Syndra

Transzcendens
[Passzív] Transzcendens
A képességekhez a maximális szinten további hatások társulnak.

Sötét gömb: 15%-kal nagyobb sebzés hősök ellen.
Az akarat ereje: 20% bónusz tényleges sebzést okoz.
Gyengék szétszórása: a varázslat szélessége 50%-kal nő.
Zabolátlan erő: a hatótáv 75 egységgel nagyobb.

Sötét gömb
[Q] Sötét gömb
Syndra egy varázssebzést okozó Sötét gömböt varázsol. A gömb megmarad, és Syndra egyéb képességei befolyásolhatják azt.

Az akarat ereje
[W] Az akarat ereje
Syndra felkap és eldob egy Sötét gömböt vagy egy ellenséges miniont, amivel varázssebzést okoz, és lassítja az ellenséget.

Gyengék szétszórása
[E] Gyengék szétszórása
Syndra varázssebzést okozva hátralöki ellenségeit és a Sötét gömböket. A Sötét gömbök által eltalált ellenségek elkábulnak.

Zabolátlan erő
[R] Zabolátlan erő
Syndra az összes Sötét gömbjével egy ellenséges hőst bombáz.

Ifjú navori gyermekeként Syndra felettébb szórakozott volt. Gyakran elbűvölte egy-egy árnyékos tó mágikus szépsége, vagy a falon menetelő mézbogarak vonulása. Valahányszor nem végezte el maradéktalanul otthoni feladatait, édesanyja keményen megszidta, amiért ilyen szétszórt volt. Még azért is Syndra volt a hibás, ha megsavanyodott a tej, vagy ha bármi apró szerencsétlenség érte a családot.

Bátyja, Evard csúfolta a legtöbbet. Syndra gyakran kedvenc rejtekhelyére, a szellemfűzhöz menekült, amelyet a falubeliek szent fájukként tiszteltek. Órákon át, egyedül suttogott a fának, így vigasztalódott. Egy nyári estén Evard és a barátai a tudta nélkül, titokban követték őt. Kinevették gyermeki könnyeit. Bár igyekezett figyelmen kívül hagyni a rá zúdított sértéseket, szégyenérzete és dühe egyre csak nőtt, mígnem az egyik fiú egyszer csak egy marék sarat vágott a fejéhez.

Syndra képtelen volt tovább kordában tartani az érzéseit. Elnyomott haragja sötéten csillogó mágikus gömbök formájában tört elő belőle, amelyeket keserves kínja táplált.

Ez az elsöprő erejű képesség mindaddig lappangott benne. A vakító erővel, vadul kavargó, negatív energiákból álló gyöngyházfényű gömbök elszívták a szellemmágiát a környezetükből, így elvonták a szellemfűz összes életerejét is. Evard és társai megrettenve hátráltak a kicsavarodó ősi fától, miközben annak kérge szurokfeketére száradt.

A falubeliek aggódni kezdtek, hogy a szellemfűz pusztulása miatt megszűnt a kapcsolatuk Ionia szellemével, és mindezért Syndra családját okolták. Új otthon után kellett nézniük, de mindenki rettegett Syndra mágikus képességétől.

Hónapokig tartó utazás után elérték Ionia partjait, ahol egy Konigen nevezetű remetepappal találkoztak. Konigen mesélt nekik Fae’lor szigetéről, az otthonáról, ahol azokat tanítja, akik uralni szeretnék még zabolázatlan mágikus képességeiket. Syndra családja nem látott más lehetőséget; talán a remete képes lesz arra, amire ők képtelenek voltak. A fiatal Syndra felmászott a sziklaoldalba vájt templomhoz vezető lépcsőn. A tengerre néző épületet réges-régen, sötét kőből készítették. Bár hiányzott neki régi élete, igyekezett magáévá tenni a tanára által átadott bölcsességet, és minden erejével azon dolgozott, hogy képes legyen kordában tartani az érzelmeit.

Ahelyett azonban, hogy egyre jobban uralta volna a mágiát, varázsereje az évek alatt egyre csak gyengülni látszott, Syndra pedig egyre türelmetlenebbé vált. Konigen egy idő után ahelyett, hogy bármi újat tanított volna neki, minden reggel bezárkózott, és magányos meditációba kezdett. Syndra ezt végül kikérte magának. A kimerültségtől fogait csikorgató remetepap bevallotta neki, hogy a lány negatív energiája túlnőtt rajta, ezért képtelen tovább tanítani őt. Azt is bevallotta, hogy szándékosan nyomta el Syndra erejét, a saját biztonsága érdekében. Az ilyen negatív energiák furcsa és kiszámíthatatlan következményekkel járhatnak, a lány pedig úgy érezte, hogy túlnőtt a mentorán.

Syndra ezt minden eddiginél nagyobb árulásnak élte meg. Konigen persze próbálta megnyugtatni, ám ezzel csak még jobban feltüzelte a haragját... és akkor egy pillanatra lankadt a figyelme.

A templom alapjaiban kezdett remegni. A reggeli fény ragyogása halványulni látszott. Syndra felkelt a templom padlójáról, miközben csalódottsága lassan felülkerekedett rajta. Sötét gömböket idézett meg, és célba vette tanítóját. A Konigen testén áthaladó gömbökkel minden keserűségét átadta a férfinak, mielőtt az meghalt.

A templom teteje omladozni kezdett, a mennyezetről lehulló törmelék maga alá temette a szent kerteket. Syndra ekkor a templom maradványai ellen fordította hatalmát, iszonyatos rengéshullámokat keltett, amelyek egész Fae’lort megrázták, és kiszívták a sziget nyers mágiáját.

Soha ennyi negatív energia nem gyűlt még össze egyetlen helyen, ezért maga Ionia szelleme támadt fel, hogy ellenálljon neki. Syndra alatt megnyílt a föld, és a lány egy mélységes barlangba zuhant, ahol a fák gyökerei megragadták, és egy eleven vízzel teli medencébe rántották, amely elnyomta a hatalmát, és mágikus álomba zárta őt.

Syndra álma egy örökkévalóságnak tűnt. A világ többi része már a puszta létezéséről is megfeledkezett.

A noxusi birodalommal vívott háború kettészakította Ionia népét, és Syndrát végül Fae’lor korábbi őrzői ébresztették fel. Voltak, akik végezni akartak vele, másik viszont azt remélték, hogy segítségükre lehet a Noxus ellen vívott háborúban, de Syndra válogatás nélkül mindannyiukra rászabadította a káoszt. Nem volt hajlandó bábként szolgálni mások játékában. Szétszakította a mágikus börtöne köré épült erődítmény falait, majd a legnagyobb toronnyal együtt az égbe emelkedett, és messzire repült.

Őt senki sem fogja irányítani. Többé nem.

Belépés