Valoran vizei ősrégiek, de egyik sem olyan idős, mint Tahm Kench, a démon. Mindegy, hogy a Szerpentin-folyó sáros partján felállított szerencsejátékos sátrakban, a bilgewateri kocsmák kártyaasztalainál, vagy Piltover és Zaun díszes kaszinóiban játszik valaki — aki valaha is nézett már irigyen mások vagyonára, jól ismeri a mohó vágyat, amely a Folyó Királyával való találkozás után ébred az emberben.
Először a Szerpentint járó népek számoltak be a lényről. Egy tátongó szájú óriási halról meséltek, aki az elégedetleneket csalta magához, egyre többet és többet ígérve. Az egyik ilyen történet egy fiatalemberről szól, aki híres volt az őszinteségéről. Egyszerű tutajosnak született, de a jól ismert partokon túli életről álmodozott. A Folyó Királya egy felejthetetlen élményt ígért neki, ha egyetlen egy apró hazugságot mond valakinek. Ezt nem érezte túl nagy árnak, ezért kicsit elferdítette az igazságot, amikor a saját bátyjával beszélgetett. Aznap este megjelent a démon, és felfedett előtte egy elágazást a folyón, amelyet korábban sosem vett észre. Ezt követve külföldiek táborára akadt, akik étellel és itallal kínálták, és beszélgetésbe elegyedtek vele. Ahogy közeledett a hajnal, a tutajos jóllakottan indult volna haza, ám ekkor ismét megjelent a démon. Ezúttal még nagyobb élményt ígért egy nagyobb hazugságért. Az izgatott fiatalember elfogadta az ajánlatot, és hazudozni kezdett vendéglátóinak. Újabb elágazás tárult fel a folyón, amely még nagyobb fényűzéshez vezette őt. Ez estéről-estére megismétlődött, mire az egykor őszinte tutajos végül már úgy hazudott, mint a vízfolyás.
A folyó végül a tengerbe torkollott, és egyedül maradt. Már nem volt kinek hazudnia. A saját önző döntései miatt végleg elszakadt az otthonától.
A Folyó Királyának híre a kontinens sós vizű folyóin keresztül eljutott egészen a Kékláng-szigetekig, ahol a lény új nevet kapott, ahogy egyre hírhedtebbé vált: Tahm Kench. Bilgewaterben egy szempillantás alatt lehet meggazdagodni vagy elszegényedni. Legalább annyi pénz távozik nap mint nap a városból, mint amennyi érkezik. Sok kocsmában lehet hallani Tahmról, a vízi démonról, aki odavan a szerencsejátékokért, ezért a város számos kártyabarlangja és bordélya viseli az ő szimbólumát.
A Napkapuk megnyitása felélénkítette a kereskedelmet Bilgewater és Piltover között, így Tahm Kench története ismertté vált a Haladás városában, és annak alvilági részében, Zaunban. Ott „Kétkabátos” néven emlegetik a gyerekek Tahmot, mivel olyan nagy, hogy két összevarrt kabátot kell viselnie. Emellett hetyke cilindert hord, a mosolya pedig szélesebb, mint a Piltovert kettéosztó szakadék. Errefelé az ifjú mérnökök irigységét szokta felszítani. Azt mondják, hogy az egyik Fejlődés napján olyan ötletet ajánlott egy sikertelen piltoveri feltalálónak, amelynek köszönhetően biztosan felkelti majd egy vagyonos klán figyelmét. Csak egyetlen hajtincsét kérte cserébe érte. A nagyravágyó nő elfogadta az alkut, és valóban jövedelmező szerződést kötöttek vele. De egy találmány nem volt elég, így a Kétkabátos ismét feltűnt, és ezúttal a gyönyörű hajfonatait akarta fizetségül. A feltaláló nem akart csalódást okozni új mecénásainak, ezért belement az alkuba, a Kétkabátos pedig ott helyben felfalta a haját. A nő viszont ezután sem lelt rá arra az újításra, amellyel megalapozhatná a hírnevét. A démon ismét megjelent, és ezúttal az egyik ujja hegyét kellett feláldoznia a segítségért. A következő héten az egyik fülét. Eltelt egy év, és a nőn alig maradt valami, amit felajánlhatott volna. Végül ő maga hívta magához a kétkabátost, és könyörgött, hogy vessen véget az egésznek.
Az felnevetett, nagyra tátotta a száját, és azt mondta, hogy megvédi a nőt saját magától. Le is nyelte egyben.
A Folyó Királya. A döcögő óriás. A feneketlen bendőjű. A Kétkabátos. Tahm Kench, a démon sok néven ismert, de aki alkut köt vele, előbb-utóbb rájön, hogy a csábító ígéretek ellenére mindenképp a gyomrában végzi.