Thresh

Kárhozat
[Passzív] Kárhozat
Thresh képes begyűjteni a közelében meghalt ellenségek lelkeit, ami által tartósan erősebbé válik a páncélja és a varázsereje.

Halálos ítélet
[Q] Halálos ítélet
Thresh láncra ver egy ellenséget, és maga felé húzza. A képesség második aktiválásakor Thresh az ellenfélhez rántja magát.

Sötét átjáró
[W] Sötét átjáró
Thresh kivet egy lámpást, amely megvédi a közeli szövetséges hősöket a sebzéstől. A szövetségesek a lámpásra kattintva Thresh-hez rohanhatnak.

Nyúzás
[E] Nyúzás
Thresh rákészül a támadásaira, és minél több idő telik el két csapása között, annál többet sebez. Aktiváláskor Thresh a láncával végigsöpör maga előtt, és az eltalált ellenségeket a csapás irányába löki.

A doboz
[R] A doboz
Börtönfal, amely lelassít és sebez, ha széttörik.

A szadista és ravasz Thresh egy nyughatatlan szellem, aki örömét leli a halandók kínzásában, rendkívül találékony, lassú és fájdalmas módszerekkel törve meg őket. Az áldozatok szenvedéseinek a halál sem vet véget, mert Thresh a holtak lelkét bezárja lámpásába, hogy kínjuk az örökkévalóságig tartson.

Egy rég elfeledett korban élt egy ember, akit később Thresh néven ismer meg a világ. Egy rend tagja volt, amely a tudás gyűjtését és megőrzését tűzte ki céljául. A rend vezetői egy rejtett föld alatti kincstár őrzésével bízták meg, amely veszélyes és velejéig romlott varázstárgyak sokaságát rejtette. Thresh erős akaratú és módszeres volt, ami tökéletesen alkalmassá tette őt a feladatra.

A kincstár mélyen egy fellegvár alatt épült, egy rúnákkal, mágikus zárakkal és erős védővarázslatokkal védett szigetcsoport közepén. A sötét mágia közelében töltött idő nyomot hagyott Thresh lelkén is, és a varázstárgyak mind a benne lakozó gonoszságot szólongatták. A tárgyak éveken át táplálták a bizonytalanságát, a rejtett félelmeivel gúnyolták, és elfojtott keserűségén élősködtek.

Thresh gyűlölete egyre súlyosabb kegyetlenkedésben öltött testet, és egyre ügyesebben használta ki mások gyengeségeit. Lassan kitépkedte egy élő könyv lapjait, majd visszaragasztotta azokat, amikor elfogytak az oldalak. Addig karcolgatta a tükör felületét, amelybe egy ősi mágus emlékei voltak elzárva, amíg az teljesen átlátszatlan nem lett, így teljes sötétség borult a mágusra. Aztán helyreállította a tükröt, és újrakezdte a műveletet. Akárcsak a kimondásukra váró titkok, a varázslatok csak arra várnak, hogy használják őket. Thresh pedig nap mint nap megtagadta ezt tőlük. Elkezdte a varázsigéket, de az utolsó szótagoknál abbahagyta a kántálást.

Rendkívül ügyesen tüntette el kegyetlenkedései nyomait, így a rendben senki sem gyanította, hogy több lenne egy fegyelmezett őrzőnél. A kincstár akkorára duzzadt idővel, hogy csak Thresh ismerte annak minden részét, és a kisebb varázstárgyakról teljesen elfeledkezett a rend, ahogy magáról Threshről is.

Gyűlölte, hogy titokban kell tartania aprólékosan kidolgozott kínzásait. Minden, ami a felügyelete alá tartozott, gonosz vagy romlott volt valamilyen módon, akkor ő miért ne tehetné meg azt, amit csak szeretne?

A kincstárban sok különös varázstárgy volt, de ember egy sem. Egészen addig, amíg egy láncra vert férfit nem hurcoltak a föld alatti katakombákba. Egy boszorkánymester volt, aki mágiával itatta át a testét, amely így minden sebet begyógyított, függetlenül attól, hogy az milyen súlyos volt.

Thresh örömmel fogadta új védencét: egy lény, aki az összes létező emberi szenvedést képes megélni, mégsem hal bele soha a fájdalomba. Ez évekig tartó szórakozásnak ígérkezett. Egy kampóval módszeresen elválasztotta a boszorkánymester bőrét a húsától, és a saját láncaival egy rántással felnyitotta a sebet, majd hagyta, hogy az begyógyuljon. Idővel rászokott, hogy magával vigye a láncokat, ahogy körbejárt a kincstárban, és élvezte a másik rettegését, amikor hallotta közeledni a földön végighúzott láncokat.

Most, hogy egyre jobban el tudta magát foglalni, Thresh még inkább eltávolodott a rendtől. Többnyire magával vitte ételeit az egyetlen lámpás fényével megvilágított, föld alatti szobába, és csak ritkán hagyta el a katakombákat. A napfény hiánya miatt sápadttá vált a bőre, arca pedig sovány és beesett lett. A rend tagjai elkerülték őt, és amikor különös körülmények között elkezdtek eltünedezni az emberek, senkinek sem jutott eszébe, hogy körülnézzen Thresh föld alatti birodalmában.

Amikor a Romlás néven ismert katasztrófa bekövetkezett, a mágikus lökéshullámok élőhalottá változtatták a sziget összes lakóját. Míg mások üvöltöttek kínjukban, Thresh élvezettel figyelte a pusztítást. Testetlen szörnyetegként kelt új életre, és az átalakultak többségével ellentétben Thresh nem vesztette el a személyiségét. Sőt, a kegyetlen kínzások iránti vonzalma és az a képessége, hogy felismeri mások gyengeségeit, a sokszorosára erősödött.

Boldogan fogadta a lehetőséget, hogy a büntetlenül folytathatja üzelmeit, a halandó lét korlátai nélkül. Lidércként Thresh vég nélkül gyötörheti az élőket és a holtakat, kiélvezve rettegésüket, mielőtt magához venné a lelküket, amelyre aztán örökké tartó szenvedés vár a lámpásában.

Thresh ma már jól megválogatja áldozatait: csak a legokosabb, legszívósabb, legerősebb akaratú lényekre vadászik. Nagy örömmel kínozza addig őket, amíg minden reményt el nem veszítenek, és csak utána csap le rájuk a kampóival.

Belépés