, hogy Shyvanának legyen ideje a menekülésre. Kegyetlenül, minden erejét beleadva támadott egykori társára. Végül alul maradt Yvva heves sárkánytüzével szemben, és meghalt.

Shyvana fájdalmában egy idegen ország felé vette az útját, amelyről apja sokat mesélt neki. A királyság partvonalát bűvös kövek borították, amelyek közelében a mágia ereje jelentősen csökkent. Demacia külső területeire érve tudta, hogy megtalálta, amit keresett. Szinte maga a föld is küzdött a mágia ellen, így Shyvana alig tudta használni a rúna adta hatalmát, és sokkal könnyebben őrizte meg emberi alakját. Azt remélte, itt elrejtheti a benne élő mágiát, hogy az anyja ne találjon rá.

Shyvana épp friss húsra éhesen vadászott, amikor egy Jarvan nevű sérült harcosra akadt a vadonban, aki látszólag már a halálán volt. Vadászösztöne azt súgta, hogy végezzen vele, de emberi oldala felismerte, hogy a férfi segítségre szorul. Demacia távoli hegyei között senki sem fog rátalálni, segítség nélkül pedig meghalna.

Shyvana a legközelebbi városba cipelte a félájult Jarvant, bár tartott tőle, hogy ugyanolyan elutasításban lesz majd része, mint amilyet egész életében tapasztalt. Meglepetésére a helyiek szívélyesen fogadták, és megköszönték, hogy segített a katonán. Végignézte, ahogy a falu lakói összesereglettek, hogy ellássák Jarvant, holott nem is ismerték őt. Shyvana olyasmit látott, amit korábban még sosem: bajtársias összefogást. Megtudta, hogy a demaciaiak mindig segítik egymást, és minél többet látott a közösségből, annál inkább közéjük akart tartozni.

Shyvana hónapokig élt békében. Nappal vadkanokra és szarvasokra vadászott, estére pedig visszatért a városba, hogy megossza másokkal a zsákmányát. Megtudta, hogy Jarvan egy szomszédos birodalom foglya volt, és bár kiszabadult rabságából, nem érezte magát méltónak arra, hogy visszatérjen a fővárosba.

Egy este Shyvana bőrszárnyak suhogását hallotta a távolból, és tudta, hogy anyja ismét rátalált. Az óriási sárkány az egész vidéket feldúlta Shyvana után kutatva, és közben teljes városokat és földeket perzselt fel tüzes leheletével. Jarvan a Fecskedombi erődbe vezette a rettegő falusiakat, amelynek magas falai között biztonságban megbújhattak.

Shyvana tudta, hogy a jelenléte csak bajt hoz azokra, akiket őszintén megszeretett, ezért visszatért a vadonba. Jarvan a távozását látva kérdőre vonta, mire Shyvana csüggedten beismerte, hogy maga is egy félsárkány, és hogy anyja, a hatalmas sárkány a pusztulását kívánja. Jarvan nem hagyta, hogy tovább meneküljön. A lány megmentette az életét, és ezért kész volt akár önmagát feláldozva is megmenti őt. Jarvan azt javasolta, hogy együtt küzdjenek meg Yvvával. Úgy vélte, hogy a falusiak és a Fecskedombi erőd katonáinak segítségével legyőzhetik a szörnyeteget. Shyvanát meghatotta az iránta érzett aggodalom, ezért elfogadta az ajánlatot.

Jarvan megmutatta a falusiaknak, hogyan harcolhatnak a Fecskedombi erőd katonáinak oldalán, Shyvana pedig a közeli templomromok között keresett menedéket. Egész testében reszketett, ahogy a kőfalak elnyomták varázserejét. A katonák és a falusiak elbújtak a közelben, Shyvana pedig vörös szárnyakat és szarvakat növesztve sárkánnyá változott. Hatalmasat mordult, és tüzet fújt az égbe, hogy odacsalja anyját.

Shyvana hallotta az ősi szárnyak csapkodását, ahogy Yvva egyre közeledett hozzá. Amikor megérkezett, a katonák a bűvös kőből készült nyilakat lőttek rá, hogy meggyengítsék. A sárkány éles karomcsapásokkal és forró lángnyelvekkel válaszolt, több katonát elevenen elégetve a páncéljaikban. Jarvan parancsára a falusiak tovább lőtték az anyasárkányt a mágiát semlegesítő nyilakkal, és a romok felé terelték.

Shyvana büszkén állt anyja előtt, de Yvva kinevette őt. Mindig is alábecsülte lánya dühének erejét. A két sárkány egymást karmolva és harapva csapott össze, és gigászi csatájuk közben földig rombolták, ami a romokból még megmaradt. Shyvana letépte Yvva szárnyát, aki viszont borotvaéles fogai közé kapta Shyvana nyakát. Shyvana nyakából ömleni kezdett a vér, és emberi alakjába visszatérve összerogyott.

Ahogy Yvva lánya fölé magasodott, készen arra, hogy elvegye az életet, amelyet ő adott neki, Shyvana minden bánatát és dühét segítségül hívta, hogy megidézze a tűzrúna erejét a vérében. Anyja mellkasába mélyesztette a karmát, és kitépte a még dobogó szívét. Shyvana irgalom nélkül figyelte Yvva haldoklását, majd diadalmasan felbődült.

Jarvan az egész falu színe előtt méltatta Shyvana bátorságát, és kijelentette, hogy mindig szívesen látott vendég lesz Demaciában. Shyvana életében először érezte úgy, hogy tartozik valahová, és Jarvannak köszönhetően megértette, hogy Demacia erőssége az összefogásban rejlett. Nagy megtiszteltetésnek vette Jarvan szavait, és cserébe hűséget fogadott neki, megígérve, hogy mellette harcol, bármerre is vezessen az útja.

Az óriássárkány legyőzése után Jarvan ismét hitt abban, hogy méltó a trónra, és úgy érezte, eljött az idő, hogy visszatérjen. Shyvana vele tartott a fővárosba, ahol anyja koponyáját körbehordozva hirdették fantasztikus diadalukat. Shyvana tudta, hogy Demacia veszélyes hely lehet egy hozzá hasonló, mágiával átitatott lény számára, de érezte, hogy ott a helye.

A fővárosban lila bőrű ember alakjában mutatkozik és védelmezi fogadott otthonát, de néha kiszökik a vadonba, hogy kinyújtóztassa a szárnyait. Büszkén szolgálja Demaciát, de azt is tudja, hogy egy nap felelnie kell a szívében égő rúnamágia hívására.

Belépés