Talon legkorábbi emlékeiben Noxus földalatti járatainak sötétje és az acélpengéjének megnyugtató közelsége szerepel. Nincsenek emlékei családról, melegségről vagy kedvességről. Ehelyett egyetlen támasza a lopott arany csengése és a hátához simuló, biztonságot adó fal. Talon csak gyors észjárásának és fürge kezű tolvajlásainak köszönhetően maradt életben Noxus alvilágában. Kiemelkedő pengeforgatási tudománya miatt egyes noxusi céhek igen hamar veszélyesnek ítélték. Orgyilkosokat küldtek rá, hogy választás elé állítsák: álljon be a soraikba, vagy szörnyű halál vár rá. Talon válaszul a noxusi sáncárokba hajította üldözői holttestét.
A gyilkossági kísérletek egyre gyakoribbá váltak, mígnem az egyik alkalommal Talon egy párbajban emberére talált. Legnagyobb meglepetésére támadója lefegyverezte őt. Már felkészült a halálra, amikor az orgyilkos felfedte magát: Du Couteau tábornok volt az. A tábornok két lehetőséget ajánlott fel Talonnak: saját kezűleg megöli őt, vagy Talon beáll a Noxusi Főparancsnokság ügynökeinek sorába. Talon az életet választotta, azzal a feltétellel, hogy csak Du Couteau-t hajlandó szolgálni, mert csak annak az embernek a parancsait tudja tiszteletben tartani, akit nem tudott legyőzni.
Így Talon a homályban maradt, és titkos küldetéseket hajtott végre Du Couteau parancsára. Küldetései során járt többek között Freljord fagyos földjein és Demacia belső szentélyeiben is. Amikor a tábornok eltűnt, Talon szabadságának visszaszerzését fontolgatta, de a többéves szolgálat rendkívüli tiszteletet ébresztett benne Du Couteau iránt, és ez másra sarkallta. Megszállottan kutatni kezdett a tábornok után, és fáradhatatlanul keresi azokat, akiknek közük lehet Du Couteau eltűnéséhez.'