Jericho Swain a számos nemesi család egyikébe született, amely azóta létezett, hogy Noxus köré felhúzták az első falakat, így fényes jövő állt előtte. A nemesi házak kulcsszerepet játszottak Boram Darkwill hatalomra kerülésében, és mindenütt azt hirdették, hogy az állam büszke hagyományainak köszönheti az erejét.
Sokan közülük azonban Darkwill ellen szervezkedtek, és összeesküvésük titkos jelképéül a fekete rózsát választották. Swain leplezte le a társaságot, és személyesen végezte ki a legmagasabb rangú összeesküvőket. Köztük voltak a saját szülei is, akiktől először hallott a „sápadt úrnőről” és a Noxust fenyegető veszélyről – márpedig a birodalmat többre tartotta a családnál és a saját vérénél is.
Az összeesküvők a Halhatatlan Bástya sötétjében kacagó testetlen hang gazdáját, egy nagy hatalmú lényt szolgáltak. A hang a hollók károgására emlékeztetett…
A szervezkedés leleplezésének jutalmaként Swain a noxusi hadsereg tisztje lett, és egy számára ismeretlen, távoli vidékre küldték. Ott megtanulta, hogy a birodalom nem a noxusiak miatt volt erős, hanem mert képes volt minden népet egyesíteni, származástól függetlenül. A harcmezőn egy idegen rabszolga kardja épp annyit ért, mint egy noxusi nemesé.
Ennek ellenére Swain csak a sötétséget látta minden megnyert csata után. Dögevő hollók csapatait…
A nyugati határok biztosítása után Shurima is megismerhette Swain nevét, aki számtalan noxtorát építtetett a sivatag homokja fölé. Egy idő után azonban belátta, hogy csak a mohóság hajtja a birodalmat. Túl sok fronton vívtak háborút, mágikus ereklyéket hajszolva: az idősödő Boram Darkwill láthatóan kezdte elveszíteni a józan eszét.
Amikor Noxus lerohanta Ioniát, Darkwill már nem is próbálta titkolni célját, és egész hadosztályokat vezényelt át, hogy találjanak valamit, bármit, ami meghosszabbíthatja az emberi életet. Swain erői annyira megcsappantak, hogy már nem volt képes megküzdeni az ellenséges seregekkel. Végül a placidiumi csatában, bár igyekezett csapdába csalni a helyi milíciát, mégis legyűrték Swain seregét. Swain veteránjai megfutamodtak, ő maga pedig súlyosan megsebesült: eltört a térde, és ioniai pengék szabdalták szét a bal karját.
Amint Swain a biztos halált várta, egy holló ereszkedett fölé, hogy a húsába tépjen. Swain ekkor érezte, hogy egy régi, ismerős sötétség telepedik rá. De nem hagyta, hogy elragadja. Nem hagyhatta. Ahogy a madár szemébe nézett, megpillantotta a Noxus szívét szorongató gonosz képét. A fekete rózsát. A sápadt úrnőt... és a bábként mozgatott császárt. Swain rájött, hogy nem győzte le a titkos társaságot. A halálba küldték őt, és végül nem megbuktatták Darkwillt, hanem a maguk oldalára állították.
Mindezt nem a holló, hanem egy sokkal hatalmasabb lény elméjéből olvasta ki. Az az erő volt ez, amelyet a szülei kutattak. A sötétségben izzó démoni szempár...
„Veresége” miatt a megnyomorodott Swaint kicsapták a hadseregből, így a Halhatatlan Bástya mélyén lapuló ősi lény után kezdett kutatni, amely magába szívta a haldoklók titkait – ahogy az övéit is megpróbálta. Swain a sötétségbe pillantva meglátott valamit, amivel a lény sem volt tisztában: megértette, hogyan uralhatja a sötétséget.
Bár az előkészületek hosszú éveket vettek igénybe, Swain és megmaradt szövetségesei egyetlen éjszaka alatt átvették Noxus irányítását. A démon ereje meggyógyította őt, és hívei előtt zúzta össze Darkwillt, üresen hagyva a darabokra tört császári trónt.
Swain az egység erejével igyekszik naggyá tenni Noxust. Visszavonta az erőket Darkwill képtelen hadjárataiból, és a Trifarix megalapításával biztosította, hogy ne legyen ismét egyeduralkodója a birodalomnak. Bárkivel szövetséget köt, aki a birodalom érdekét szolgálja – akár a Fekete Rózsa testvériségével is, bár tudja, hogy titokban tovább szervezkednek ellene.
Swain a démonhoz hasonlóan továbbra is gyűjti a tudást, mert a korábbinál is nagyobb fenyegetést lát a jövőben. Azonban sok noxusi nincs meggyőződve arról, hogy a sötétség, amellyel szembe kell nézniük, rosszabb lenne Swain eddigi tetteinél…
És Noxus érdeke még több áldozatot kíván.